Út a pokoltól a mennyországig

14. rész

Elveszve 1. nap

A parton bolyongtam egyes egyedül. Elég messzire futottam el a bártól. Már kilométerekre lehettem, mikor Brady hangja hallatszott fel, aki utánam kiáltott.
- Brady: Kérlek, várj már meg! Hagy magyarázzam meg!
- Én: Minek, hogy aztán megint az legyen, mint mindig, hogy elmondod, mennyire szeretsz, én meg megbocsájtok neked, mintha mi sem történt volna? Vagy te ilyenkor mit vársz, úgy őszintén?
- Brady: Én nem voltam benne ebben az egészben, engem úgy vettek rá. Higgy nekem, kérlek szépen! Én nem akartam ezt az egészet, de pár sör után már nem volt önuralmam, pedig sokszor el akartam onnan menni, de mindig visszatartottak.
- Én: És azt hiszed, hogy beveszem majd ezt a mesét? Brady, annyiszor eljátszottad már a bizalmadat nálam, hogy többé nem vagyok képes neked hinni.
- Brady: Lina, kérlek! Higgy nekem! Megesküszöm bármire!
- Én: Ne esküdözz, még a végén a fejed járja meg, vagy a kapcsolatunk.
- Franco: Tényleg nem volt Brady benne. – sietve jött hozzánk Franco, aki látta, hogy veszekedünk. – higgy neki, ez az egész Carlos ötlete volt. Ő nem akart lejönni, sőt inkább otthon akart maradni, csak mi beszéltük rá. Ne rá legyél mérges, okolj inkább minket érte!
- Én: Jól van Franco, ezt majd mi ketten megbeszéljük. Neked semmi közöd nincs ehhez az egész dologhoz, ez csak mi kettőnkre tartozik.
- Franco: Értem, nem is zavarok tovább, sziasztok!
- Brady: Látod, Franco is megmondta, hogy ebbe én nem voltam benne. Hinned kell nekem!
- Én: Oké, tegyük fel, hogy hiszek neked. És a rúzsfoltok a ruhádon? Na, azok hogy kerültek oda?
- Brady: A lányok nyomultak ránk, utána befestették Carlos száját, aki mindannyiunk ingjét összepuszilta. Elég vicces volt igazándiból.
- Én: Nekem nem tűnt úgy, mintha elég vicces lett volna. Minden lány ki volt borulva. Mi lett volna, ha az osztályfőnök megy értetek és nem mi?
- Brady: Lehet itt fejeződött volna be a kirándulás számunkra.
- Én: Aj Brady, kérlek, többet ilyet ne csináljatok!
- Brady: Megígérem!
Átöleltem szorosan Bradyt, aki fejét a vállamra, én pedig a mellkasára borítottam.
- Brady: Amúgy nagyon jól áll nektek ez a jelmez, kiemeli az alakotokat.
- Én: Ne itt éld ki a fantáziád Brady kérlek!
- Brady: De hogy álljak ellen, egy ilyen testnek, egy ilyen gyönyörű lánynak, mint te?
- Én: Na, inkább menünk vissza és ott folytassuk a beszélgetést, ne itt kint éjfélkor a parton! Mindjárt megfagyok!
Brady lovagiasan felemelt, majd a hotelig visszavitt engem.
- Brady: Hercegnőm, csak ön után!
- Én: Ó, köszönöm!

