Út a pokoltól a mennyországig

18. rész

Hívatlan vednég

Lassan telt a két hét. Már, már mindenki túltette magát a történteken, és felénél jártunk az osztálykirándulásnak, de ugyanakkor május vége közeledett, és senki sem akart hazamenni. A szívünkhöz nőtt a táj. Honvágynak jelen helyzetben semmi keresnivalója nem volt akkor. 
Brady kora reggel a parton sétálgatott egymagában, majd leült egy nagyobb sziklára, és bámulta a napfelkeltét.
Brieta minden lében kanál szokásával, a kora reggeli arcpakolás után, elindult, hogy beszéljen Bradyvel. Le is ült mellé.

- Brady: Mit akarsz Brieta?
- Brieta: Úgy nézek én ki, mint aki akarna valamit is?
- Brady: Csak akkor mész oda más emberhez, ha valamit akarsz is tőle. Ismerlek már.
- Brieta: Jó emberismerő vagy!
- Brady: Kösz!
- Brieta: Mi a baj? Miért lógatod így az orrodat? Mindjárt leharapja egy cápa!
- Brady: Belegondoltál már abba, hogy mindjárt itt az évvége és nem látod három hónapig az osztálytársaidat?
- Brieta: Engem nem igazán izgat!
- Brady: Hát azt valahogy sejtettem.
- Brieta: Szerintem neked nem ez a bajod most. Sőt inkább valaki a bajod!
- Brady: Honnan veszed?
- Brieta: Látszik az arcodon. Lina az? Ki vele? Mit csinált?
- Brady: Semmit nem csinált. Miért?
- Brieta: Amióta vele jársz, azóta teljesen megváltoztál, régebben olyan normális voltál. Velem is többet beszéltél, és sokkal jobb volt a kapcsolatunk is.
- Brady: Azt hiszem, ezt már a múltkor letisztáztuk, nem Lina miatt változott meg a kapcsolatunk, hanem miattad. Te magad csináltad azt, amit. És a viselkedésed is elfogadhatatlan. Sokszor beleszólsz más dolgába, és megnehezíted azt.
- Brieta: De annyiszor próbáltam megváltozni, de valahogy sosem sikerült.
- Brady: Mert nem igazán akartad!
- Brieta: Dehogynem, miattad is megváltoztam sokszor. Tudod Brady, amióta mi szakítottunk, egyre jobban hiányzol. Hiányzik az a vad, mindennek ellentmondó éned. Amikor jártunk, akkor voltál, azaz igazi Brady, az a mindennek elszánt ember.
- Brady: Felnőttem már.
- Brieta: Akkor fiatalodj vissza!
- Brady: Ezt most, hogy érted?
- Brieta: Hát, számos megoldás kínálkozik, például, ha újra együtt lennénk, te is a régi lennél és mellettem nem lennél annyira szomorú. Mi annyira összeillünk, te vagy a suli leghelyesebb és legnépszerűbb sráca, én szép vagyok és tehetséges, mi kell még?
- Brady: Na, álljunk meg egy szóra! Brieta, az a múlt, én már Linát szeretem. Igen bevallom, évelején te voltál az a lány, akivel el tudtam volna képzelni a jövőmet. De ez már a múlt. Lassan egy éve történt. Meg nem is volt olyan hosszú életű a kapcsolat, ezt te is tudod.
- Brieta: Miért, szerinted nem vagyok szép?
- Brady: De, egy nagyon széplány vagy te is, csak mi nem illünk össze, hidd el, egy nap, majd te is megtalálod azt, akit szeretsz, és nem kavarások és hazugságok árán fogod őt megszerezni, hanem azért mert önmagadat adod, és mert őneki te jelneted majd a világot. Szerintem fogadd meg ezt a tanácsot. – veregette meg a vállát.
Brady felpattant Brieta mellől és visszasétált a parton a szállodáig. Brietának nem tetszett, hogy lerázták őt. Teljesen mellre szívta azt, amit Brady mondott neki. Sosem rázták még le Brietát.

A délutánt mindenki fürdőzéssel és napozással töltötte. A fiúk leginkább röplabdáztak a parton, mi, lányok pedig napoztunk és úszkáltunk a Karib-tengerben. A hűsítő víz kellemesen lehűtött minket.
Ezt a napot semmi nem tehette tönkre. Semmi sem, kivéve egy valaki. Brieta, most is, mint mindig, kirittyentette magát a partra. Magamutogató ruhája és a házfalaknál is vastagabb vakolata tűnt fel nekünk leginkább. A fiúk, mint Brady, Franco és Carlos csak a szinte semmibe felöltözött lány ruháját bámulták bagoly szemekkel. Brieta, elszánva magát a hatalmas műkörmeivel, amit frissen csináltatott, be akart állni a fiúkhoz röplabdázni.
- Brieta: Srácok, mi van veletek? Miért álltatok le? Nem tán féltek egy lánytól?
- Brady: Mit akarsz itt Brieta?
- Brieta: Játszani, pont, mint ti.
- Brady: Játszani?
- Carlos: Soha életedben nem fogtál még labdát sem! Tudod te, hogy-hogy kell ezt játszani?
- Brieta: Persze, hogy tudom! Mi vagyok én, egy lábujjnélküli orángután? Ne nevettessetek már.
A fiúk összenéztek, majd vállat vontak és hagyták, hogy Brieta is beálljon játszani.
Levette csili vili kis fenékkendőjét, és így már teljesen látszott az a „szinte semmilyen” fürdőruhája majd beállt Bradyék csapatába játszani.
Eddig Bradyék vezettek a röplabdában, de miután Brieta is ott volt, le se tudták venni a szemüket a „testéről”.
Franco éppen szervált, mikor Brieta állt legelöl és Brady meg Carlos mögötte. A két fiút annyira lekötötte a bámészkodás, hogy a labda a homokban landolt.
- Dave: Srácok, hol vagytok, mert az biztos, hogy nem itt?
- Carlos: Hogy mi? Mondtál valamit Franco?
- Franco: Nem én semmit sem mondtam, Dave beszélt, nem én!
- Carlos: Bocsi Dave, mit is mondtál?
- Dave: Látjuk, hogy jelen vagytok, de amióta Brieta is beállt, mintha valami másik bolygón lennétek, de tényleg!
- Brieta: Biztos a szépségem vakította el őket! – vágott közbe hencegő hangon.
- Brady: Beszélhetnénk egy kicsit srácok? – majd félrevonultak az egyik napernyő alá, Brietát otthagyván a pályán, aki egy sminkes tükörben nézegette a vakolatos arcát.
- Franco: Mi az, miért jöttünk el?
- Carlos: Brieta miatt.
- Dave: Mert, mit csinált, hogy így kiütött titeket?
- Brady: Lehet nektek könnyű, mert nem ti vagytok mögötte.
- Franco: Mert ilyen ronda a csaj hátulról?
- Brady: Hülye vagy? Rohadt jól néz ki. Ha te látnád. Tisztára kiráz a hideg, mikor mögé állok.
- Carlos: Nagyon durván jól néz ki hátulról a csaj! Ha nem tudnám, hogy Brieta az, biztos rányomulnék!
- Dave: Ti miket beszéltek? Van csajotok emberek! Gondolkozzatok már!
- Brady: Igazad van, ez így nem mehet tovább. Szerintem az lesz a legjobb, ha kiállítjuk őt a játékból.
- Dave: Biztos? Szerintem próbáljunk ki egy másik felállást. Brieta a mi csapatunkban lesz, és majd kiderül, hogy mi is „elcsábulunk-e”.

A napernyő alatt figyeltük a fiúkat, akik Brietát bámulták egy közeli napernyő alól.
- Én: Szerintetek miben settenkednek ezek a szoknyapecér bolondok?
- Jinny: Csak annyit látok, hogy Brietát nézik, aki háttal áll nekik.
Mindannyian összenéztünk kerek szemekkel.
- Hanna: Szerintem jobb lenne, ha odamennénk hozzájuk!
- Bea: Szerintem is!

