Út a pokoltól a mennyországig

8. rész

Lehet-e egy kapcsolat végén féltékenynek lenni?

Hiába mentem hamarabb vissza Jinnyékhez, Brady végig követett engem. Nem tudta hova tenni azt, hogy Francot megöleltem és megpusziltam. A kert végében ült a kapunk kívül és csak annyit látott mikor éppen megöleltem. Nem is kellett több neki, fogta magát és visszament a kórházba.

- Franco: Kérdezhetek valamit?
- Én: Igen, persze, hogyne.
- Franco: Ha most nem lennél együtt Bradyvel, igent mondtál volna?
- Én: Ö, Franco, nézd, nem akarlak megbántani, mert te is éppen ugyanolyan fontos vagy számomra, mint Brady, de én őt szeretem.
- Franco: De ha mégis..
- Én: Nincs mégis, ez most a jelen. El kell fogadnod. Én őt szeretem, neked meg ott van a kis Brieta.
- Franco: Értem.

Nem maradtam Francoval, helyette megfogtam egy párnát, és visszamentem én is a kórházba Bradyhez.
Leültem az ajtója elé, és lefeküdtem a padlóra, de először nem tudtam aludni, mert furdalt a lelkiismeret, de végül nekem is álom jött a szememre.

Brady akkor ért vissza, mikor én már elég mélyen aludtam. Leült mellém. Csak nézett engem és sírt. Fájt neki valami nagyon.
- Brady: Annyira sajnálom. Nem tehetek mást. Nagyon szeretlek téged, és te jelented számomra a világot, de ez így nem mehet tovább.
Mikor meghallottam, hogy Brady hozzám beszél, először csak kinyitottam a szememet, de miután hallottam, hogy elkezdett sírni felkaptam a fejemet.
- Én: Miért sírsz Brady?
- Brady: Nem, semmiért sem. Csak ezt így nem folytathatjuk tovább.
- Én: Mégis mit nem folytathatunk tovább? Brady kérlek, adj egyenesebb válaszokat!
- Brady: Amíg két embert szeretsz, és nem tudod eldönteni, hogy kivel akarsz lenni, addig mind a kettő szenvedni fog, amit gondolom, te sem akarsz.
- Én: Brady, most nem értelek. Ki az a másik ember, akit szeretek?
- Brady: Franco nem véletlenül keresi mindig a társaságod, hiszen ő is érzi, hogy érzel még iránta valamit, ami nem jó, egyáltalán nem.
- Én: De Brady, mégis honnan veszed, hogy én egyszerre téged is és Francot is szeretem. Itt ül mellettem, azaz ember, akit igazán szeretek, és akivel lenni akarok. Nem kell más fiú.
- Brady: Én azt javaslom, tartsunk egy kis szünetet, hidd el így lesz a legjobb. Így végül tisztán fogod látni, hogy kit is szeretsz, és ki az, akivel lenni akarsz. De azt javaslom, hogy a szívedet kövesd és ne az eszedet, és remélem, hogy helyesen döntesz, és nem azért mert én kértelek meg rá, vagy pedig, mert Franco akarja. Ez a te életed.
Megpuszilta az arcomat és visszament a szobájába, én pedig egyedül maradtam a folyosón, teljes zűrzavarral a fejemben.

Reggel mindenki bejött, hogy megtudják, mi van Bradyvel. Egy orvos jött ki a szobából, akinek először elég szomorú volt az arca, hiszen Brady megkérte, hogy ne mondjon nekünk semmit se. Mindenki meg volt ijedve. Azt hittük történt vele valami az este folyamán, de mikor megláttuk, hogy kinyílt az ajtó, és Brady lépett ki makkegészségesen, mindenki odarohant hozzá. Én egymagam-álltam a körön kívül, néha-néha elmosolyodtam, mikor egy két ember hátra nézett, amíg a többiek ölelgették Bradyt.
- Jinny: Nagyon örülünk, hogy újra itt vagy. Már hiányoztál!
- Brady: Ti is nekem, higgyétek el!
- Carlos: Jó újra köztünk, mi?
- Brady: Haversrác, hát persze, már hiányoltalak téged!
- Brieta: Ilyet ne csinálj többet, így is tegnap a sminket ment rá a várakozásra.
- Brady: Akkor ezt most vegyem felőled megtiszteltetésnek? Na, gyere ide!
Brady végigölelt mindenkit. Jinny csodálkozott is, hogy én nem mentem oda hozzá, pedig nekem hiányzott a legjobban.
- Jinny: Te nem mész oda Bradyhez?
- Én: Most inkább nem.
Megfordultam és elkezdtem kifele menni a kórházból. Brady szomorúan nézett, de tudta, hogy most nem jöhet utánam. Hagyni akart egy kicsit, nem akart folyton a nyomomban lenni, akármennyire fájt is neki és sajnált.
- Jinny: Történt valami tegnap este kettőtök között?
- Brady: Nem, semmi sem történt.

