2014. április 21., hétfő

Út a pokoltól a mennyországig


Nem sok kellett Bradynek, ahogy felkeltem mellőle, egy másik lány ült oda hozzá. Sötétbarna hajú eléggé közvetlen lánynak tűnt, ami Bradynek az esete volt.
- Brady: Szia, téged hogy hívnak?
- Jessie: Jessie vagyok, és gondolom te vagy Brady, az egyik legszexisebb pasi a suliban.
- Brady: Hát, fogalmazhatunk úgy is. Örvendtem Jessie. Nincs kedved meginni valamit?
- Jessie: De valami húzósat szeretnék. Pálinkát, vagy vodkát.
- Brady: Akkor két vodka naranccsal rendel.
- Jessie: És hogy-hogy már van barátnőd? Azt hittem te ilyen szabadlelkű vagy, aki nem kötelezi magát el az első lánynál.
- Brady: Az is voltam, amíg meg nem ismertem Linát, aki felforgatta az egész életemet, és azután minden más lett.
 - Jessie: Hát nagy kár. Régebben többet voltál ilyen helyeken bulizni, sokkal több csajt szédítettél, az volt az igazi éned.
- Brady: Tudom, de tudod, mikor megismered azt, akivel együtt akarsz lenni, és felkelsz minden nap korán, hogy elmenj érte, hogy együtt mehessetek iskolába, csupán csak azért, hogy láthasd a mosolyát, akkor érzed, hogy megtaláltad azt, aki a mindened, és eldobod érte a régi énedet, csak azért, hogy vele lehess. Még sosem volt velem ilyen. Olyan más minden. Sokkal nyugodtabb az életem.
- Jessie: Látom, jó nagyot estél, de tetszik az életfelfogásod. Keblemre veled, Brady.
- Brady: Akkor igyunk arra, hogy megismerhettük egymást!
- Jessie: Egészség!

Éjféltájt járhatott az óra. Brady már az elején a kelleténél túl sokat ivott Jessievel, és már teljesen kiütötték magukat.
Brady szédelegve jött, oda hozzám, kézen fogva Jessievel.
- Én: Hát ti meg mi a fenét csináltok, miért fogod ennek a csajnak a kezét?
- Brady: Mi, hogy ez nem te vagy, ó te jó ég, hát összekevertelek benneteket, mind a kettőtöknek, gyönyörű barna haja és barna szeme van.
- Én: Na, jól van, elég ebből, túl sokat ittál, Brady haza viszlek téged.
- Brady: De nem vagyok részeg, csak jól érzem magam, tombolok! Juhú, nsoi fniov pgea..

- Én: Még beszélni sem tudsz, elég volt. Gyere, menjünk!
Megfogtam Brady karját majd elrántottam Jessie mellől és elköszöntem mindenkitől. Carlost megkértem, hogy vigye haza Brady motorját, mert most életveszélyes lenne egy részeg emberrel motoron utazni, ezért inkább hazagyalogoltunk.
Brady egész úton kiabált. Folyton azt kiabálta, hogy mennyire szeret, és hogy én vagyok élete szerelme. Be kellett vallanom, akármilyen részeg is volt, nekem nagyon tetszett, hogy még berúgva is ilyen aranyos. Brady megállt egy fánál, nekilökött engemet és a szemembe nézett.
- Brady: Ha te most nem lennél, én tuti a padlón lennék egész este.
- Én: De ezért vagyok itt, hogy ne legyél a padlón.
Brady nem lacafacált sokáig és megcsókolt engem. Olyan aranyos volt tőle, csak kár, hogy be volt rúgva.
 Mivel náluk még fennt voltak a szülei, ezért inkább hozzám vittem fel Bradyt, nem akartam, hogy otthon náluk elkezdjen tombolni és a szülei kiszúrják, hogy teljesen részeg, nálunk pedig elég nagy a lakás, és a többiek hála istennek már aludtak. 
Felvittem az emeletre, de nem láttam semmit a sötétben. Csak a hold fénye világított be a szobába. A lámpának a kapcsolóját sem találtam, Brady pedig nem bírt magával, folyton ölelgetett és azt suttogta, hogy szeretlek. Végül beledöntöttem az ágyamba, de magával rántott, és úgy aludt el. El sem akart engedni, így egész éjjel együtt aludtunk. Annyira jó volt, hogy még csak meg sem próbáltam felkelni az ágyból.

Nincsenek megjegyzések :