2014. április 20., vasárnap

Út a pokoltól a mennyországig



4. rész



Nincs más kiút

Gondoltátok valaha is, hogy milyen nehéz egy jó kapcsolatot fenntartani, főleg, ha a párotok mindig mással akar kavarni? Gondoltátok valaha is, hogy milyen érzés fog el minket, mikor a barátunkat meglátjuk egy másik lánnyal, még ha csak „barátok” is? Gondoltam volna, hogy pont Brady, aki mindig olyan jó volt hozzám, egyszerre csak eldob, így mindenki előtt egy másik lány miatt? Hát nem. És ezzel a tudattal éltem a női mosdóban tovább, amíg Franco be nem nyitott hozzám.
- Franco: Bejöhetek?
- Én: Hát, ha nem zavar, hogy ez egy lánymosdó, felőlem akár piknikezhetsz is itt.
-  Franco: Tudod mit szeretek benned, a legjobban?
- Én: Mit?
- Franco: Azt, hogy te még az ilyen szerencsétlenségek után is talpon tudsz maradni, és képes vagy az emberekkel rendesen kommunikálni. Mindig az erősebbik oldaladat mutatod, ha törik, ha szakad.
- Én: Jaj, te, gyere ide!
Franco odajött, hogy megöleljen engem, de Brady berontott a wc-be, elég ideges és dühös fejjel.
- Brady: Lina, beszélnünk kell, meg tudom magyarázni..
- Én: Brady, kérlek, most ne, hagyj békén. Nem akarok beszélni veled.
- Brady: De azért Francoval még van kedved ölelkezni és traccsolni.
- Én: Miért nem mész vissza és veszitek fel Lizzyvel a poharat? Ne engem fárassz le ezekkel a hülyeségekkel. Franco utánam jött mikor te enyelegtél Lizzyvel. Egy szörnyű alak vagy, szívtelen, egy hűtőláda, egy frigó vagy, akinek a szíve be van fagyva, és csak saját magával meg az ordenáré nagy egójával törődik, senki más érzéseivel nem.
- Brady: Én ugyan el nem megyek innen, az biztos.
- Én: Jó akkor én megyek el. Sziasztok.

Brady persze nem bírta ki, hogy ne jöjjön utánam. A folyosón végig magyarázkodott nekem, miközben én rohantam ki a stúdióból. Akármilyen gyorsan szedtem a lábaimat, ő folyton ott volt a nyomomban.
- Brady: Megállnál légy szíves ?
- Én: Jó, két percet kapsz, se többet, se kevesebbet.
- Brady: Nézd, nem tudom mit láttál, mikor leejtette a poharát Lizzy én csak le akartam érte hajolni, de ő is lehajolt akkor, és bevertük a fejünket. Utána éppen fel akartam kelni, de Lizzy megfogta az arcomat és akkor csókolt meg. Nem én akartam, érted már? Sosem csalnálak meg, a világ minden kincséért sem.
- Én: Brady..
- Brady: Nagyon szeretlek téged, és nem akarlak elveszíteni.
- Én: Brady!
- Brady: Higgy nekem, nélküled nem tudnék élni. Te vagy a mindenem, és ezt te is tudod.
- Én: Brady, figyelj már rám egy kicsit. Tudom, hogy te még csak 16 éves vagy, és a fiúk ilyen korban minden lánnyal kavarni akarnak, és nem tudnak leragadni egy lány mellett úgy igazán.
- Brady: De!
- Én: Nem Brady, nem. Ezt lásd be te is, hidd el, hogy ez nekem is nagyon fáj. Fáj kimondani, de szakítanunk kell. A kapcsolatunknak vége van. Sajnálom.

Nincsenek megjegyzések :