 Carlos, aki Jinny után ment, nem tudta, hogy kimagyarázni magát ebből az egész helyzetből. Megpróbált mindent, de valahogy mindig rosszul jött ki!
- Carlos: Kérlek szépen, higgy nekem, semmi nem történt a lányokkal, csak szórakoztattak minket, semmi más.
- Jinny: Carlos, én nem is az miatt aggódok, de mi lett volna, ha elkapnak okirat hamisításért? Otthon máshogy büntetnek, mint itt. Lehet, hogy 10 év börtönt kaptatok volna.
- Carlos: Jó tudom, már bánom utólag hidd el!
- Jinny: És mi lett volna, ha helyettünk az osztályfőnök megy el értetek? Vége mindennek! Az első repülővel mehettetek volna haza! Felfogtad, hogy a gyerekes csínytevéseiteknek mekkora súlya és következménye van?
- Carlos: Csak szórakoztunk..
- Jinny: De így? Komolyan mondom, te nem vagy normális.
- Carlos: Jó és most mit vársz?
- Jinny: Minimum, hogy bocsánatot kérj és ölelj meg te tökkelütött!
Carlos átölelte Jinnyt és bocsánatot kért, majd megígérte, hogy a háta mögött soha többé nem jár el szórakozni ilyen helyekre.
- Jinny: Mutasd már amúgy a személyit, amit csináltattál!
- Carlos: Tessék, mondjuk, elég torz képem van rajta.
Jinny eget rengető nevetésbe kezdett, mikor meglátta a fiúk képeit a személyi igazolványukon.
- Jinny: Hát a képen kívül nagyjából minden stimmel rajta, de ne nagyon fogj bele egy ilyen bizniszbe. Nem szeretnék tettestárs lenni!
- Carlos: Tudom, inkább maradok az éneklésnél!

Franco pedig Brieta haragja elől menekült, próbálta egyre gyorsabban szedni a lábait, de hiába. Brieta utolérte.
- Brieta: Még is mit képzelsz magadról, hogy nyugodtan ücsöröghetsz egy ilyen bárban következmények nélkül?
- Franco: Na, álljon meg a díszmenet. Az oké, hogy Lina kiabál Bradyvel, vagy, hogy Jinny leosztja Carlost, de mi nekünk még egyelőre semmi közünk egymáshoz, hogy engem itt kiokíts. Tudtommal nem járunk!
- Brieta: Hát, attól még majdnem a barátnőd vagyok, és aggódok érted! Azt mondtad, hogy össze fogunk jönni!
- Franco: Akkor most tisztázzuk ezt az egészet. Én azt mondtam, hogy majd megpróbálok összejönni veled, és nem azt, hogy máris járunk. A kettő egyáltalán nem ugyan az, ezt jegyezd meg!
- Brieta: Jó tudom, és sajnálom, hogy kiabáltam veled, csak tudod annyira beleéltem magam, hogy végre együtt vagyunk, hogy nem tudtam uralkodni az indulataimon.
- Franco: Jó, nyugi, de még mindig nem vagyunk együtt, csak megpróbáljuk, de nem most! Még nem alkalmas az időpont rá.
Brieta lehajtott fejjel állt Franco előtt szomorúan.
Franco annyira megsajnálta, hogy megölelte, majd visszasétáltak ők is a szállodához.

Visszaérve, már mindenki ott volt a hotel előtt.
- Hanna: Most mit csináljunk, hogyan menjünk vissza feltűnés nélkül?
- Brady: Nyilván nem lifttel, mint mikor lejöttünk. Helyette lépcsőzünk. Csak pár emelet.
- Jinny: Mondod te, aki rendes ruhában van, ellentétben velünk, mi rajtunk csak egy fürdőruha meg egy magas sarkú cipő van.
- Franco: Mi lenne, ha levennétek a cipőt, mondjuk? A lépcső ki van szőnyegezve, nem fogtok felfázni!
Mindenki amilyen gyorsan csak lehetett felsietett a szobájába, majd elköszöntek a fiúk a lányoktól, és elmentek aludni!

Másnap az osztályfőnök már korán felébresztett mindenkit. Senki nem tudott az éjszaka folyamán aludni rendesen, így elég álmos fejjel mentünk le reggelizni.
Az asztalnál az osztályfőnök beszámolt az aznapi terveiről.
- Penny tanárnő: Először is, mindenki összeszedi a cuccát, és csak a legfontosabbakat visszük magunkkal. Túrázni megyünk délután a mellettünk lévő sziget egyik őserdejébe.
Mintha mindenkinek kiszívták volna az agyát, csak álmos szemekkel ültek a reggeli fölött, de még csak a tanárra se figyeltek.
- Penny tanárnő: Mi van veletek srácok? Nem aludtatok az este vagy mi?
- Brady: De tanárnő, csak éjfélkor feküdtünk le, addig néztünk egy horrorfilmet.
- Penny tanárnő: És ti lányok? Ti is horrort néztetek?
- Lizzy: Nem, csak olyan fura a környezet, és nem bírtunk éjfél előtt lefeküdni, sajnáljuk.
- Penny tanárnő: Semmi gond gyerekek, ha befejeztétek a reggelit, lesz három órátok elpakolni, felöltözni, majd pedig egy órakor a hotel előtt találkozunk.

