Út a pokoltól a mennyországig

17. rész

Szilveszter/1.

Minden nehézség ellenére végre elérkezett a téli szünet is, amit mindenki már várt.
A szünet végét meg kellett pecsételünk egy igazi szilveszteri bulival, amin minden barátunk, ismerősünk, osztálytársunk és egy két ismeretlen arc is megjelent.
Brady még aznap át jött hozzám, hogy ketten szervezzük meg a bulit.
- Brady: Szerinted kiket hívjunk meg?
- Én: Hát szerintem nyilván Lizzyt, Jinnyt, Emilit, Sophiát, Amandát, Stevet, Benettet, meg ő, nem tudom, az osztályból mindenkit meg akarsz hívni?
- Brady: Hát, Brieta jöjjön? Tegnap találkoztam vele városban, és könyörgött, hogy eljöhessen, ne tudd meg milyen cink lehetett neki.
- Én: Bárcsak ott lettem volna, na, jó, nem mondok róla semmi rosszat.
- Brady: Csak akkor hívom el, ha te is akarod!
- Én: Felőlem jöhet, nem sok vizet fog zavarni, remélem.
- Brady: Rendben!
- Én: És Francot meghívod?
- Brady: Ő, csak ha nagyon muszáj!
- Én: Hát rendben. Akkor küldj szét majd egy körlevelet a bulidról, és majd este hét fele átmegyek hozzád a többiekkel!
Kikísértem Bradyt a kapun, átölelt és hazament.

Brady házában

Brady egész délután az ágyában ült és gitározott. Teljesen el volt varázsolva. Egy új dalt írt a februári színdarabra, és felhívott engem, hogy telefonon keresztül elénekelje.

 

- Én: Brady, annyira imádom a hangod, ugye mondtam már?
- Brady: Csak nem elégszer
- Én: Nem kellene már készülődnöd?
- Brady: Már kész vagyok mindennel, csak te hiányzol már nagyon!
- Én: Túl aranyos vagy, ez gyanús nekem
- Brady: Voltam én valaha is gyanús?
- Én: Nem, de most mennem kell, majd a bulin találkozunk. Csók!

·