Odasiettünk a fiúkhoz, mielőtt még, ők mentek volna oda Brietához.
- Én: Sziasztok, fiúk, na, mi újság? – fogtam meg Brady vállát.
- Brady: Semmi különös, és veletek?
- Jinny: Köszönjük, jól vagyunk! – állt Carlos mellé.
- Franco: Mit csináltok itt?
- Sophi: És ti?
- Dave: Mi csak bejöttünk a hűvösre, mert elég meleg volt odakint.
- Én: Aha, értjük mi.
- Lizzy: És mi van Brietával?
- Dave: Hogy-hogy mi van Brietával? Mi lenne Brietával?
- Lizzy: Láttuk, hogy őt bámuljátok! Nem kell letagadni!
- Carlos: Jó, de most ti mit tennétek, ha meglátnátok, egy jóképű izmos, kigyúrt macsót a strandon fürdőgatyában?
- Brady: Hát nálam nincs jobb csávó közel sem! – hajolt oda hozzám Brady és pusmogta halkan. Én csak elnevettem magam, amit nem értett Brady.
A lányok mosolyogtak, majd mikor egy motoros jött be a fürdőterületre, mindenki ránézett. Levette a bukósisakját és a dzsekiét majd egy táskával és surfdeszkájával jött felénk.

Minden lány nyál csorgatva nézte a fiút. Brady, Franco, Dave és Carlos lángokkal a szemükben álltak, mint oszlop a betonban. Egy szó sem jött ki a szánkon. Egy igazi Adonisz jött felénk.
- Brieta: Félre alattvaló népek, ő az enyém, hiszen én egy virág vagyok!
- Jinny: Egy virágnak is van gyökere. Tehát te mélyen legbelül egy hatalmas gyökér vagy, meg amúgy is, az a tied, amit megveszel!
- Brieta: Jó, akkor mennyit kell érte fizetnem? Bármennyit megadok érte!
- Bea: Elég gáz, hogy azt hiszed, pénzzel megvehetsz bármit is.
- Brieta: Nem gázabb, mint a foci, Beatrix! – mosolygott ravaszul.
- Bea: Ezt nem mernéd kétszer mondani te kígyó!
- Brieta: De, még hatszor is elmondanám neked, de van jobb dolgom is, na, puszi! – majd lelépett a helyes fiúhoz, aki éppen felénk közeledett.

- Bea: Hogy én mennyire útálom ezt a banyát!
- Jinny: Jól van Bea, mi nekünk sem a szívünk csücske ez a lány, de így kell elfogadnunk.

- Brieta: Szia, Brieta vagyok, egy igazi sztárjelölt. Egy kis csillagocska az égből. A legszebb lány a csapatunkban. És téged, hogy hívnak?
- Adam: Ő, szia. Adam vagyok. Örülök, hogy megismertelek, de most mennem kell.
- Brieta: De hé!
Adam gyorsan lerázta Brietát és kiment a partra, levetkőzött fürdőruhára, majd fogta a saját surfdeszkáját és befutott a hullámok közé.

- Hanna: Ne menjünk oda hozzá? Azok a kockák bámészkodó szemeket kívánnak.
- Dave: Hanna drágám, nem megyünk el inkább meginni egy koktélt a közeli bárba? – ugrott oda hozzá.
- Jinny: Lina, mi odamenjünk?
- Én: Oké, de akkor most menjünk már, amíg nem figyel Brady és Carlos!
Gyors léptekkel odasurrantunk a mit sem sejtő surfdeszkás fiúhoz, aki éppen kijött a partra.
- Adam: Sziasztok, lányok, mi újság?
- Én: He-hello, semmi – nyeltem egy nagyot – és veled?
- Adam: Velem sincs semmi szépség, de ha engeded, hogy megjegyezzem, elég gyönyörűen nézel ki ebben a fürdőruhában.
- Én: Köszönöm!
- Adam: Amúgy ki volt az a szőke hajú lány, aki az előbb idejött hozzám?
- Jinny: Á, csak Brieta volt, bocsáss meg neki, csak szeret mindig a középpontban lenni.
- Adam: Azt észrevettem. Nincs kedvetek surfözni? Vagy tudtok egyáltalán?
Jinnyvel mind a ketten bólogattunk, mint valami bolondok. Annyira aranyos volt, ahogy sütött a nap a szemébe és hunyorított.
Carlos és Brady észrevették, hogy mind a ketten Adammel beszélgetünk. Oda is jöttek hozzánk.
- Brady: Lina drágám, hát milyen munka ez, hogy nem mutatsz be ennek az úriembernek. – karolta át a derekamat.
- Carlos: Igen Jinny, nem is láttam még a barátotokat, hogy-hogy nem mutattad még be nekem? – fogta meg a kezét Jinnynek.
- Adam: Ó, szóval ők a pasijaitok? Sziasztok, Adam vagyok, örülök, hogy megismerhettelek titeket.
- Brady: Mondd Adam, mióta motorozol?
- Adam: Olyan másfél éve körülbelül. Mert ti motoroztok?
- Carlos: Igen, persze, és méghozzá elég jól.
- Jinny: Hé, Carlos, te nem is tudsz.. – majd befogta Jinny száját.
- Carlos: Csak azt akarta mondani, hogy én nem is tudok még egy kerekezni, de majd Brady meg fog engem tanítani, ugye Brady?
- Brady: Hogy mi? Ja, vagyis igen.
- Adam: Na, az remek. Akkor mondjuk 8 órakor a szálloda előtti parkolóban találkozunk? Ha akarjátok, hozatok nektek egy-egy motort, mert látom, nem helyiek vagytok.
- Carlos: Hát az igazán szuper lenne!
- Adam: Rendben, akkor majd 8-kor, sziasztok!
- Mindenki: Hello!
- Jinny: Azt hiszem, beszélnünk kellene.
- Brady: Igen, miért is mondtad, hogy tudsz motorozni? Soha életedben nem ültél még? És honnan veszed, hogy megtanítalak majd egy kerekezni? Még vezetni se tudsz, nem hogy egy kereken gurulni.
- Carlos: Igen, jó tudom, de annyira felvágós volt ez a csávó, olyan tökéletesnek hitte magát. Azt hittem felül tudom majd múlni. De fél nap alatt meg lehet tanulni motorozni nem?
- Brady: Nekem fél évbe telt, pedig már két éve motorozok. Honnan veszed, hogy ilyen egyszerű ez?
- Carlos: Csak egy kis gáz, egy kis fék, nem lehet olyan nagy ügy!
- Brady: Hát haver, te biztos nem vagy százas, ha ezt gondolod. – veregette meg a vállát Carlosnak.
- Jinny: Carlos, neked teljesen elment az eszed? Mit hittél vagy kit akartál ezzel lenyűgözni, mert, hogy engem nem, az biztos.
- Carlos: De Jinny, kérlek, hagy magyarázzam meg. Jinny várj már meg!
- Brady: Azt hiszem, nekünk is beszélnünk kellene. – mondta Brady elég felemelkedett hangon. – mi volt ez az egész?
- Én: Nem tán féltékeny vagy?
- Brady: Hogy én féltékeny erre a páva, motorozós, surfös, kigyúrt állatra? Ugyan ne nevettess már, kérlek!
- Én: Pedig nekem nagyon úgy tűnik, mintha féltékeny lennél rá, és okkal is!
- Brady: Hogy érted, hogy okkal is?
- Én: Hát nézzük, ő tud surfözni, barna, helyes, ki van gyúrva, állítólag jól motorozik.
- Brady: Hé, ez így nem ér!
- Én: De, tudod, hogy én csak egy valakit szeretek.
- Brady: Na és kit? Adamet?
- Én: Lehet, hogy nem tud surfözni, és nem is annyira barna, de hatalmas szíve van.
Brady elmosolyodott és megölelt engem.
- Brady: Szeretlek, mindennél jobban!

Carlos végig a parton kergette Jinnyt, aki nem volt hajlandó megállni neki.
- Carlos: Jinny kérlek, beszéljük ezt meg!
- Jinny: Miért van az, hogy akárhányszor csak találkozunk valakivel, te mindig kilógsz a sorból és neked elő kell rukkolnod valami oltári nagy hülyeséggel, hogy felülmúlj valakit, akit még csak nem is ismersz. Miért nem tudtál volna csöndbe maradni, mint Brady?
- Carlos: Csak azt akartam, hogy büszke legyél rám.
- Jinny: Nem azért leszek rád büszke, mert hazudsz másnak, vagy, mert féltékenykedsz. Egyszerűen csak add önmagadat.
- Carlos: Akkor most haragszol?
Jinny nem válaszolt, helyette lehajtott fejjel sóhajtott egy nagyot és továbbment Carlost otthagyván a parton vissza a többiekhez.

Brady egész délután Carlos próbálta megtanítani, motorozni, de sikertelen erőfeszítéssel.
- Carlos: Hagyjuk, ez így nem fog menni.
- Brady: Lehet, hogy inkább el kellene mondani neki az igazat. Nem hiszem, hogy be akarnál égni.
- Carlos: Hát azt végképp nem szeretnék. Így is Jinny haragszik rám. Most mit tegyek?
- Brady: Hát haver, őszinte leszek veled, a legjobb lesz, ha egy kicsit békén hagyod őt. Eleinte haragudni fog rád, de majd elmúlik.
- Carlos: De neked miért olyan könnyű Linával? Amikor összevesztetek, te csak kiülték gitározni a házuk elé és egyből megbocsájtott.
- Brady: Lina sem egy egyszerű eset. Hidd el, nagyon sokat kellett szenvedni ezért a kapcsolatért is. Sok minden, és mindenki közbeszólt. Sokszor éreztem én is reménytelennek, és sokat is veszekedtünk már, de mindig megtaláljuk a közös hangot.
- Carlos: De Jinny miért nem tud megérteni engem. Tudom, hogy szeret, e felől semmi kétségem, de, ha ő meglát egy másik csajjal, kiveri a balhét, ha én látom meg egy Adonisznak nevezett szerencsétlen flótással, akkor egy szót sem szólhatok.
- Brady: Lehet, hogy csak ismerkedni akart, vagy féltékennyé tenni. Ha tényleg szeret, akkor biztos vagyok benne, hogy nem kellett volna hazudnod. A féltékenység és a hazugság rossz tanácsadó, én már erre rájöttem. Minél többet hazudsz, annál nagyobb lesz a teher, ami a válladat fogja nyomni, és annál nagyobb az esélye, hogy több embernek ártasz vele, mint ahogy azt te gondolnád.
- Carlos: Lehet, nem tudom.

Kicsivel később motorfényszórókat pillantott meg Brady és Carlos az út felől. Adam volt az, és még tíz másik motoros, akik között lányok és fiúk is voltak.
Az egyik lány levette a sisakját, és Brady és Carlos is elképedtek, mikor meglátták, hogy Jessie volt az.
- Brady: Azt a hét szentségét.
- Jessie: Hát így köszöntöd az ex-barátnődet Brady?
- Brady: Nem, dehogy is. – majd felállt és megölelte.
- Jessie: Rég láttalak, látom szereztél egy kis színt is magadnak. De tulajdonképpen mit keresel itt a Karib-szigeteken?
- Brady: Ezt én is kérdezhetném tőled. Te mit keresel itt?
- Jessie: Én csak az osztályommal jöttem ide kirándulni. Azt mondják elég szép hely.
- Carlos: Ez így is van.
- Jessie: Szia, Carlos, rég láttalak, hogy vagy?
- Carlos: Szia, Jessie, köszi, jól vagyok.
- Adam: Ha befejeztétek a romantikázást, jönnétek végre megmutatni, amit tudtok?
- Carlos: Nézd Adam, lehet, hogy furán fog hangzani, de azaz igazság, hogy..
- Adam: Hogy?
- Carlos: Hogy nagyon fáj a lábam. Ma melegítés közben lerepültem a motorról és nagyon megütöttem. Bocsi, de ez most nem fog menni.
- Adam: A béna! – nevetett hangosan.
- Brady: Vigyázz mit mondasz öreg!
- Adam: Mert mi lesz, te is leugrasz a motorodról és eltöröd a lábad?
- Brady: Minden pávának ekkora a szája? Tudod mit, tartsunk versenyt! Aki tovább marad a pályán a motorjával és nem esik el, az nyer!
- Adam: Oké, és hogy fokozzuk a tétet, aki tovább marad bent, azé lesz Lina!
- Brady: Mi?
- Adam: Na, csak a barátnődről van szó!
- Brady: Nem teszem fel a barátnőmet, mint tétet. Elég rossz, hogy azt hiszed, hogy ő egy trófea, amit csak úgy meglehet nyerni.
- Adam: Nem hozzád való. Mesélt róla nekem Jessie, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Ezért is jöttünk tulajdonképpen ide.
- Brady: Szerintem ezt nem te döntöd el, hogy hozzám való-e, vagy sem. Ezt majd ő eldönti.
- Adam: Majd meglátjuk holnap, hogy kit választ. De készülj a megaláztatásra!
Felpattantak Adamék a motorjukra, és továbbszáguldtak a következő bárhoz.
- Carlos: Ezt miért csináltad?
- Brady: Nem hagyhattam, hogy megalázzanak, ha te már hazudtál, akkor vigyük is végig ezt az egész slamasztikát.
- Carlos: Tényleg felteszed Linát?
- Brady: Eszednél vagy? Soha nem tenném fel őt. Inkább a nyilvános megaláztatás, mint hogy őt elnyerje valami idióta, ráadásul a tudta nélkül.

Brady és Carlos visszamentek a partra, ahol mi már javában pakoltunk.
- Én: Hé, Brady, minden rendben? Hol voltatok?
- Brady: Csak Carlost tanítottam motorozni, semmi különös.
- Carlos: Igen, és mivel én nem álltam ki, Brady bevédett, és így holnap versenyezni fognak motoron, hogy eldöntsék ki a jobb.
- Én: Mi? Brady? Ez igaz?
- Brady: De csak egy sima terepmotorozás lesz, semmi egyéb.
- Én: Nekem ez akkor sem tetszik. Féltelek. – odabújtam hozzá, mint egy doromboló kiscica.
- Franco: Szerintem jó ötlet. Legalább megmutathatnánk nekik, hogy a mi osztályunk a legjobb.
- Carlos: Ja, és az a Jessie is. Annyira megváltozott egy hónap alatt.
- Én: Jessie? Ő is itt van? – lepődtem meg.
- Brady: Igen, az osztályával jött, és Adam is az osztálytársa.
- Én: Sosem rázod le azt a csajt? Miért követ mindig téged? Tudtommal már szakítottatok, nem?
- Brady: De, csak valamit akar még mindig, és én sem tudom, hogy mit, ami bosszantó.
- Én: Tudod mi még az ennél is bosszantóbb, hogy ha majd közénk áll, őt fogod választani. Hiszen Brietánál is rosszabb az a csaj.
- Brady: De ugyan! Honnan veszed. Nekem Jessie nem több mint egy szimpla barát, én téged szeretlek.
- Dave: Nem tudom, mi folyik itt, de azt hallottam, hogy egy hatalmas buli van a vendéglőben. Nem megyünk?
- Brady: Nem, nekem nincs kedvem most semmihez sem.
- Carlos: Nekem sincs.
- Dave: De ne már srácok, mi van veletek ma?
- Hanna: Dave, fejezd már be az állandó bulizást. Holnap Bradynek motorversenye lesz, Carlos összeveszett Jinnyvel, te meg itt hisztizel, hogy egyszer nem mennek le bulizni. Szörnyű ember vagy!
- Dave: Hanna drágám, ez most nem rád tartozik, úgy hogy please most maradj ki ebből.
Hanna csak elrántotta a fejét és elment a többi lánnyal fel a szállodába.
- Brady: Ez most bunkóság volt tőled, ő csak az igazat mondta.
- Franco: Nem mehetünk mindig bulizni. Nem csak ebből áll egy kirándulás Dave.
- Dave: Azt ne mondjátok, hogy ti is egyetértetek vele.
- Brady: Sajnálom, de ez ma nem fog menni.
- Dave: De srácok, hé!
 Brady, Carlos és Franco is visszamentek a szállodába, akiket Dave is követett üvöltözve.