Mindenki visszasietett a szobájába, hogy elpakoljuk a cuccainkat, közbe hevesen folytak a kikérdezések.
- Hanna: Mi lett Bradyvel, Lina? Szakítottatok?
- Én: Nem, dehogy is, megbeszéltünk mindent a tengerparton. És ti Jinny? Nektek, hogy ment?
- Jinny: Jól kiosztottam a fejét Carlosnak, majd megbocsájtottam, hiszen nem tudtam ellenállni annak az aranyos nézésének.
- Én: Jól tetted. Lehet, hogy még kissé éretlenek, de tanulnak a hibáikból!

Fiúk

- Dave: És hogy sikerült megbeszélnetek a lányokkal, hogy ne haragudjanak rátok?
- Carlos: Egész jól ment. Kicsit le lettem osztva, de azt meg is érdemeltem.
- Franco: Brady, beszélhetnénk négyszemközt?
- Brady: Persze, mondjad Amigo!
- Franco: Sikerült kibékülnötök Linával?
- Brady: Ja, persze, hála istennek.
- Franco: Most pedig figyelmeztetnélek valamire! Ne bántsd őt, így is annyit szenvedett már miattam!
- Brady: Megnyugodhatsz, én nem követem el azt a hibát, mint te, hiszen én nem te vagyok!
- Franco: Csak ennyit akartam mondani!
 - Brady: Oké, most pedig én jövök! Te pedig hagyd békén, itt volt rá az esélyed, hogy együtt lehess vele, ehelyett te két évig hagytad, hogy szenvedjen. Szeretett téged. Erre, mikor már van barátja, elkezdesz rá nyomulni és féltékenynek lenni. Ez így nem pálya. Csak annyit mondok, szállj le róla, hagyd őt békén, mert ezzel csak ártasz neki! Jó?
- Franco: Rendben..
- Dave: Minden rendben skacok?
- Brady: Igen, csak elbeszélgettem egy kicsit vele, de semmi különös.
- Carlos: Jó, ha befejeztétek a romantikázást, jöhetnétek segíteni, pakolni.

