Út a pokoltól a mennyországig

10. rész

A baj nem jár egyedül!

A motoron ülve elakadt a lélegzetem. Brady tündöklő mosolya csillant fel a sisak alól. Szemeiben a remény égett. Teljesen elöntött engem a félelem és a bátortalanság. El sem hittem először, hogy Brady volt az.
- Én: Ez meg mi? Te hogy kerülsz ide? Miért hoztál magaddal? Mit akarsz tőlem, Brady? Válaszolj már, kérlek!
Kérdéseimre nem válaszolt, csak megszüntette közöttünk a távolságot, és közelebb lépett hozzám.
- Én: Brady, kérlek. Miért csinálod ezt?
- Brady: Hogy lehetsz ilyen szép még sírás közben is?
Csak meredten bámultam a szemeibe, és idegességembe hátrazúgtam a motoron.
Brady utánam ugrott és elkapta a karomat. A motor elborult, de én a karjaiban kötöttem ki. Csak nézett rám, elpirult majd elengedett.
- Brady: Minden rendben? Nem ütötted meg magad?
- Én: Igen, minden rendben, jól vagyok, de a motorod..
- Brady: A motor nem lényeg, ez csak egy tárgy, te annál sokkal fontosabb vagy.
- Én: Hát köszönöm, hogy elhoztál idáig, de innentől már én is hazatalálok.
Brady megfogta a karomat és visszarántott.
- Brady: Ne menj el, kérlek.
- Én: Mennem kell. Majd máskor beszélünk.
- Brady: Legalább egy órára maradj, hagy fejezzem be, amit a parkban elkezdtem.
Csak sóhajtottam egy nagyot, majd hagytam, hogy Brady felrángasson a szobájába.
- Én: Hát itt vagyunk a szobában.
Brady leült a székére, amíg én az ágyán ültem. Elővette a gitárját.
- Brady: El akartam játszani neked egy dalt, amit már rég óta írok, de még sosem volt alkalmam befejezni, vagy bemutatni bárkinek is.
- Én: És miért pont nekem?
- Brady: Mert te ihletted még akkor. És azt akartam, hogy te legyél az első, aki hallja.
Elmosolyodtam, hiszen ez egy kedves gesztus volt tőle.
Brady elkezdett gitározni, majd végül énekelni is.
Az ajtóban Jessie hallgatózott.

- Brady: Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk.
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk,
ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk.

Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
 Legalább te legyél az nekem!

 - Én: Ez gyönyörű dal volt!:)

- Brady: Köszönöm. Örülök, hogy tetszik neked.
Jessie végig ott állt az ajtóban, és figyelte, hogy mi fog történni.
Brady letette a gitárját és beült az ágyba mellém.
- Brady: Mi van velünk, Lina?
- Én: Hogy érted, hogy mi van velünk? Nem értelek Brady.
- Brady: Ha együtt vagyunk, boldogok vagyunk, most, hogy külön vagyunk, szenvedünk, te nem érzed?
Kezeivel végigsimította az arcomat, én pedig alaposan átgondoltam, hogy mit is mondjak neki, hiszen én is ugyan ezt éreztem. Talán nekem jobban fájt az elválás.
- Én: Brady, én..
Brady rátette a kezét a számra, hogy ne beszéljek többet és közelebb hajolt hozzám. Lecsuktam a szememet. A testemet teljesen átjárta a melegség. A szívem, mintha a torkomban dobogott volna. A gyomrom teljesen görcsberándult az izgatottságtól. Azt hittem, elolvadok a karjaiban.