Út a pokoltól a mennyországig

17. rész

A szökés

Hosszú este volt. Az ágyak sem voltak kényelmesek. Mindenki elég rosszul aludt. De ez még nem volt elég, Vörös szem korán reggel valami szarvasmarha tülökkel vagy nem is tudom már, hogy mi volt, benyitott a szalmaházikóba és elkezdett trombitálni. Teljesen úgy éreztem magamat, mintha a katonaságon lennék.
- Én: Jézusom, ez meg mi a fene volt?
- Lizzy: Nem tudom, de én visszafekszem.
- Jinny: Lányok, hol van Bea?
- Hanna: Kiment már 4 órakor és elment edzeni. Azt mondta, hogy nem akar kiesni a fittségből.
- Jinny: Ja, igen persze, igaz is, nem Lizzyről beszélünk, hanem Beáról.
- Lizzy: Jinny, dőlj vissza az ágyba, jó? Mi az, hogy nem Lizzyről beszélünk? Én igen is fitt vagyok és edzett, többet sportolok, mint Bea!
- Én: Igen Lizzy, tudjuk. Minden nap futsz a busz után. Egy igazi atléta vagy!
- Lizzy: Az is sport! Tán kételkedsz a tudásomba?
- Én: Nem, dehogy is. Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem! – mindenki elnevette magát, hiszen Lizzy egyáltalán nem volt olyan jó tesiből, mint ahogy azt állította.
- Lizzy: Jól van, ássátok el magatokat fejjel lefelé! Mindenki forduljon fel!
- Jinny: Tudod, hogy szeretünk.
- Bea: Megjöttem!
- Vörös szem: Most már mehetsz is vissza! Gyerünk mindenki, ki az ágyból! El kell kezdenünk a reggeli gyakorlatot.
- Sophi: Milyen gyakorlatot?
- Vörös szem: Kicsit megmozgatjuk az ellustult testeteket!
- Én: Hé, ez bunkó volt!
- Vörös szem: Bocsika, amúgy helyes a pasid!
- Én: Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, én levágom egyesével az ujjaidat és..
- Jinny: Lina, hagyd, nem éri meg!
Vörös szem egy gonosz vigyort vágva hagyott ott minket.
- Én: Engem kikészít ez a lány. Esküszöm, megölöm, ha hozzáér Bradyhez!
- Jinny: Nem csak te vagy így vele, én is féltem Carlost. Ez a csaj rosszabb, mint Brieta.
- Brieta: Valaki szólított engem?
- Sophi: Senki sem!
- Bea: Szerintem inkább menjünk, mert különben egész nap futtatni fog minket ez a dög!

A fiúknál se volt fényesebb a helyzet. Őket is kirobbantotta Vörös szem az ágyból. Franco legurult az ágyáról, mikor kürtszóval rontott be hozzájuk, a szalmaházba.
- Carlos: Nem hiszem el, ez rosszabb, mint amikor iskolába megyek reggelente.
- Dave: Nem tudom, hogy vagytok vele, de ma este meg kellene szöknünk. Ezt beszéltük egész este Bradyvel. Ugye Brady? Brady? Hahó!
- Brady: Aj, mi van már?
- Dave: Te nem hallottad, mikor berontott Vörös szem?
- Brady: Hagyjatok már, én még aludni akarok!
- Franco: Hogy bírsz te ezek után aludni?
- Brady: Engem még egy bombával sem lehetne innen kirobbantani.
- Carlos: Szerintem meg Vörös szem simán, el tudná érni. Amúgy ha még egyszer bemer jönni ide, én leütöm. Nagyon aranyos lány meg minden, de van magánszféra, amit nem tűröm, hogy megsértsen bárki is Jinnyn kívül. Olyan rég öleltem már meg, hiányzik az illata.
- Brady: Ne is mondd, nekem is hiányzik Lina. Hiányzik az illata, az érintése, az a gyönyörű szeme, az, hogy együtt lehessünk. Minden! Tudjátok mit, én nem bírom tovább srácok! – Brady felpattant és félig felöltözve átment a lányok sátrába.
- Dave: Nekem is hiányzik Hanna. Olyan aranyos lány, kár, hogy eddig nem vettem észre.
- Franco: Örülj, legalább nektek van barátnőtök. Nekem nincs. Bradynek is egy gyönyörű lány a barátnője, neked és Carlosnak is szép barátnője van.
- Carlos: Nem tán féltékeny vagy Bradyre?
- Franco: Én? Bradyre? Ugyan! Honnan veszed?
- Carlos: Pedig nekem nagyon úgy tűnik!
- Dave: Nekünk elmondhatod! Tudod, hogy köztünk marad.
- Franco: Na, jó, én bízom bennetek srácok, ezért úgy gondolom, hogy őszinte lehetek veletek. Nem tudom, hogy ti észrevettétek-e, de Brady és Lina kapcsolata egyre inkább zuhan a mélységbe. De nem ilyen hirtelen, hanem fokozatosan. Brady mindig elszúr valamit, amivel egyre inkább eltávolodik tőle Lina.
- Carlos: Bocsi, hogy közbeszólok, de nekem nem tűnik úgy, mintha romlana a kapcsolatuk. Te ezt hol látod?
- Franco: Nem tudom, de ha végleg szakítanának, akkor itt lenne az alkalmam, hogy újra összejöhessek vele.
- Carlos: Én azt ajánlom, hogy add fel, semmi értelme. Ők szeretik egymást.
- Dave: Nézd, haver, én mindenben támogatlak, és mindig melletted fogok állni, bármi is legyen, de erre annyi esély van, mint, hogy egy kutya meg tanuljon beszélni.
- Franco: Én azért nem adom fel!
 - Carlos: Legalább benned van még küzdőszellem. Na, menjünk, mert még három nap után is itt fogunk szívni végül.

Már lassan mindenki kiment futni Vörös szemmel, csak én mentem vissza a szalmaházikóba, hogy átvegyem a felsőmet. Beléptem és elkezdtem öltözni, de egy titokzatos valaki odalépett hozzám és hátulról ölelt át, majd annyit súgott a fülembe, hogy: „hiányoztál”.
Brady, aki hozzám indult, állt mögöttem, nem bírta tovább nélkülem.
- Én: Brady, mit keresel itt? Ha Vörös szem meglát minket együtt, akkor nekünk végünk van!
- Brady: Engem nem érdekel semmilyen szabály, semmilyen Vörös szem, senki, csak te. Elegem van, hogy amióta itt vagyunk sosem tudtunk együtt lenni.
- Én: Tudom, és nekem sem tetszik, de én minél hamarabb el akarok innen menni, és ha megszegjük már a második nap a szabályokat, akkor sose mehetünk majd el, és én azt nem szeretném.
- Brady: Kitaláltunk a fiúkkal valamit. Este megszökünk majd.
- Én: Tényleg, és még is hogyan?
- Brady: Majd ha lesz kimenőnk ma, akkor beavatunk mindenkit a lányok közül, de most hanyagoljuk a témát. Hol is tartottam? Ja, már eszembe is jutott!
Brady megfogta a derekamat és magához húzott majd megcsókolt. Tudjátok milyen érzés az, mikor olyan ember csókol meg, akit mindennél jobban szeretsz? Teljesen átjárt a hideg. Tiszta libabőr voltam. Csak egyszer éreztem ilyet az életemben Brady előtt, de az óta soha.

Felemelt Brady, aki az ágyra fektetett engem, de hiába vette le a pólóját, Vörös szemet hallottuk közeledni. Bebújtattam Bradyt az ágy alá, majd visszavettem a felsőmet.
- Vörös szem: Te nem akarsz jönni?
- Én: De, mindjárt, csak nem akartam ebbe a topfélébe futni, helyette átcseréltem egy hosszabb felsőre.
- Vörös szem: Jut eszembe, nem láttad Bradyt? Ő sem jött.
- Én: Nem, nem láttam, miért? Te igen?
- Vörös szem: Nem, csak gondoltam, hátha te láttad, mert hallottam, hogy hozzád készült.
- Én: Hát, ha hozzám készült, biztos vagyok benne, hogy nemsokára itt lesz.
- Vörös szem: Ha átjött, szólj neki, hogy kerestem.
- Én: Persze, szólok! – majd kiment Vörös szem – egy frászt fogok szólni! Inkább vissza se gyere.
Brady, aki az ágy alatt volt, végig hallgatta a beszélgetést, majd mikor kiment a lány, kimászott az ágy alól.
- Brady: Hát ez meleg helyzet volt!
- Én: Csak egy kevés kellett, hogy lebukjunk. De én mégis miért áltatom magam, mi az, hogy nem lehetünk együtt. Nem is ide tartozunk, semmi közük a magán életemhez. Miért szólnak bele abba, hogy én mikor mit csinálok és kivel. Hagyjanak már élni, istenem.
- Brady: Nyugi, biztos vagyok benne, hogy ma este már nem kell ezen rágódnunk, hogy mikor ölelhetlek meg. – odajött hozzám és átölelt engem. Talán Brady vigasztaló ölelése zökkentett ki engem abban a pillanatban az összes kétségemből.
Egész délelőtt futtatott minket Vörös szem. Borzalmas volt. Rosszabb, mint amikor tesi órán Coopert futunk. Akárhányszor megálltunk, Vörös szem odajött mögénk és elkezdett lökdösni.
Délután mindenkit beosztottak valahova takarítani. Én, Sophi és Jinny a ruhákat mostuk a tóban. Brady, Brieta és Emili minden ház előtt a bejáratokat söprögették. Franco, Benett és Lizzy ruhákat teregettek, és végül Dave, Hanna, Carlos és Bea pedig egy kisebb házban lettek beosztva és főzniük kellett a népnek vacsorát.
A fiúk a házimunka közben elmagyarázták a lányoknak az esti „programot”, hogy hogyan szökünk majd meg. Mindent kiterveltek, teljes pontossággal. Ha csak egy kisebb hiba is csúszott volna bele, minden romba dőlhetett volna, hiszen, ha bárki meglátna minket, akkor nem csak három nap után nem, de egy év után se hagyhattuk volna el ezt a helyet.
Esteledett. A fiúk egyesével jöttek át a lányok szalmaházába, mivel a miénk közelebb volt az erdőhöz.
- Carlos: Szóval, a terv az, hogy tegnap megfigyeltük az őröket, és negyedóránként mennek ki egy tíz perces őrködésre. Most vannak kint pont, és öt perc múlva jár le a szolgálatuk. szóval öt percünk van arra, hogy átöltözzünk, és ami szükséges, azt magunkkal vigyük.
- Hanna: Az eddig oké, de hogyan megyünk el? Csónakkal a kis folyón végig, vagy mi?
- Brady: Futunk.
- Én: Futunk?
- Brady: Igen, végig az erdőn, mindenki olyan gyorsan kell, hogy fusson, amilyen gyorsan csak tud. Ez a lényege, soha ne állj meg, és ne nézz vissza, mert ha elindulunk utána nincs második esély, hogy újra kezdjük. Egyetlen egyszer próbálhatjuk, nem többször. Ha nem is sikerülne, legalább megpróbáltuk!
- Jinny: Annyit futottunk ma már így is, leszakadnak a lábaim, izomlázam van. Muszáj pont futni?
- Dave: Igen, muszáj! Ha csónakkal mennénk, utolérnének, de mivel ma már bemelegítettünk, így semmi akadálya a futásnak.
Öt perccel később, Franco és Carlos kilépett a sátorból, hogy körülnézzenek, majd mikor tiszta volt a levegő, mindenki kijött, és ahogy csak bírta a lábunk, elkezdtünk futni. Át árkon, bokron, erdőn, mezőn és vissza se néztünk. 10 perc futás után, már mindenki meg akart állni.
- Én: Brady, én nem bírom tovább. Teljesen elfáradtan. Meg kell, hogy álljak!
- Brady: Most nem állhatunk még meg életem!
- Én: De nem bírok tovább futni, a lábaim teljesen kikészültek.
- Brady: De tovább kell futnunk, higgy nekem, mindjárt megállunk, csak még egy kicsit bírd ki! – majd felkapott a hátára és elkezdett futni velem.

Vaksötétben futni, úgy, hogy azt se tudtuk merre tovább, mindenki csak egymás után ment, de nem volt semmi cél.
Carlos, aki legelöl futott Jinnyvel kézen fogva, hirtelen nekiment egy fehér ruhás embernek.
- Carlos: Elnézést, nem láttam, csak tudja.. – majd egy ismerős hang szólalt meg.
- Penny tanárnő: Úr isten, gyerekek, hát ti vagytok azok? Annyira aggódtam miattatok! Mindannyian megvagytok? Senkinek sem esett baja?
- Carlos: Nem tanárnő, mindenki rendben van. Nagyon örülünk, hogy újra láthatjuk magát!
- Penny tanárnő: Tudjátok mit, most fejmosás helyett, felejtsük el ezt az egészet, és lépjünk tovább. Látom lesz mit mesélnetek nekem visszafelé. Menjünk vissza a hajóhoz.
A kis hajótúra után, elmeséltünk mindent a tanárnak, azt is, hogy az idegenvezető évek óta tévedésben élt, hiszen a sziget nem volt sohasem lakatlan, csak felfedezetlen.
Visszaérve a szállodánkhoz, végre rendes ágyon aludhattunk, rendes ételeket ehettünk, és nem voltak olyan béna szabályok, mint a bennszülötteknél.
10 óra körül, átosontunk a fiúkhoz, akik éppen énekeltek és gitároztak. Beültünk hozzájuk és együtt énekeltünk egész este, hiszen senki nem tudott aludni egy ilyen nap után, hiába voltunk fáradtak.

Út a pokoltól a mennyországig

16. rész

Elrabolva

Ez a nap sem volt különb a többinél, legalább is azt hittük egészen idáig.
Lina megható beszéde után mindenki elvonult egy kicsit, volt, aki már lepihent a hosszú nap után, volt, akik még beszélgettek. Jinny a tűz mellett üldögélt, mert a sok esőtől és hidegtől már teljesen átfázott.
- Carlos: Kár hogy arra készültem h jó idő lesz és csak egy túrára jövünk, mert most oda adnám a pulcsimat.
- Jinny: Hát az nagy kár, de attól tartok nem sokat segítene az se, ha vizes lenne, de azért ez kedves tőled.
- Carlos: Nincs kedved sétálni egy kicsit? Használjuk ki, hogy egy ilyen szép helyen vagyunk és most még az eső sem szakad per pillanat.
- Jinny: Oké gyerünk! Come on!
Elindultak majd a tó egy kicsit távolabbi partján egy szép kis tisztásra értek.
- Jinny: Nézd, milyen gyönyörű csillagos az ég, egész este tudnám nézegetni.
- Carlos: Miért ne nézhetnénk? - majd lefeküdt a földre és elkezdte figyelni az eget.
 Jinny is lefeküdt Carlos mellé, átölelte szorosan, majd együtt kezdték el nézni a csillagokat.
 
- Jinny: Érzed ezt? Minden olyan egyszerű és tökéletes. Nincsenek szabályok, más emberek, rossz dolgok, amik tönkre tudják tenni az ilyen pillanatokat bárcsak örökre minden így maradhatna. 
- Carlos: Attól eltekintve, hogy egy falat ennivaló nincs nálunk és, hogy Brietának ötpercenként hiszti rohamai vannak, tényleg jó itt lenni.
- Jinny: Jaj, nem arra gondoltam, hanem, hogy itt vagyunk ketten és nem kell semmire se gondolni csak örülni annak, hogy együtt lehetünk!
-  Carlos: Olyan aranyos, amikor ilyen komolyan beszélsz, nagyon szeretem, de..
- Jinny: Jaj ez kedves, de mi az, hogy de?
- Carlos: Emlékszel arra mikor először találkoztunk?
- Jinny: Persze Bradynél találkoztunk először a szilveszteri bulin. Bemutatkoztál, majd Lizzyvel összevesztem, hogy ki legyen veled és-és azt is mondtad, hogy csak jövő félévig maradsz.
- Carlos: Igen, pontosan erre gondoltam.
- Jinny: De miért? Miért csak addig?
- Carlos: Már rég óta szerettem volna elmesélni, hogy miért kerültem ide és, hogy miért nem maradhatok, csak még soha nem volt rá lehetőségem. Tudod minden elég gyorsan történt. A szüleim nem igazán támogatták azt, hogy zenei suliba menjek, de én mindennél jobban erre vágytam, főleg mikor megtudtam, hogy Brady is ide jár. Egy nap nagyon összevesztem a szüleimmel és elszöktem otthonról ide Bradyékhez. Anyu tejesen ki volt rám akadva, de akkor értette meg, milyen fontos ez nekem. Akkor hallgatott meg először énekelni és rájött, hogy nem időpocsékolás az, amit csinálok ezért elvitt, hogy felvételizzek egy zene suliba, Los Angelesbe. Persze akkor nagyon boldog voltam, mert felvettek a következő év januárjától, de akkor még nem tudtam, hogy így alakul a sorsom. És akkor költözött ide az egész családom, hogy addig is tudjak zenét tanulni.
 Jinny csak döbbenten nézett azt se tudta, erre mit mondjon, csak nézett maga elé és gondolatok ezrei kavarogtak benne.
- Jinny: És most mi lesz, elmész? Persze hogy elmész, csak miattam nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget.
- Carlos: Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgomat, így is olyan rossz érzés. Meg még nem tudom, most egyáltalán nem szeretnék elmenni és úgy gondolom, hogy ha elég jó vagyok, akkor itt is felfedeznek. De mindig erre vágytam, és ha ezt elmondanám a szüleimnek, hogy nem akarok menni, tuti kihajítanának otthonról.
- Jinny: Abban biztos lehetsz, de nem tudom, mit tehetnél, de azért januárig még van időd eldönteni mit is szeretnél.
- Carlos: Szerintem is.
Majd Jinnyre nézett és megcsókolta.
-  Jinny: Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, de most gyerünk vissza a többiekhez, már biztos keresnek minket.
- Carlos: Oké, gyerünk, de légy szíves, erről ne beszéljünk egyelőre senkinek.
- Jinny: Rendben! - majd megpuszilta és elindultak vissza a táborhoz.

Viharos idő volt. Feltámadt egy kisebb vihar, ami gallyakat és kisebb állatokat repített magával keresztül az egész dzsungelen, és ráadásként a köd is leszállt.
Hátborzongató volt a hely. Teljesen úgy nézett ki, mintha egy szellemfátyol lett volna az egész, ami beborította a sziget minden egyes szegletét.
A tábortűz körül ültünk. Sokan el sem mertünk mozdulni, mert elég ijesztő volt az erdő, ámbár a tűz is lassan elkezdett kialudni, ezért valakinek el kellett mennie tűzifáért.
Addig tépték egymást a fiúk, míg Brady bevállalta, és elment, hogy kerítsen tűzifát valahonnan.
Elindult a hosszú ösvényen, egyenesen be a rengeteg közepébe. Az első két méter után már nem láttuk Bradyt, olyan sűrű volt a köd a felszínen.
Elég messzire ment el. Talán majdnem a sziget másik felére, ahol nem esett az eső, ezért tudott száraz fát szerezni.
Hirtelen egy reccsenő hangra lett figyelmes a bokorból. Nem tudta először, hogy mi volt az. Azt hitte valami állatféle lehet az, ami előle bujkál, mert megijedt a jelenlététől. De miután egyre hangosabbak és sűrűbbek lettek a reccsenések, letette a tűzifát és a pulóverét a földre, majd elment megnézni, hogy mi az, de nem tért vissza a bokor mögül.

A táborban már türelmetlenül várakoztunk, hiszen kialudt a tűz és mindenki fázott. Igaz, az eső az elállt, de elég erősen fújt még a szél, és a köd sem akart eloszlani, Brady pedig lassan több mint egy órája odavolt.
- Én: Lányok, szerintem Bradyvel történt valami. Már elég rég oda van.
- Hanna: Szerintem csak messzebbre ment el, mint ahogy tervezte. Biztos vagyok benne, hogy mindjárt itt lesz.
- Én: Nem, biztos, hogy nem ment messzebbre. Az is lehet, hogy eltévedt!
- Bea: Vagy elkapták a bennszülöttek és éppen királyukká koronázzák, majd feláldozzák az istenüknek!
- Jinny: Bea, ez nem vicces! Egyébként is, mondták, hogy ez egy teljesen lakatlan sziget, ha figyeltél volna!
- Sophi: Szerintem csak eltévedt. Biztos, hogy hamarosan visszajön egy rakás tűzifával.
- Én: Nem, nekem nem tetszik ez az egész. Elmegyek megkeresni!
- Franco: Én is veled megyek!
- Én: Nem, én megyek el megkeresni, te maradsz és figyelsz a többiekre.
- Franco: Ugyan már, több szem többet lát. Meg különben is, kell egy férfi, aki a vadállatokkal megbirkózik, nehogy valami bajod essen!
- Én: Jó, majd küldd utánam azt a férfit, ha megtaláltad, mert én előttem most egy velem egykorú fiú áll.
- Franco: Ne viccelődj, inkább keressük meg Bradyt.

Elindultunk ugyan azon az ösvényen, amin Brady ment, de egy kisidő után elértünk egy elágazáshoz, de fogalmunk sem volt, hogy Brady merre lehetett.
- Én: Hát akkor itt el kell válnunk.
- Franco: Külön veszélyesebb lenne!
- Én: De nem tudjuk melyiken ment Brady, és ha a rossz irányt válasszuk?
- Franco: Rendben, akkor én megyek a bal oldalin, te menj a jobbon. Kiabálj hangosan, ha hallasz vagy meglátsz valamit!

Elváltunk és elindultunk a saját ösvényünkön.
Franco, aki az erdőben bolyongott, hirtelen meghallott valami ropogást a fák mögül. Odament, hogy megnézze, de azonban ő sem lépett ki a fa mögül.

Az erdő szélén én is hallottam valamiféle recsegést ropogást, de nem mentem oda, hanem ahogy a lábam bírta, elkezdtem szaladni, és végül egy tisztásra értem. Láttam a tisztás közepén egy pulóvert. Brady pulóvere volt az. Most már biztos voltam benne, hogy történt vele valami, mert a megérzéseim soha sem csaltak. Leguggoltam a földre, hogy felvegyem a pulóvert, de hirtelen elsötétedett minden, mikor valaki eltakarta az arcomat és befogta a számat.