Jinnynek elég gyanús volt ez az egész, hogy én meg Brady, akik eddig mindig egymás nyakán voltak, most egymáshoz se szóltunk.

Az egész szünetet külön töltöttük. Így a tavaszi szünet is eltelt lassacskán.
Az iskola is elkezdődött egy napos hétfő reggelen. Mindenki izgatottan várta az osztálytársait az iskolában. Mi az udvaron gyülekeztünk az egész osztállyal. Lassacskán mindenki beért Bradyn kívül.
- Én: Jinny, nem láttátok Bradyt? Még nem ért be? Beszélni akartam vele.
 - Jinny: Nem, még nem ért be szerintem, de nem is tudom, hogy mi van vele.

Éppen becsöngettek, mikor Brady betoppant egy másik lánnyal. Mindenki hatalmas szemmel nézett Bradyre és arra a lányra, akivel együtt jöttek motorral.

- Bea: Ez meg mi? Ki ez a csaj? És hogy-hogy nem Linával jött Brady?
- Lizzy: Én nem tudom, de most már érdekel, hogy ki ez a lány.
- Jinny: Én odamegyek és megkérdezem már, mi történik most.

- Jinny: Szia Brady!
- Brady: Jinny, szia, mizu van?
- Jinny: Semmi sincs. Hogy-hogy nem Linával jöttél most?
- Jessie: Brady, én addig leteszem a motort, mindjárt jövök!
- Brady: Rendben, siess! Na, szóval, hát az van, hogy Linának nem voltam elég jó, és szakítottunk tegnap.
- Jinny: Szakítottatok? De miért.
- Brady: Semmi különösebb oka nem volt. Hagyjuk.
- Jinny: Rendben. Ki ez a csaj amúgy?
- Brady: Ó, tényleg, te még nem is ismered. Ő Jessie, akit még a Retroban ismertem meg. Az egész szünetet együtt töltöttük. A motorozás köt össze minket a leginkább.
- Jinny: És ő a barátnőd most?
- Brady: Hát, mondhatjuk annak is, hogy járunk.

Jinny visszarohant a többiekhez, és elmesélte az egészet.
Miután kijöttem a wc-ből, láttam, hogy jön Brady. Elkezdtem felé rohanni, de hirtelen meg is álltam, miután láttam, hogy egy másik lánnyal jön kézen fogva. Rosszul esett, nagyon rosszul, de nem tehettem semmit. Nem akartam bekavarni. Legalább Brady boldog.

Elkezdődött a fizika óra. Mindenki „izgatottan” várta már, de a tanár valami oknál fogva késett. Furcsa volt, hiszen a tanár mindig pontos, általában pont becsöngetésre ér be, sohasem késik.
Végül tíz perc késés után bejött egy diáklánnyal a terembe.
- Fizikatanár: Gyerekek, azért késtem mivel az igazgatóval és az osztályfőnökötökkel beszéltem. Megkértek rá, hogy mutassam be az új osztálytársatokat, aki mától kezdve ide fog járni hozzánk. Gyermekem, mi a neved?
- Hanna: Hannának hívnak, tanár úr!
- Fizikatanár: Rendben Hanna, keress egy helyet, és ülj le, mert most már el akarom kezdeni az új anyagot, ami rettentő izgalmas.

Gondolhatjátok mennyire lehetett izgalmas, ha fizikáról volt szó.
- Fizikatanár: Nos, most kiválasztok egy diákot, akivel készítek egy kis interjút. Nos, ki is legyen az. Á meg is van. Bea, kérem, mutassa be a feladatot nekünk!
Mindenki elkezdett nevetni, amit először Bea nem is értett, hiszen ez egy favicc volt a fizikatanártól, ami igen nagy szó volt ezen az órán.

Kicsöngettek. Szünetben végig egyedül ültem kint a padon, és néztem, ahogy Brady és Jessie beszélgetnek.
Lehet-e egy kapcsolat végén féltékenynek lenni? A válasz: igen. Hiszen a lány szép, az egyénisége pedig közvetlen és magabiztos. Bradynek pont egy ilyen lány való, és ez volt az, ami nem tetszett. Tovább akartam lépni, de nem ment. Bradyt szerettem, senki mást.