Egy órakor már mindenki a kapuban várta a tanárt. Jött is Penny tanárnő egy férfival mellette.
- Penny tanárnő: Ő lesz a következő pár napban az idegenvezetőtök gyerekek.
- Idegenvezető: Sziasztok, srácok. Most egy nagyon izgalmas és veszélyes túrára megyünk a Dzsungelbe, de először át kell kelni a veszélyes tengeren egy gyönyörű hajóval.
- Brady: Szerintem ez nem komplett, ha vele megyünk túrázni, két perc alatt elveszít minket.
- Én: Nem tudom, nekem nincs bajom vele, csak egy kicsit dilis!
- Idegenvezető: Szóval van valami kérdés ezzel kapcsolatban?
- Brieta: Igen, nekem lenne!
- Idegenvezető: Mondjad kishölgy!
- Brieta: A pára nem fogja tönkretenni a hajamat, mert két óráig szenvedtem vele, hogy jól nézzek ki!
- Idegenvezető: Fel kell készülnünk rá, hogy heves záporok várhatók, szóval ez lesz a legkisebb gondunk ma! Egyéb kérdés? Ha nincs, akkor fejlődjünk kettes oszlopba, mindenki válasszon magának egy párt!
- Brady: Tisztára, mint az óvodában, de leszel a párom?
- Én: Hát persze, hogy a viharba ne! – belekaroltam Bradybe, majd beálltunk a sorba.
Miután mindenki párokba rendeződött, elindultunk a kikötőbe, ahol felszálltunk egy kisebb hajóra.
Az út a lakatlan szigetig 1 óra volt.
Gyönyörű volt a tenger. A víztükör csillogott. Láttuk az alattunk úszkáló delfineket és halakat is.
A szigettől nem messze, az idegenvezető mesélt az alattunk álló korallzátonyról. Elmesélt róluk mindent, amit tudni kell, és a mérgező fajokról is tett említést túra közben.
A tenger sós szele mindenkit megcsapott.
A szigetre érve, mindenki kimászott a hajóról. Elég homokos volt, azaz oldala a szigetnek, ahol kiszálltunk. Brieta magas sarkúja elsüllyedt a homokban és az odáig kinyúló iszapban. Elég rossz ötlet volt felvenni.
- Idegenvezető: Szóval, az van most, hogy elég ingatag talajon fogunk a sziget feléig menni, szóval nagyon óvatosan lépkedjetek, ha csak nem akartok elsüllyedni ti is, mint az imént a kishölgy!
- Brieta: A szép új cipőm! Ne már!
- Hanna: Jaj, ugyan már, még csak nem is volt szép. Szerintem így jobban mutat!
- Brieta: A te rongy ruháid is csak a kukában mutatnának jobban!
- Bea: Mi van Brieta? Ennél többre nem telik?
- Brieta: Te meg menj csak el és rugdosd a labdádat, ne itt pattogj nekünk!
- Jinny: Fejezd be Brieta, nem vagy különb senkinél!
- Penny tanárnő: Lányok ne veszekedjetek! Fejezzétek be.
- Brieta: De megint ők kezdték, tanárnő!
- Penny tanárnő: Nem érdekel, hogy ki kezdte, csak fejezzétek be. Ne így mutatkozzunk már be első nap az idegenvezető úrnak.
- Idegenvezető: Semmi gond, már rengeteg ilyen diákkal volt dolgom! De most mindenki kövessen engem, csak én ismerem ezt a szigetet!

Elindultunk, majd egyre jobban távolodtunk el a parttól, és egyre jobban vesztünk el a dzsungel belsejében. A sűrű lombok alig engedték átszűrődni azt a kevés fényt is, ami átvilágította ezt a hatalmas erdőt.

- Én: Már fájnak a lábaim! Nem állhatnánk meg egy kicsit?
- Brieta: Most az egyszer életemben először, és legutoljára, egyet értek vele! Nekem is leszakadnak a lábaim!
- Idegenvezető: Nem állhatunk meg, sietnünk kell tovább, ha azt akarjuk, hogy a vihar ne kapjon el minket. Szóval szedjétek a lábaitokat.
 Franco, Brieta, Brady, Dave és én leültünk egy nagyobb sziklára, ami kiállt a hegyoldalon. Úgy gondoltuk, hogy öt percet pihenünk, majd utolérjük a többieket.
- Dave: Nem kellene már elindulnunk? Kicsit lemaradtunk!
- Franco: Dave, nyugi már, nem fogunk elveszni!

Miután felkeltünk nagy nehezen, elindultunk a többiek után, de nem tudtuk őket utolérni.
- Én: Melyik ösvényen mentek tovább? Mert itt van három is!
- Brady: Hát jótól kérdezed, fogalmam sincs igazából, hogy melyiken menjünk tovább!
- Brieta: Azt akarod mondani, hogy eltévedtünk?
- Brady: Hát, nagyon úgy néz ki!
- Dave: Remek, még térerő sincs, hogy felhívjam a többieket!
- Brieta: Én meghalok, nem akarok itt éjszakázni.
- Franco: Maradjunk itt, hátha visszajönnek értünk.
- Dave: Szerintem inkább induljunk el, hátha beléjük botlunk, nem akarok itt fagyoskodni.

Két óráig bolyongtunk a rengetegben, mikor ismerős hangokat hallottunk. A csoport másik fele volt az, amiben Jinny, Carlos, Lizzy, Bea és Hanna voltak. Ők is elváltak a tanártól, de nem találták meg se a harmadik felét az osztálynak, se az idegenvezetőt a tanárral.
- Carlos: Maradjunk csoportokban és vájunk szét. Mi az én csoportommal keleti irányba megyünk, hátha arra vannak. Ti pedig menjetek nyugati irányba!
- Brady: Díjazom az ötletedet Carlos, de szerintem együtt kéne maradnunk. Az erdő este veszélyes!
- Jinny: Szerintem Carlosnak van igaza, növelni kellene az esélyeinket, hogy megtaláljuk a tanárt és az osztály harmadik felét. azt javaslom, váljunk szét!
- Én: Jinny várjatok, lehet, tényleg nem kellene szétválni.
Mikor Jinny után kiáltottam, már messze jártak a bozótosban az ő csapatukkal.
Tehát újra öten maradtunk.
Hirtelen hatalmas mennydörgést hallottunk. El is kezdett szakadni az eső.
Teljesen eláztunk már.
- Dave: Nekem nagyon úgy tűnik, hogy itt kell majd, hogy éjszakázzunk.
- Brieta: Micsoda? Én biztos nem fogok! Azonnal vigyetek ki innen!
- Brady: Hidd el, ha tudnánk, merre kell menni, már rég kimentünk volna innen, minthogy a nyavalygásodat hallgassuk.
- Brieta: Nos, uraim, ha már rátok vagyok utalva, azt tanácsolom, hogy egy franciaágyat építsetek nekem, ami selyemmel van áthúzva!
- Dave: Maximum egy fából barkácsolt ágyban tudnál aludni levelekkel. De ha van kedved keresni selyemhernyókat és selymet fonni magadnak, nem állunk az utadba!
- Brieta: Hogy mi? Te megőrültél? A selyem nem a hernyókból lesz, hanem a boltban lehet kapni készen!
- Brady: Brieta, szerintem inkább maradj csöndbe, mert csak csökkented a túlélési esélyeinket!
- Én: Srácok ne veszekedjünk, inkább keressünk egy folyót, vagy tavat, mert a közelében biztos lesznek bennszülöttek, vagy helyiek, akik meg tudják mondani a helyes irányt, vagy, hogy láttak-e erre fele embereket.
- Franco: Nem hiszem, mondta is az idegenvezető, hogy teljesen lakatlan a sziget. Kizárt, hogy legyenek errefele lakosok is. Habár tényleg kereshetnénk egy tavat, mert vízből nem elég ennyi, amennyit magunkkal hoztunk!

A mi csapatunk is elindult a hatalmas erdőben. Egy óra után, elkezdett sötétedni és még az eső is szakadt. Nem akart alábbhagyni.

Kiértünk egy tópartra, ahol letelepedtünk. Estefele járt már.
- Brieta: Már órák hossza óta gyalogolunk. Én most már egy tapodtat, nem mozdulok innen.
- Dave: Nem is kell. Itt fogunk éjszakázni.
- Brieta: Hogy micsoda? Én biztos nem fogok ide kint aludni. Egy ilyen saras helyen. Nézzetek már le a földre emberek!
- Franco: Nem a földön fogunk aludni, építünk kétszemélyes függőágyakat pálmatetőkkel, és azokon fogunk majd.
- Brieta: Hát én nem építek, az biztos!
- Brady: Akkor te nem alszol sehol, mindenki magának csinálja!
- Brieta: Aj!

Lassacskán a függőágyak is elkészültek.
Dave fát hozott a tábortűzhöz, én meg Franco pedig elmentünk élelemért.
Amíg Brieta a magazinjait olvasgatta, addig Brady pálmalevelekkel fedte be a saját ágyukat.

Az erdőben sétálva láttuk Francoval, hogy új értelmet nyer az éjszaka szó. Az egész hely újjá változik, és a kinyíló virágok, amik illatoznak, gyönyörűvé varázsolják az éjszakát.
- Én: Ez tényleg csodálatos, igazad volt, hogy errefele érdemesebb menni.
- Franco: Én mondtam!
- Én: Jó, elismerem, tévedtem!
- Franco: Várj, mondtál valamit, nem igazán értettem!
- Én: Na, szemét!
- Franco: Lehetne feléd egy kérdésem?
- Én: Igen.
- Franco: Szóval, most, hogy ketten vagyunk, csak azt szerettem volna mondani, hogy nem Brady az, aki hozzád illik. Neked egy olyan fiú kell, aki vigyáz rád, törődik veled.
- Én: Franco, azt hittem, ezt már tisztáztuk. Brady a megfelelő ember számomra. Nem tudom, miért lovagolsz még mindig a témán!
- Dave: Srácok, hát itt vagytok. Hoztam tűzifát! Ajaj, csak nem megzavartam valamit?
- Én: Jaj Dave, dehogy zavartál meg semmit nem, mi is épp menni készültünk vissza!

Visszatértünk a táborhoz, ahol már Brady és Brieta vártak.
Tüzet raktunk, amit próbáltunk megtartani, hiszen bármikor jöhetett volna egy következő kisebb-nagyobb zápor.
Mindenki beszállt a saját függőágyába. Két személyesek voltak, szóval én Bradyvel, Brieta Francoval, Dave pedig egyedül aludt.
Mindenki bent ült az ágyban, kivéve engem, akit a kíváncsiság vezérelt. Elindultam lefele a tópartra.
Brady észrevette, hogy nem vagyok itt, és egyből ő is utánam jött, hogy megnézze, miben mesterkedem.
Látta, hogy leültem a tó partjára, majd elkezdtem vetkőzni. Levettem minden ruhámat kivéve fehérneműt, majd mikor letettem őket, bementem a tóba úszni.

 Sötét volt. Felhőtlen, de sötét éjszaka. Éppen telihold volt. Mikor beúsztam a vízeséshez, ami a tó végén volt, beálltam a vízesés alá. Kicsit hideg volt, de gyönyörű látvány tárult a szemem elé, mikor a tó végéből látszott az egész erdő. Nem is tudtam, hogy ilyen szép tud lenni ez a sziget belülről is. Elkezdtem levenni a maradék ruhámat, majd leültem a vízbe, ahol már csak a fejem látszott ki.

Egy tíz perc sem telt el, hallottam, hogy valaki utánam jött. Hirtelen lebuktam a víz alá, hiszen nem tudtam, hogy ki volt az ilyen későn, és nem akartam, hogy meglásson.
Csak annyit láttam a víz alól, hogy egy ember kezd el felém úszni. Lebukott a víz alá, mikor odaért hozzám, és láttam, hogy Brady volt. Csak mosolyogtunk mind a ketten, mint a tejbe tök, majd közelebb úszott hozzám és megcsókolt engem a víz alatt.

Teljesen libabőrös voltam, sosem csókolt meg még senki sem víz alatt.
Furcsa, ámbár kellemes érzés volt.
Miután felmentünk a felszínre, elfordultam Bradytől.
- Brady: Mi az, mi történt?
- Én: Brady, én.. mit csinálsz itt amúgy? Tán kémkedsz utánam?
- Brady: Csak gondoltam, úszok egyet, hiszen olyan szép teliholdas éjszakánk van.
- Én: Minő véletlen, én is éppen így voltam vele!
Kissé zavarodottan, hátat fordítottam Bradynek, aki odalépett a hátam mögé, majd hátulról átkarolt engem.
Tisztára átjárt a hideg engem, mintha egy kísértet ment volna át rajtam. Annyira más volt minden. Olyan egyszerű, de tökéletes, Brady pedig gyengéd és kedves.

Megfordultam és átöleltem Bradyt olyan szorosan, amilyen szorosan csak tudtam.
- Én: Legszívesebben el sem engednélek!
- Brady: Én se, bárcsak örökké tartana az éjszaka!