A táborban a többiek már idegfeszítően várták, hogy mikor térünk vissza, de három óra elteltével, még sehol se voltunk, se Brady, se Franco, se én.
- Jinny: Nem kellene megnéznünk őket? Lehet csapdába estek!
- Lizzy: Jinny, te mindig rémeket látsz. Biztos vitatkozik Franco Bradyvel, hogy kié legyen Lina. Minden tépik egymást ez miatt.
- Emili: Kizárt, szerintem is történt velük valami. Három órája odavannak, ez nem normális dolog.
- Dave: Lányok, mi ez a nagy perpatvar?
- Jinny: Brady miután elment tűzifáért, és nem jött vissza, Franco és Lina elindultak megkeresni, de ez már három órája volt!
- Carlos: Biztos vitatkoznak valahol az erdő közepén. Szerintem semmi bajuk.
- Lizzy: Na, ugye? Szerintem is!
Mindenki állt, mint a befőtt, de senki nem tudta mit csináljanak, ráadásul elkezdett sötétedni is.
Brieta is elkezdett énekelni, de már mindenkinek elege volt a hangjából.
- Dave: Brieta, fogd már be! Még a végén ránk tereled a figyelmet és az erdő összes állatát idevonzod majd!
- Carlos: Szerintem inkább elijeszti, mintsem, hogy idevonzaná őket!
- Jinny: Állj fiúk! Halljátok ezt?
- Dave: Mit?
Majd hirtelen, mintha kisemmizték volna a tábort. Mindenki eltűnt onnan. Mintha elnyelte volna őket a föld.

Reggel volt. Nem tudtuk, hol vagyunk.
Mikor felébredtünk, és láttuk, hogy egy hatalmas totemoszlophoz vagyunk kötözve, méghozzá elég erősen.
Hiába mozgolódtunk, nem tudtunk kibújni a csomók alól.
- Én: Mindenki rendben van?
- Dave: Hol vagyunk?
- Brady: Srácok, emlékeztek, hogy az idegenvezető azt mondta nekünk, hogy ez a hely lakatlan? Hát nem az. Ez egy bennszülött törzs szigete, akikről senki nem tud. Valószínűleg megijedtek tőlünk, és azt gondolták, hogy úgy lesz a legjobb, ha az új „fajt” begyűjtik!
- Én: És ezt honnan tudod?
- Brady: Engem hoztak ide legelőször, és látszott rajtuk a félelem.
- Brieta: Á, a körmöm letört. Ezt nem hiszem el!
- Carlos: Istenem, segíts. És zsenikém, ha már tudod, hogy miért vagyunk itt, akkor azt is tudod, hogyan szabaduljunk ki innen?
- Brady: Mi vagyok én? Indiana Jones? Honnan a fenéből tudjam!
- Sophi: Srácok, ne veszekedjetek!

A veszekedésre figyelmesek lettek az itt élő népek, majd kijöttek a sátraikból!
Mindannyian kerek szemekkel néztük a bennszülötteket. Nők és férfiak is voltak egyaránt. Fekete és piros festék volt az arcukon. Bőrük sötét volt, és állati bundákat viseltek. Elég ijesztőek voltak.
- Brady: Mit akartok tőlünk?
A bennszülöttek először csak néztek minket, nem tudták mi félé néphez tartozunk mi, vagy, hogy honnan jöttünk.
- Brady: Értitek, amit mondok?
Az egyik bennszülött válaszolt nekünk.
- Bennszülött: Ige, értünk titeket, nem kell felemelned a hangodat ifjú halandó!
- Brady: Jó rendben, tárgyalni szeretnénk a vezetőtökkel!
A bennszülöttek először tanácskoztak, az egyik harcos elég mérgesnek tűnt akkor.
- Harcos: Nem fogadjuk el az ajánlatotokat! Megsértettétek eme szent helyünk isteni törvényeit. Bűnhődnötök kell!
- Brady: Mégis mivel sértettük meg?
- Harcos: A puszta jelenlétetekkel. Azzal, hogy a tavunkban fürödetek együtt a lánnyal! Azzal, hogy ettetek a mi gyümölcseinkből!
- Brady: Árcsi, ti kémkedtek utánunk? Mellesleg, honnan kellett volna tudnunk, hogy az a ti ételetek, nem volt ráírva, és az idegenvezetőnk azt mondta, hogy lakatlan a sziget!
- Harcos: Ez a hely évszázadok óta a miénk és nem tűrünk el semmilyen betolakodót sem!
Harcos odament Bradyhez és közel hajolt hozzá, mikor ezekkel a szavakkal illette.
- Vezér: Mi folyik itt népek? Mi ez a nagy Istenostromlás?
Mindeni bennszülött letérdelt a földre, mikor megérkezett a vezetőjük, akit Vezérnek hívtak.
- Harcos: Elnézést kérek Vezér, Uram! Csak ezek itt a mi szent földünkre léptek, és megsértették a szent szabályainkat!
- Vezér: Kellj fel Harcos. Nos, hol vannak ezek a szabálysértők?
- Harcos: A szent oszlophoz kötöztük őket, uram!

Vezér is odajött hozzánk, és elkezdett nevetni!
- Harcos: Mi olyan nevetséges, felség?
- Vezér: Ezek csak gyerekek! Ők mindig minden szabályt átlépnek, ismerem én az újvilág embereit, kiszámíthatatlanok, határtalanok, és szabályszegők. Elég régóta tanulmányozom a fajtájukat!
- Brady: Hé, ő mi is itt vagyunk ám, és örülnénk, ha elengednétek minket!
- Vezér: Várjatok csak fiatalok! Hallottam, hogy milyen szabályokat szegtetek meg! Egy feltétellel engedünk titeket szabadon!
- Brady: Mi lenne az?
- Vezér: Három napig a mi népünk tagjai lesztek, betartván a szabályainkat, és hagyományainkat, eggyé kell válnotok a népemmel! Ha ez sikerül, szabadok vagytok!
- Brady: És ha nem?
- Vezér: Akkor az úr kezében a sorsotok, és ő dönt majd a továbbiról!
- Brady: És ha nem fogadjuk el?
- Vezér: Kénytelenek vagytok, hacsak nem akartok egész életetekben egy totemoszlophoz kötve élni a további életeteket!

Mindenki félt ettől az egésztől. Senkinek nem volt ínyére, hogy bennszülöttekkel kellett, hogy együtt éljünk.
- Brady: Elfogadjuk az ajánlatát!
- Vezér: Rendben, mindjárt megérkezik a lányom, Vörös szem, aki körbevezet titeket, ruhát ad, és megmutatja, mi lesz a feladatotok, továbbá elmondja, hogy mik itt a szabályok.
- Harcos: De uram, kizárt, hogy ezek a városi gyerekek meg tanuljanak valaha is köztünk élni. Nézzen rájuk!
- Vezér: Legfontosabb tanítónk a saját szívünk. Hiszem, hogy majd a szívükre hallgatnak, és megváltoznak majd!
Hirtelen egy fekete lovas közeledett, és mikor odaért hozzánk lepattant egy gyönyörű fekete, hosszú hajú, fekete szemű, kipirosodott arcú lány a lóról, és odalépett a Vezérhez! Minden fiú, aki az oszlophoz volt kötve, őt nézte csillogó szemekkel.

- Vörös szem: Üdvözlöm apám, miért hivatott?
- Vezér: Lányom, ezek itt a civilizált emberek, akik a szigetünkre kerültek, és szabályokat szegtek meg!
- Vörös szem: Igen, és én mit tegyek ez ügyben?
- Vezér: Tanítsd meg a szokásainkra, hagyományainkra, mondd el nekik a szabályainkat és adj rájuk rendes ruhákat. Be kell, hogy illeszkedjenek három nap alatt a népünkbe!
- Vörös szem: Igen is apám!

Vörösszem levágta rólunk a kötelet egy gyors kézmozdulattal. A fiúk csak ámulták és bámulták a gyönyörű bennszülött lányt.
- Brady: Szia, én Brady vagyok! És ők a barátaim, Lina, Jinny, Lizzy, Bea, Dave, Carlos, Franco, Benett, Sophi, Emili, Hanna és Brieta!
- Vörös szem: Sziasztok, örülök, hogy megismerhettelek titeket! Most pedig gyertek velem, megmutatom, hogy hol fogtok lakni.