Már lassan majdnem összeért a szánk, mikor Jessienek, elege lett belőle, és berobbant a szobába, mint valami gránát.
- Jessie: Brady, életem, drágaságom, hívtál?
Én annyira megijedtem, hogy egy méterrel távolabb kerültem Bradytől, úgy hátraugrottam az ágyán.
- Brady: Ő, nem, nem hívtalak.
- Jessie: Pedig úgy hallottam, na, mindegy, ma már mind itt vagyunk, beszélgethetnénk is. Brady, nem hozol fel nekem egy pohár vizet. Teljesen kiszáradt a torkom!
- Brady: Persze, te kérsz valamit Lina?
- Én: Nem, köszönöm!
Brady lesietett, hiszen nem mert sokáig egyedül hagyni minket.
- Jessie: Szóval te vagy Brady volt barátnője. Mit akarsz Bradytől? Ő világosan megmondta, hogy hagyd békén, mert nem kíváncsi rád!
- Én: Nem ő igazából csak.. amúgy én minek is magyarázkodom neked? Nem tartozom semmiféle magyarázattal!
- Jessie: Most jól figyelj ide. Hagyd békén őt. Ő az enyém. Nem szeretnélek többet a közelében látni, világos!
- Én: Mert mi lesz, nekem vágod a bukósisakodat?
- Jessie: Merész lány vagy, elég nagy képpel. De még nem tudod, mire vagyok képes Bradyért. Ölni tudnék érte. Bevallom, mikor megtudtam, hogy szakítottatok, nagyon megörültem neki. Én mentem el őt megvigasztalni a szünetben. Mindig eljártam hozzá, amíg te másokkal voltál. Kihasználtad Bradyt. Szánalmas vagy. Most pedig, hogy boldog, egyből vissza akarod szerezni magadnak. Nem bírod elviselni, hogy mással boldog és nem veled.
- Én: Neked teljesen elment az eszed. Elgurult a gyógyszered vagy mi? Honnan veszel ekkora sületlenségeket. Egyébként is, Brady nem holmi tárgy, aki bárki tulajdonába lehet. És ha te ezt így látod, akkor Brady már rosszul döntött.
- Jessie: Nem érdekel, mit gondolsz. De egyet mondok. Hagyd békén Bradyt, világos?
Csak néztem rá, mintha valami ostoba tini szappanoperában lennék, és a buta liba kioszt engem, mint azokban a műsorokban.
Haraggal az arcomon felkaptam a táskámat, és lefutottam a lépcsőn. Köszönés nélkül távoztam a házból.
Eközben Brady jött vissza a szobába.
- Brady: Hová tűnt Lina?
- Jessie: Haza kellett mennie. Sietett. Amúgy azt üzente, hogy hagyd békén őt. Nem kíváncsi rád. Utál téged. És ha lehet, ne állj vele szóba.
- Brady: Micsoda? Ezt mondta?
- Jessie: Igen, mondtam is neki, hogy milyen szörnyű ember, egyszer benyal neked, máskor meg leráz. Hát még ilyet.
Brady kétségbeesetten állt a szoba közepén és elejtette a poharakat, amit felhozott.
- Jessie: Minden rendben? Olyan sápadtnak tűnsz. Gyere, ülj le egy kicsit.
- Brady: Ezt nem hiszem el.
- Jessie: Én sem hittem el, hogy egy ilyen lány, mint ő, hogy mondhat rólad ilyet.
Brady először csak gondolkodott, végül nem bírta tovább. Felugrott az ágyáról és kirohant a szobából. Jessie utána futott, hiszen tudta, hogy Brady miért siet.
Mikor a garázsba értek, Jessie a motor elé ugrott.
- Brady: Mit csinálsz Jessie?
- Jessie: Megint futsz utána, mint valami pincsi kutya. Nem veszed észre, hogy csak kihasznál?
- Brady: Muszáj, beszélnem kell vele! Kérlek, engedj ki!
- Jessie: Nem, Brady, nem hagyom, hogy butaságot kövess el megint!
Brady felült a motorra, kikerülte Jessiet és utánam jött.
A gázra taposott és végigszáguldott az utcán. Elég messze jártam már akkor, mikor nagy nehezen utolért engem.
Láttam, hogy Brady jön utánam így elkezdtem gyorsabban gyalogolni. Brady miután utolért engem, leugrott a motorról és utánam futott. Én is elkezdtem futni, de beért engem.
- Brady: Állj már meg Lina!
Hiábavaló volt az a sok rohanás, Brady elkapta a karomat és visszarántott.
- Brady: De mi történt? Miért rohantál el?
- Én: Miért nem hagysz végre békén? Miért nem tudsz kilépni az életemből nyomtalanul?
 Vannak olyan pillanatok, amikor nem értem meg őt, egyszer nyomtalanul eltűnik hetekre, máskor meg folyton a nyomomban van. Ez egyszerre elijeszt és megrémít is egyben.

