folytatás
Pár perccel később, mikor vissza akartam menni az öltözőbe, hogy Franconak adjak valamit, láttam, hogy Brieta odaugrott Francohoz és megcsókolta. Annyira elöntött a harag, hogy becsaptam az ajtót, majd elrohantam.
Franco hallotta, hogy becsapódott az ajtó, ki is sietett, hogy megnézze, ki volt az, de csak egy szoknyát látott, ahogy a sarkon lefordult az aula felé. Nem tudom, hogy látott-e, de remélhetőleg nem ismerte fel a ruhámat.
Besiettem a bárba, majd becsapódtam a székbe Brady elé.
- Brady: Hé, minden rendben?
- Én: Igen, minden rendben van.
- Brady: Na, látom. Engem nem tudsz becsapni, hiszen én sem vagyok ajtó. Látom, hogy van valami baj. Brieta?
- Én: Igen, már tele van a hócipőm vele. Annyira irritál. Esküszöm, néha fognám azt a kerek fejét és belegyömöszölném egy kémcsőbe.
- Brady: Hé, hé, hé, nyugalom. Ne foglalkozz vele. Ő mindig ilyen volt, és mindig is ilyen lesz. Te is tudod.
- Én: Jaj, Brady, te mindig meg tudsz nevettetni. Ha veled vagyok, minden rosszat elfelejtek.
- Brady: Ez csak természetes, nézz csak rám, egy igazi Adonisz vagyok, akibe minden lány szerelmes.
- Én: Hé, szemét! :D
- Brady: De ez az Adonisz csak egy lányt szeret eme földkerekségen.
Brady odahajolt hozzám és megcsókolt, persze pont akkor, mikor Franco és Brieta jött be a bárba kézen fogva. Nem láttam Franco arcát, így nem tudom, milyen arcot vágott erre, de leültek az előttünk lévő asztalhoz.
Fellépett a színpadra, elővett egy mikrofont, és bekapcsolt egy zenét, majd elkezdett énekelni nekem. Azt várta, hogy én is menjek oda hozzá duettbe énekelni. Eleinte szégyenlősen ültem az asztalomnál, mindenki engem nézett. Teljesen megérintett a dal, amit énekelt, így késztetést éreztem arra, hogy énekeljek. Így mikor odahozta a bártulaj a mikrofont hozzám, felálltam és odamentem Bradyhez. Varázslatos volt. Mindenki minket nézett, ami nagyon tetszett. Első igazi közönséges színpadi fellépésem volt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése