Út a pokoltól a mennyországig

16. rész

Így jártál

Bradyvel éppen sétáltunk oda a többiekhez, akik a fagyizó előtt ültek, és már a színdarabon gondolkodtak, amit majd Februárban adunk elő.

- Lizzy: Mit látnak szemeim, két turbékoló galambot kézen fogva.
- Bea: Akkor csak nem látok rosszul, és nem kell kontaklencsét cserélnem!
- Én: Hé, srácok, attól még én ugyan az maradtam!
- Jinny: Inkább gyere és meséld el, mi történt!
- Én: Jaj lányok, ne itt!
- Lizzy: Aj! Akkor majd később.
- Brady: Gondolkoztatok már a színdarabon, amit előadunk majd?
- Sophi: Pont ezen gondolkoztunk, de még senkinek nem jutott eszébe semmilyen ötlet.
- Bea: Az első jelenet játszódhatna az utcán, amin mindannyian utcai énekesek vagyunk, és akkor beletehetnénk Brady dalát!
- Én: Ez remek ötlet Bea, nekem nagyon tetszik, és ti mit gondoltok róla?
- Sophi: Nekem tetszik, és a második jelenet pedig egy suliban játszódhatna, ahol a két rivális csapat tánc és ének versennyel dönti el egymás között, hogy melyikük a jobb. Ide betehetnénk a közös dalunkat a „Nyertesek dalát”!
- Én: Ha így haladunk, még a végén be is fejezzük az egészet!

Parkban
- Franco: Mond Brieta, miért utáljátok egymást a többiekkel, vagy miért utálom őket én? Mit tettek, ami miatt rosszban vagyunk egymással?
- Brieta: Mert a bandavezérük Lina ellenem fordította mindegyiket, és ők mellé szegültek, egyszóval árulók lettek. Még a legjobb barátnőmet, Emilit is a saját oldalára állította. L
- Franco: Ez szörnyű. Bár ma, még ha akármilyen nehéz is elhinni ezt egy ilyen lányról, mint Lina, teljesen nem látszott rajta ez a tipikus bandavezér szerep. Olyan kis csendes volt.
- Brieta: Ez csak a látszat, ő mindenkit manipulál, téged is át akart verni, hogy a magáévá tegyen, de én gyorsabb voltam. Megakadályoztam, hogy egy ilyen lánnyal legyél, mint ő, aki folyton csak bántana, ellentétben velem.
Franco csak gondolkozott és meg sem szólalt. Egyszerűen nem tudott rá mit mondani. Nem tudta, hogy higgyen-e Brietának vagy sem, vagy, hogy az ég kék-e vagy sem. Teljesen összezavarodott.
Éppen arra sétáltunk Bradyvel, mikor Franco észrevett engem.
- Franco: Most mennem kell, majd később beszélünk.
És el is futott. Brieta mérgesen és haraggal megtelten egy hatalmas hajrázással távozott.

- Én: Azt hiszem, Franco idejön.
- Brady: Elküldjem?
- Én: Ne, nem kell, hagyd, majd ezt én lerendezem vele.
- Brady: Biztos vagy benne, hogy ne segítsek, nem tudhatjuk, mit akarhat.
- Én: Igen Brady, biztos vagyok benne!
- Franco: Bocs, zavarok?
- Brady: Igen, zavarsz.
- Én: Brady!
- Brady: Jó bocsánat. Majd beszélünk később, szólj, ha van valami, csáó!
Átölelt és el is ment.
- Én: Mit akarsz Franco?
Franco, akinek fogalma sem volt arról, hogy miért jött ide, megállt és ennyit mondott.
- Franco: Igaz mindaz, amit Brieta mondott rólatok?
- Én: Nézd, Franco, nem tudom mikkel tömte tele Brieta a fejedet, de annyi biztos, hogy te most amnéziában szenvedsz. Miután elmúlik ez az amnézia, mindenre emlékezni fogsz világosan. Addig csak annyit mondhatok neked, hogy ne a szemeddel láss, hanem a szíveddel, és az, majd el fogja tudni választani az igazságot a hazugságtól, és a valóságot az álomtól.
Franco, aki mit sem sejtett még, csak megvonta a vállát és elment, én pedig ismét egyedül maradtam. Leültem a tópartra és csak énekelgettem.