- Brady: Legalább hallgass meg, nem kell rá semmit mondanod, csak hagy mondhassam el, amit már egy ideje el akarok neked, de sosem volt rá alkalmam.
Miért ilyen nehéz őt visszautasítani? Miért fáj minden egyes szava, mikor nem is velem van? Miért hiányzik minden egyes nap minden érintése és simogatása. Miért? Miért? Miért?
Egy hatalmas sóhajtás után adtam neki egy esélyt, hogy elmondja, amit szeretett volna.
Közelebb lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett, hogy átérezzem minden egyes szavát.
- Brady: Tudom, hogy egy idióta vagyok, aki tele van hibákkal, de ez az idióta nem tud téged elfelejteni. Azt hittem, azzal, hogy távol tartom magam tőled, el tudlak felejteni. De nem, éppen ellenkezőleg. Minden egyes emlék, pillanat és nélküled töltött perc, egyre nehezebbé tette a dolgomat. Szeretném azt mondani, hogy elfelejtettelek már régen, de te is tudod, hogy nem. Ahogy te sem tudsz engem. Akármennyire is tagadod, látom rajtad, hogy megőrjítelek. Az élet nagyon nehéz, én is épp ugyanúgy átéreztem azt, amit tettem vagy mondtam neked akkor. Nem csak neked esett rosszul. Azt is tudom, hogy ezzel nem teszem jóvá azt, hogy ártottam neked. Ez szégyen egy fiúra nézve, hogy megbánt egy lányt. Bármit megtennék, hogy újra a régi legyen a kapcsolatunk, nem tudlak kiverni a fejemből, bármennyire is szomorú ez.

Én csak álltam, meg sem tudtam szólalni. Egy szó sem tudott kijönni a számon, hiszen az a kis gombóc ott csücsült a torkomban, és egyre jobban szorított.
- Brady: Nem mondasz semmit?
Én csak mosolyogtam, mint egy birka Bradyre, aki szintén elmosolyodott.
Nem vártam sokáig, annyira örültem, hogy a nyakába ugrottam és olyan szorosan öleltem át, amennyire csak tudtam.
- Én: Én is szeretlek!

Bradyvel egyre jobban alakultak a dolgok, habár még mindig nem voltunk együtt.
A többiek a Stúdióban gyülekeztek. A fél osztály és pár tanár is.
- Lizzy: Hét, srácok, tudtátok, hogy jött egy új srác az évfolyamba. Nagyon helyes. Reggel láttam, hogy beszélgetett az igazgatóval.
- Hanna: Tényleg? És egy tízes skálán mennyire helyes?
- Lizzy: Ugyan már, ő még a tízes skálát is kiüti, annyira jól néz ki!
- Brieta: Új pasi? Helyes? Akkor nektek esélyetek sincs nála, csak nekem!
- Bea: És neked mivel lenne nála több esélyed, mint másnak itt?
- Brieta: Mert én itt egy sztár vagyok, egy igazi kincs, egy..
- Hanna: Jó tudjuk, bla-bla-bla. Attól még lehet, hogy nem a te fajtád jön be neki.
- Brieta: Hogy érted, hogy az én fajtám?
Hirtelen egy hatalmas veszekedés tört ki a lányok között. Franco és Benett csak hallgatta, ahogy repkednek a vélemények és a szidások jobbra-balra.
- Franco: De jó, hogy nekünk nincsenek ilyen problémáink.
- Benett: Hát, még szerencse!
Az igazgató figyelmes lett a veszekedésre, ami az egész folyosót elborította.
- Igazgató: Na de kérem lányok, elég legyen a veszekedésből. Ez itt egy kulturális intézmény, nem pedig egy szórakozó hely, ahol kedvükre üvölthetnek.
- Brieta: De ők kezdték!
- Igazgató: Nem érdekel, hogy ki kezdte, vagy, hogy kinek a hibája. Te is ugyan úgy vitatkoztál. Egyik szamár ment a másik után.
- Brieta: Igen is.
- Igazgató: Nem leszidni szerettelek volna titeket, csak nektek szervezzük a programokat, és ti meg itt ordibáltok. Remélem világos voltam. Most pedig nyomás az előadó terembe. Beszédem van az osztályotokkal.
Mindenki szégyenkezve és lehajtott indult el a terembe. Brieta pedig egyáltalán nem vette magára az egészet, ezért büszkén és magabiztosan ment előre, mintha meg sem történt volna ez az egész szidás.
Az összes tanár utánunk jött, akik érintettek voltak az ügyben.
Brady és én az utolsó pillanatban értünk vissza a stúdióba. Sokan csak néztek minket, hogy együtt jöttünk, hiszen eddig egymáshoz sem szóltunk.
- Jinny: Hé, Lizzy, ezek együtt vannak most újra?
- Lizzy: Á, én már az első veszekedésüknél elvesztettem a fonalat. Ez nekem mát túl bonyolult, hogy követni tudjam.
- Bea: Valljuk be Lizzy, hogy te még soha életedben nem kaptad el a fonalat!
- Lizzy: Jól van Bea, told el a biciklit, ha valami nem tetszik neked!
- Bea: Ugyan már csak vicceltem! Tudod, hogy szeretlek.
- Én: Sziasztok, csajok! Miért gyülekezünk itt?
- Hanna: Még mi sem tudjuk, hogy miért vagyunk itt.

