Út a pokoltól a mennyországig

Péntek 13.

Szóval eljött Carlos születésnapi bulijának a napja. Egész délelőtt Jinny pakolta ki az asztalokat, a székeket és a dj pultot a kertjükbe. Én elég korán érkeztem, körülbelül olyan dél fele, mivel én segítettem neki az ételek és italok pakolásában. A tűzijátékot Franco hozta, Brady pedig zenéket vágott össze. Emili elhozta a házi készítésű feketeerdő tortáját, aminek isteni volt a kinézete. Minden tökéletes volt. Már csak Carlosnak kell megérkeznie este hatra.
Lassan telt az idő, már csak apróbb igazításokat végeztünk a kertben, de nem mertünk pakolgatni, mert féltünk, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet az ünnepeltünk.
- Lizzy: Látok valakit kint jönni erre fele. Szerintem Carlos az.
- Jinny: Mindenki bújjon el!

Mikor belépett a kapunk Carlos, gyertyasorokkal és nyilakkal vezettük el a kertig. Mikor beért a kertbe mindenki kiugrott onnan ahova elbújt.
- Mindenki: Meglepetés!
- Carlos: Mi? Ezt nekem rendeztétek?
- Én: Hát, igazából mi csak segítettünk, az ötlet az Jinny fejéből pattant ki.
- Carlos: Tényleg te csináltad? Ez nagyon kedves volt tőled, te vagy a legjobb barátnő a világon.
Jinny annyira meghatódott, hogy Carloshoz futott és a nyakába pattant.
- Jinny: Emberek, mindenki álljon ide, szeretnék egy közös képet csinálni, meg akarom örökíteni ezt a pillanatot, hogy emlékezhessek rátok.
A fénykép után Carlos szólt pár szót a bulihoz.
- Carlos: Srácok, annyira szeretlek titeket, el sem tudnám képzelni ezek után, hogy egy másik suliba kelljen tanulnom. Annyira örülök, hogy megismertelek titeket. Ti vagytok a legjobb osztályom, és egyben a legjobb barátaim!
Az ünnepi beszéd után minden simán ment egy kis ideig. Olyan éjfél körül járt az óra, amikor már Franco kicsit többet ivott a bulin. Egész végig csak az alkoholt vette a kezébe, nem is evett.
Végül mikor én visszajöttem a házból a kertbe, odajött hozzám és átrángatott a kert másik végébe.

- Franco: Én ezt nem bírom tovább, tudom, hogy annyi gond volt velem, és régebben annyiszor elküldtelek, mikor te szerettél, de azt akarom, hogy újra ugyanúgy érezz, mint akkor.
- Én: Nézd, Franco, én, nem is tudom, mit mondjak..
- Franco: Mondj igent, és ígérem, hogy boldog leszel.
- Én: Annyit ittál, hogy az agyadra ment az alkohol, inkább ne most beszéljük meg ezt.
- Franco: Lehet, hogy kicsit túlzásba estem az ivászattal, de az érzések azok igaziak és tiszták.
- Én: Bocsáss meg, de én most már Bradyt szeretem. Ő lett az, aki régen te voltál. Vele akarok lenni, és ez ellen te nem tehetsz semmit.

Franco teljesen feldühödött. Mikor elfordult és elindult visszafele a buliba, akkor láttam, hogy odamegy Bradyhez, amiből baj is lehet. Futottam is vissza, hogy utolérjem Francot, de ő ráborította Bradyre az asztalt, aki értetlenül nézett rá.
- Brady: Neked meg mi a fene bajod van?
- Franco: Te is tudod, elvettél egy lányt a suliból tőlem, az egyik legjobb lányt. Most pedig igazságosan visszaszerzem.
- Én: Fejezzétek be ezt most azonnal!
 Bradyben felment a pumpa és nekiugrott Franconak. Elkezdtek verekedni. A verekedés vége életveszélyes kimenetelű lett végül. Franco ellökte Bradyt aki a földön levő törött borosüvegbe esett bele, ami beleszúródott a mellkasába. Mindenki megrémült, Brady ott feküdt a földön. Én hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, így idegességemben összeestem. 
 Jinny berohant a telefonért, aki egyből a mentőket hívta ki. Mindenki meg volt ijedve. Csak annyit láttak, hogy Brady a földön fekszik velem együtt, így a buli végül a kórházban folytatódott tovább, de itt már nem a jókedv és a buli hangulat volt az uralkodó érzelem, hanem sokkal inkább a halál és a félelem.