Út a pokoltól a mennyországig

folytatás
Meg sem vártam Brady reakcióját, amint kimondtam, amit akartam, felpattantam és elmentem. Egész nap csak sétáltam az utcán egyedül, nem tudtam magammal mit kezdeni, haza még nem akartam menni, de senkivel sem akartam aznap találkozni.
Este kilenc fele végül hazatévedtem. Brieta egy hatalmas vigyorral az arcán várt engem az ajtóban.
- Brieta: Na, mi az Linus, nem tán Bradyke dobott?
- Én: Ha annyira érdekel, én szakítottam vele, és nem pedig fordítva. De nem fogok magyarázkodni neked, nem tartozom semmilyen magyarázattal.
Arrébb löktem Brietát mert az utamban állt. Befutottam a szobámba, apának és Brieta anyjának már nem is köszöntem, minél hamarabb fel akartam jutni az emeletre.

Reggel hat fele lehetett már, mikor arra ébredtem fel, hogy valaki énekel az ablakom alatt. Nem ismertem fel a hangját, így teljesen aludt fejjel rohantam az erkélyemre ki. Lenéztem, és csodák csodájára, Brady ült a fűben, aki egy gitárral énekelt már negyed órája a házunk előtt.

- Én: Jézusom, Brady, te meg mit csinálsz itt?
- Brady: Énekelek a legszebb lánynak a világon.
- Én: Ilyen korán? Te teljesen bolond vagy. Menj haza!
- Brady: Addig egy lépést sem teszek, amíg le nem jössz hozzám és be nem bizonyíthatom, hogy én ártatlan vagyok!
- Én: Te teljesen megőrültél! Mit képzelsz, ha apa felkel olyan fesztivált fog csapni, de még Brieta is meghallja ezt. Menj már el!
- Brady: Nem érdekel. Akkor egész nap itt fogok maradni.
Végül, hogy ne kelljen fel senki, lementem Bradyhez, aki eldobta a gitárját, odajött hozzám, és mintha misem történt volna, megcsókolt. Egy csókból éreztem, hogy Brady teljesen ártatlan. Olyan őszinte volt, semmi tettetés.
- Brady: Most már hiszel nekem?
Csak bólogattam, majd sírva a nyakába ugrottam.
- Én: Hogy lehettem ennyire vak és ostoba, hogy kételkedtem benned. Szörnyű barátnő vagyok, hogy nem bízhattam meg benned, egy percig sem. Nagyon sajnálom.
- Brady: Ne kérj bocsánatot, nekem kellene, én voltam ilyen szörnyű alak. Okot adtam rá, hogy kételkedj bennem és az érzéseimben. Esküszöm bármire, ami szent ezen a világon, hogy soha többé nem csinálok ilyet, de mostantól őszintének kell lennünk egymással mindig, akármi is van, el kell mondanod neked is, és nekem is!
Én persze továbbra is bólogattam, és annyira boldog voltam, hogy újra Bradyvel vagyok. Senki mással nem tudnék együtt lenni, csak ő ért meg igazán.