A fiúk is egy csoportba rendeződtek nem messze a lányoktól.

- Igazgató: Kedves Diákok! Tudom, hogy mindannyian kíváncsiak vagytok, miért is hívtalak ide ma titeket. Nos, egyrészt azért, mert gratulálni szerettem volna a sikeres tanulmányotokhoz, másrészt pedig azért, hogy egy versenyt hirdessek ki nektek. Egy ének-tánc verseny lesz a városban, és a legjobb csapat egy tengerparti osztálykirándulást nyer a Karib-szigetekre két hétre. Ez egy nagy lehetőség a számotokra, remélem, hogy éltek vele.
Hirtelen nagy nyüzsgés támadt a teremben. Mindenki az útról beszélt.
- Penny tanárnő: Csendet gyerekek! - hirtelen el is hallgatott mindenki, ahogy az osztályfőnök felkiáltott.
A tanárok kivonultak az előadó teremből a tanári szobába, hogy ott beszéljenek a részletekről a tánc-és az énektanárral valamint az osztályfőnökkel, hogy ha megnyerjük az utat, akkor hogyan legyenek programok és a túrák ott.
A teremben Brieta, hát ki más is, magára vonva a figyelmet, már elkezdett variálni, hogy mit énekeljünk, és hogy mit táncoljunk.
- Brieta: Szóval úgy lesz, hogy ti háttértáncosok lesztek, én pedig elől fogok villogni.
- Brady: Brieta, ez egy csapat munka, ami arról szól, hogy közösen dolgozzunk, és együtt csináljuk az egészet. Nem egyéni szám lesz, ahol bemutathatod majd a „tehetségedet”.
Mindenki elnevette magát, Brietát természetesen most sem érdekelte. Elrántott fejjel kisuhant a teremből otthagyva minket.
- Hanna: Mindig ilyen kényes és szemtelen ez a csaj?
- Én: Hát, a legtöbbször. De mi már megszoktuk. Brieta már csak ilyen.
- Hanna: Ez vicces, mert engem nagyon idegesít még a megjelenése is. De a leginkább a stílusa és a hozzáállása másokhoz. Az nagyon kiakasztó tud lenni!
- Én: Ne is mondd!