Dave és Franco eközben a parton ültek, és látták, ahogy két ember a vízesésnél összekapaszkodva állnak!
- Franco: Szerinted is Lina meg Brady azok?
- Dave: Biztos is. Brady sosem hagyna ki egy ilyen helyzetet, egy ilyen lánnyal, mint Lina. Mondjuk én sem!
- Franco: Hát, én sem, de ez van.
- Dave: Ha jól látom, valami nyomja a lelked. Meséld el!
- Franco: semmi különös, csak tudod, ahelyett, hogy folyton bántottam volna, most én lehetnék vele ott, és nem pedig Brady.
- Dave: Értem. Hát, késő bánat, nem tudok mit mondani.

Visszaúsztunk a partra, ahol Dave és Franco ültek és látták, ahogy kimásztunk a vízből, szinte majdnem teljesen ruha nélkül. Tisztára át voltunk már fázva.
- Én: Ő, sziasztok, srácok! Higgyétek el, semmi nem történt, csak úsztunk egyet Bradyvel.
- Dave: Értjük mi!
- Brady: Tényleg nem volt semmi sem.
Franco savanyú arccal nézett Bradyre, aki teljesen büszke volt magára, majd hátat fordítva nekünk, visszament Daveval a függőágyakhoz.
Felöltöztünk, majd Brady megfogta a kezemet, és mi is visszamentünk a többiekhez.
Felmásztunk a függőágyba, ahol ketten aludtunk, majd lassacskán álom jött a szemünkre, nekünk is, végül sikerült, elaludnunk 11-fele.

Carlos csapata, akik a sziget másik felén jártak már, ők sem reménykedtek abban, hogy aznap még megtalálják a tanár, az idegenvezetőt vagy a csapat harmadik felét, ezért letelepedtek az erdő közepére, ahol sátrat vertek abból, amit kínált a természet nekik.
Tábortüzet raktak ők is, majd körbehordták korhadt fatörzsekkel az egészet, amire leültek, hogy felmelegedhessenek.
- Jinny: És most mi lesz?
- Carlos: Nem tudom. Bízzunk abban, hogy holnap már egyszerűbb lesz minden.
- Bea: Most még egy poén sem jut az eszembe, amit el tudnék itt sütni!
- Lizzy: Hála az istennek, vagyis ó, ez borzasztó, Bea poén nélkül kell ma elaludnunk. Hogy fogok én így aludni az éjszaka?
- Bea: De vicces vagy Lizzy!
- Hanna: Srácok, én annyira fáradt vagyok, hogy elteszem magamat holnapra. Ti jöttök?
- Lizzy: Én megyek, szóval jó éjt!
- Bea: Én is léptem, jó éjt Jinny, Carlos!
- Carlos: Nos, ketten maradtunk.
- Jinny: Carlos, mondtam már, hogy mennyire szeretlek?
- Carlos: Hagy is gondolkozzak, nem még soha nem mondtad!
- Jinny: Hahaha, milyen kis vicces valaki. Pedig csak egymilliószor mondtam már ezen a héten! De te sosem mondtad még nekem!
- Carlos: Tényleg? Biztos vagy te benne?
Carlos elkezdett Jinny felé hajolni, majd mikor majdnem összeért a szájuk, kialudt a tűz.
- Jinny: Francba már!
Carlos mosolygott és folytatta, amit elkezdett az előbb. Szóval oda hajtól és megcsókolta Jinnyt.
Jinny is elmosolyodott és Carlos mellkasára borította a fejét. Egy fél óra után el is aludt. Carlos felemelte Jinnyt és bevitte a sátorba, és befektette az ágyába. Lehúzta a sátor cipzárját, majd befeküdt mellé, és nézte, csak nézte Jinnyt, aki békésen aludt. Megpuszilta a homlokát, majd ő is elaludt.

Penny tanárnő, aki egész este forgolódott az ágyában, csak a reggelt várta. Nem tudta elhinni, hogy elvesztette a fél osztályát. Egész éjszaka a bűntudat gyötörte, és csak rémeket látott. Próbálta magát azzal nyugtatni, hogy egy elég eszes osztály vagyunk mi, akik rafináltak, és biztos kitalálunk valamit, hogy túléljük az éjszakát és az esőerdőt meg azt a sok veszélyt, ami oda kint van.