Folyosón

Hanna éppen a könyveit rakta el a szekrényébe, mikor Brieta fölényesen oda ment hozzá, hogy közölje vele, mi itt a rend és a felállás az osztályban.
- Brieta: Szóval te vagy az a gazdag új lány az osztályunkban.
- Hanna: Neked is, szia, ő, hogy is hívnak? Benita?
- Brieta: BRIETA! Hát még ezt se tudod? Én itt egy csillag vagyok, egy igazi sztár. Engem mindenki ismer itt, ezt nem ártana tudnod kislány. Te itt jelenleg egy senki vagy, de nem is csodálom, hiszen csak rád kell nézni, és egyből elfordulnak tőled az emberek.
- Hanna: Egy idősek vagyunk.. mellesleg csak azt jegyzem meg, ami érdekel, a lényegtelen dolgokat pedig szelektálom, pont, mint téged. De ahogy nézem, ezek után már csak egy hullócsillag lehetsz maximum.
Brieta le volt döbbenve, hogy mit képzelt Hanna magáról, hogy így kiszúr vele.
- Brieta: Hát drágaságom, akkor majd meglátjuk. Győzzön a jobbik!
- Hanna: Én nem azért jöttem, hogy versenyezzek holmi beképzelt, szupersztárnak beállított, elkényeztetett lánnyal. Tanuld meg, hogy ne beszélj másokkal lekezelően, főleg olyanokkal, akiket még csak nem is ismersz. Nehogy véletlenül a fagyi visszanyaljon!

Brieta csak elcsapta a fejét, nem figyelt Hannára, és elindult a folyosón, teljesen úgy téve, mintha, nem is érdekelte volna az egész dolog, de igazából, benne volt ez a versenyszellem, és minden áron le akarta győzni Hannát.

Udvaron

- Jessie: Jaj Brady, mikor lesz már délután, annyira várom, hogy elmenjünk motorozni.
- Brady: Mindent a maga idejében! De most vissza kell mennem, mindjárt kezdődik az énekórám, és nem szeretnék elkésni.
Brady megpuszilta Jessiet, és elindult vissza az iskolába. Miután elment mellettem, felpattantam, és utána szóltam.
- Én: Brady!
- Brady: Mit akarsz?
- Én: Hát, én csak azt akartam, hogy, ő, izé.
- Brady: Ha lehetne, még ma mondd, nem érek rá a végtelenségig!
- Én: Csak gratulálni akartam nektek. Örülök, hogy boldog vagy vele.
- Brady: Kösz. Ennyi takartál?
- Én: Meg bocsánatot akartam kérni, hogy megbántottalak, sajnálom. Lehettem volna jobb barátnő is. Remélem, boldog leszel vele.
Meg sem vártam a reakcióját, hátat fordítottam neki és visszamentem az iskolába. Brady először csak állt egy helyben, nem tudta, minek vegye ezt, majd ő is visszasétált a terembe.

Iskola után, mikor elindultam hazafele, Brady rohant utánam.
- Én: Mi történt? Elhagytad a barátnődet, vagy mi?
- Brady: Ne mondj ilyet Jessieről. Egyébként is, nagyon kedves lány, szép és jó vele együtt lenni, szeretem őt, és ez tiszteletben kell neked is tartanod.
- Én: És ezért jöttél utánam, hogy ezt a szememre hányd?
- Brady: Nem, csak meg akartam kérdezni, hogy-hogy vagy, nem kellett volna olyan bunkónak lennem veled az udvaron, tudom.
- Én: Kösz szépen, jól vagyok. Ennyi, mert ha igen akkor én megyek is, sok dolgom van még.
- Brady: Tudom, hogy most a kapcsolatunk holtponton van, de nem lehetne az, hogy barátok maradjunk ezen túl?
- Én: Brady, én nem is tudom.. Ezek után, nem tudok barátként tekinteni rád. Nem is tudnék. Szeretlek téged, szerintem ezt te is tudod, és hogy ezzel azt kéred, hogy felejtselek el, közlöm, hogy nem fog menni. De igen, tiszteletben tartom a barátnőd és soha többé nem foglak zaklatni.

Brady szomorúan nézett, habár nem mondta ki az érzelmeit, inkább megfordult, felvette a bukósisakját és elment motoron.