Miután elhagytuk az épületet mindenki elindult a maga útjára.
Én, Hanna, Lizzy, Jinny és Bea elmentünk egy közeli fagylaltozóba. A fiúk, Franco, Benett és Carlos pedig a bárba mentek le, ahol később találkozunk majd velük.
Brady kapott egy levelet az én nevemben, hogy találkozzunk a motorjánál, persze nem is én írtam neki, de ő elkezdett rohanni, mint az őrült.
Miután odaért, látta, hogy Jessie várta már őt.
- Brady: Jessie, te meg mit keresel itt?
- Jessie: Mert, még is kit vártál? Tán Linát? Felejtsd már el végre azt a kislányt! Neked érett nő kell, nem pedig ő!
- Brady: Egy kicsit túl messze mész, nem gondolod?
- Jessie: Ugyan már Brady, egy ilyen fiúért, mint te, bárki ölni tudna.
- Brady: Kérlek, most menj el, mert találkoznom kell L.. Vagyis egyik haverommal. Megyünk megszerelni a motoromat.
- Jessie: Jól tudsz hazudni, egyébként én küldtem neked a levelet, mert már látni akartalak, érezni téged. Hiányoztál már nagyon!
Jessie egyre jobban mászott rá Bradyre, aki nem győzte őt magától elzavarni. De valahogy nem sikerült neki.
Brieta is éppen arra sétált, aki látta, hogy Jessie nem száll le Bradyről, ezért odament, hogy elküldje őt!
- Brieta: Mit képzelsz magadról ember! Nem látod, hogy nem akar tőled semmit, tűnj már innen!
Jessie nem is szólt semmit, annyira megijedt Brietától, hogy inkább elfutott.
- Brady: Kösz, Brieta, ez most jól jött. Ha két perccel később jössz, kénytelen lettem volna én lekiabálni, amit nem szerettem volna.
- Brieta: Szívesen…… Kérdezhetek valamit?
- Brady: Persze, kérdezz.
- Brieta: Most együtt vagy Linával, vagy nem? Vagy ő most Francoval van?
- Brady: Igazából még magam sem tudom.
- Brieta: De szereted őt? Vagy csak szimplán kell neked egy barátnő?
- Brady: Milyen kérdés már ez? Persze, hogy szeretem, különben nem járnék vele. De miért kérdezed?
 Brieta elgondolkodott azon, amit mondott neki Brady. Nagyon furcsa volt. Sosem érdekelte más élete a sajátján kívül. 

- Brieta: És engem is szerettél még, amikor jártunk?
- Brady: Hát, fogjuk rá, hogy eléggé bejöttél akkor te is.
- Brieta: És most? Most már nem tetszem neked?
- Brady: Nézd, Brieta, nagyon jó csaj vagy, és csinos és szép és..
- Brieta: És tehetséges!
- Brady: Igen, és tehetséges, de ez már a múlt. Én beleszerettem egy lányba, aki teljesen felforgatta az egész világomat. Miatta változtam meg. Ő teljesen más, mint a többi!
- Brieta: Mégis mivel másabb, mint én?
- Brady: Nem tudom! Ő teljesen más, mint a többi lány. Az egész világa, az életfelfogása, a hangja egyszerűen varázslatos. Imádom őt!
- Brieta: De mégsem téged szeret, ha folyton Franco körül legyeskedik!
- Brady: Én nem így vettem ezt észre, de mindegy.
- Brieta: Mondhatok valamit?
- Brady: Nyugodtan, ki vele.
- Brieta: Hogy is mondjam, az utóbbi időben máshogy nézek már rád. Nem is tudom. Olyan érettebb és komolyabb lettél. Szóval azt akartam mondani, hogy..
- Brady: Hogy?
- Brieta: Jól van, ne sürgess már ennyire! Nehéz kimondani!
De bejössz nekem, méghozzá nagyon is!
Brady nem szólt egy szót sem. Nem tudott mit mondani, hiszen ő nem érzett így, mint Brieta.
- Brieta: Mi az Brady? Nem mondasz semmit?
- Brady: Brieta, én..
- Brieta: Hagyjuk az üres szavakat!
 Brieta a tettek mezejére lépett. Nem tudott, várni és odahajolt Bradyhez, hogy megcsókolja, de éppen akkor értem én is oda, mert kaptam egy sms-t Bradytől, hogy vár engem a parkolóban.
- Én: Itt vagyok Brady siettem, ahogy tud.. – mikor megláttam őket, hirtelen nem is jutottam szóhoz. – Ti meg mi a fenét csináltok?