A fiúk rögtön utána mentek, de mi lemaradtunk a lányokkal.
- Én: Nekem nem tetszik, hogy Brady így körülugrálja ezt a Vörös szemet. Nem is olyan széplány.
- Jinny: Nekem sem tetszik, amit Carlos csinál! Megint olyan lett, mint egy pincsikutya, aki rohan az után, aki kaját ad neki!
- Lizzy: És most mit csinálunk?
- Én: Menjünk utánuk, mást úgy sem tehetünk itt!

Elértünk egy kisebb szalmaházhoz, ahol a lányoknak voltak a ruháik.
- Vörös szem: Lányok, nektek oda bent vannak a ruháitok. Kérlek, menjetek be, és öltözzetek át, majd gyertek ki, mert a fiúk helyét is megmutatom.
- Brieta: De én ezt nem veszem fel, ez undorító!
- Vörös szem: Azt ajánlom, vedd fel, különben mehetsz pocokfogásra!
- Brieta: Az meg micsoda?
- Vörös szem: Inkább ne akard megtudni!
Brieta kivételesen nem veszekedett tovább, és átöltözött.
A ruhánk elég maga mutató volt. Egy rövidebb párducbundából készült szoknyaféleség és egy kisebb top, ami éppen, hogy eltakarta a kebleinket.
Kiléptünk a sátorból és a fiúknak egyből ránk szegeződött a tekintetük.
Brady odajött hozzám és megfogta a derekamat.
- Brady: Mint egy vadmacska, annyira tüzes vagy!
Vörös szem odajött hozzánk és szétszedett minket!
- Vörös szem: Sajnálom, hogy megzavartam ezt a bájos pillanatot, de nálunk tilos a lányoknak és a fiúknak házasságig egymáshoz érniük. Ez egy szabály, legalább két méter távolságnak meg kell lennie köztetek. És ezt mindenkinek mondom! Lányok és fiúk, nem érhettek egymáshoz, hacsak el nem múltatok 20 évesek, vagy nem házasodtatok össze, amit kétlek!
- Én: Mik ezek a hülye szabályok?
- Vörös szem: A népünk szabályai, amit évszázadok óta betartunk.
- Brady: Akkor te még sosem öleltél meg egy fiút sem?
- Vörös szem: Még csak két méternél közelebb sem mehettem apám miatt. Higgyétek el, engem is dühítenek a szabályok, nem csak titeket.
Vörös szem elindult a fiúk sátrához, és a fiúk szokás szerint a lány mögött, mint a kislibák, akik az anyjuk után mennek.

- Hanna: Hát ezt nem hiszem el, Dave is bedől ennek a csajnak. Először játssza itt a Hero-t, majd sajnáltatja magát. Ez így nem pálya!
- Én: Nekem van valami gyanús ebben a Vörös szembe. Mintha a lányokat kiközösítené, és a fiúkat megszerezné magának, és lehet, hogy ez a szabályos dolog csak kitalált.
- Jinny: Ha tényleg igaz ez, akkor elég jól csinálja.
- Bea: Szerencsére az én barátom az Magyarországon van és nem itt!
- Sophi: Szerintem menjünk, mindjárt lemaradunk, és a végén még a vulkánba dobnak minket, mert nem követtük a vezetőnket megszegve a szabályukat.

Mint az erdőmodellek úgy sétáltunk végig a kitaposott úton a miniszoknyában. Elég fura érzés volt. Sosem viseltünk még ilyen „ruhát”.

Átöltöztek a fiúk is, akiken egy ágyékkötő volt párducmintával. Az se takart többet, mint a lányoké.
- Vörös szem: Milyen jól néztek ki ágyékkötőben! Főleg ti, Brady és Franco. Kihangsúlyozza az izmaitokat!
- Franco: Nekem elég fura ez a ruha. Olyan kényelmetlen, de ha te mondod, akkor biztos!
- Vörös szem: Egy nap, és már is közénk fogtok tartozni fiúk! Higgyétek el! Ja, és ti is lányok.
- Hanna: Szóval, meséld már el nekünk a szabályaitokat, kíváncsiak vagyunk rá!
- Vörös szem: Igazából 4 alapszabályunk van! Az első, hogy tiszteld istent, és a vezetőtöket és engedelmeskedj neki! A második, fiú és lány között, minimum két méter távolságnak kell lennie. Nem érhetnek egymáshoz, nem aludhatnak együtt, és semmi olyat nem csinálhatnak, ami megsérti ezt a szabályt. Harmadik: Mindig és légy hű! A negyedik és egyben legutolsó: Élj a népednek!
- Jinny: Jaj de jó. És akkor még csak meg sem ölelhetem Carlost, semmi?
- Vörös szem: Nem, tilos! Ezt fogadjátok el lányok! De a fiúknak is szól. Senki nem nyúlhat senkihez. Ez egy törvény. Kész. Pont. Még valami?
- Jinny: Semmi.

Teljesen lehervasztott minket ez az egész, hiszen, amíg egymagunk-voltunk, nem voltak szabályok, most, hogy ide keveredtünk, olyan, mintha egy szigorított iskola padjában ülnénk és a tanár az Isten lenne, aki látja minden egyes mozdulatunkat, lépésünket, cselekedetünket.
Esteledett. Miután körbejártuk a falut, mindenkit nyolcra beparancsoltak a saját szalmaházába. A lányok is és a fiúk is elmentek a sajátjukba.
Brady kiült a szalmaház elé levegőzni.
Vörös szem is éppen arra járt, aki leült Brady mellé.
- Vörös szem: Hát te? Neked nem a házadban kellene lenned?
- Brady: De, bocsánat, mindjárt visszamegyek, nehogy megbüntessenek ez miatt is!
- Vörös szem: Hagyjad, nem kell. Nem árullak be! – majd közelebb ült Bradyhez, ezzel átlépve a két méteres szabályt.
- Brady: Hogy-hogy?
- Vörös szem: Azt nem mondtam, hogy én nem vagyok szabályszegő! Brady, nagyon bejössz nekem!
Vörös szem még közelebb bújt Bradyhez, aki elég kellemetlenül érezte magát, hiszen ő egy bennszülött lány volt, és Bradynek már volt barátnője.
- Vörös szem: Azt akarom, hogy miután letelt a három nap, te maradj itt velem! Betöltjük a 20 életévünket és összeköthetnénk örökre az életünket!
- Brady: Csábító ajánlat, de nekem van már barátnőm, akit nagyon szeretek. Mellesleg, engem várnak haza a szüleim, a barátaim, a tanáraim. Be akarom fejezni a zeneiskolát.
- Vörös szem: Ugyan, ezek csak kifogások!
Odahajolt Bradyhez és megcsókolta.
Brady egy pillanatra majdnem bedőlt neki, és beadta magát, de hirtelen, mintha az égből esett volna le, elrántotta az arcát.
- Brady: Te meg mi a fenét csinálsz? Mi nem volt érthető azon, hogy barátnőm van. Ma még azt sem hagytad, hogy megöleljem őt, te meg itt megcsókolsz. Eszednél vagy?
Mérgében felállt Brady és bement a szalmaházba. Vörös szem csak nevetett a markában. Ha Bradyt nem sikerült neki, akkor majd megpróbálja a többi fiúval holnap.

- Én: Lányok, nekem bűzlik itt valami. Vörös szem a fiúkkal kivételezik, mintha el akarná őket venni tőlünk.
- Jinny: Hála istennek, azt hittem, csak nekem tűnt ez fel!
- Hanna: De mit tehetnénk?
- Bea: Meséljünk neki vicceket majd dobjuk be a folyóba!
- Én: Bea, kérlek ne most! Ennél sokkal ütősebb kell.
- Bea: Szerintem ez elég ütős! Vagy te a baseball ütőre gondoltál?
- Brieta: ááá!
- Jinny: Mi történt?
- Brieta: Nekem elegem van. Megölöm azt a csajt! Egereket engedett be a házunkba!
- Lizzy: Lehet, el akar küldeni minket.
 - Én: Ha ő is mocskosan játszik, játszunk mi is úgy!