Út a pokoltól a mennyországig

13. rész

Első nap, avagy gondolkozz férfi módra!

Csak egy trópusi sziget, az osztályunk és a tanárunk, senki és semmi más. Se tanulás, se házi feladatok, se dolgozatok. Ez az igazi osztálykirándulás. Bár mondjuk korán sem volt olyan felhőtlen és nyugodt a kirándulás, mint kellett volna.
Szóval megérkeztünk a Karib-szigetekre. A táj fantasztikus volt.
A helyiek igazán kedves népek voltak. Mindenkit szívesen láttak a szigeten, aki arra megfordult.
A repülőről leszállva mindenki csak ámult. Rég jártunk ilyen szép helyen.
- Penny tanárnő: Gyerekek, a terv a következő. Először is hívunk egy hajót, ami átvisz a szigetre, ahol a szállodánk van. A lányok és a fiúk külön szobákban lesznek.
- Brady: De miért?
- Penny tanárnő: Mert csak, ne ellenkezzetek. Szóval, ott tartottam, hogy elfoglaljuk a szállást, majd mindenkinek lesz még két órája a környékkel megismerkedni, de 10-re mindenkinek a szálláson kell lennie. Nincs apelláta.
A fiúk csöndben maguk között kitárgyalták, hogy úgy sem az lesz majd, amit mondott.
- Brady: Én biztos átmegyek majd a lányokhoz, állítólag pizsama party lesz majd náluk az első éjszaka. Nem fogom kihagyni.
- Carlos: Ugyan már Brady, ezekkel? Inkább menjünk a közeli 18-as bárba. Azt hallottam, hogy a hely egész jó, és a lányok is.. huhú!
- Franco: Én benne vagyok, de hogyan szökünk be, ha 18-as a hely?
- Carlos: Én erre is készültem, látjátok, csináltattam hamis személyiket!
- Dave: Te mire nem készültél, úgy őszintén?
- Brady: Hát, nem is tudom srácok, de ez olyan kacifántosnak tűnik, biztos jó ötlet ez?
- Carlos: Jaj Brady, ne szórakozz már, csak egyszer vagyunk itt egy ilyen helyen, használjuk már ki? Vagy félsz, hogy Lina megtudja? Ne nevettess már!
- Brady: Jó, menjünk akkor.
- Carlos: Na, szuper! Hidd el, nem fogod megbánni!
A fiúk a markukban röhögve indultak el a tanár és az idegenvezető után. Mi nem is értettük az egészet, hogy min röhögnek a fiúk.
- Jinny: Ezek min nevetnek?
- Én: Fogalmam sincs, de nekem nem tetszik ez az egész nevetgélés, majd mindjárt kiderítem!

- Én: Brady, édesem, mitől van ilyen jó kedvetek?
- Brady: Csak örülünk, hogy végre egyszer nem az iskolában ülve hallgatjuk a tanár hülyeségeit, hanem egy király szigeten.
- Én: Aha, értem. 
- Jinny: Szerintem tuti hazudnak, és készülnek valamire este.
- Én: Szerintem is, majd derítsük ki.

Beértünk a szállodába, ahol kipakolhattuk a bőröndöket, és végre elfoglalhattuk a szobánkat. A lányok kaptak egy szobát, ahol több ágy volt mosdókkal és fürdőkkel meg egy tengerre nyíló terasszal.
 A fiúk a mellettük lévő szobát kapták ugyan ezekkel a felszerelésekkel.

Miután mindenki kipakolt, a tanár elengedett 8-kor mindenkit ki a partra, hogy felfedezzék a helyet, de sajnos 10-re haza kellett jönnünk.
- Én: Brady, kimegyünk a partra sétálni?
- Brady: Persze, menjünk, ha te szeretnél.
Elmentünk sétálni a naplementében. Gyönyörű volt ez az egész. A helyzet, maga a hely, és az, hogy azzal lehetek, akit szeretek.
- Én: Brady, én örülök, hogy végre megoldódtak a problémák. Nagyon hiányoztál már. Gondolni sem mertem volna, hogy egy ilyen szigeten, csak te meg én sétálunk a naplementében a parton.
- Brady: Mint egy valóra vált álom, igaz?
- Én: Nem, te annál sokkal több vagy! Amikor azt mondom, szeretlek, akkor még csak meg sem közelítem a valóságot. Te több vagy, mint egy egyszerű barát. Még álmodni se mertem volna,
hogy egyszer majd másként tekintek rád! Te mindig ott voltál velem, amikor kellett, jóban, rosszban te fogtad a kezem.
Bármikor, bármiben számíthattam rád. Annyira örülök, hogy vagy nekem. És tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megváltozni.
Szeretlek!

Megérintettem Brady arcát és közelebb hajoltam hozzá. Csak néztem mélyen a szemeibe, de olyannyira elvesztem, hogy egy pillanatra, mintha nem is itt lettem volna, hanem a mennyországban.
Megcsókoltam.
 Ketten a parton állva, naplementében, egy gyönyörű szigeten. Tényleg olyan, mintha egy tökéletes álom vált volna valóra.
 Vele minden olyan más. Lehet, hogy nem hibátlan vagy tökéletes srác, de számomra a legjobb.

Dave és Hanna is együtt sétáltak a parton. Igaz, ők még nem ismerték egymást annyira, hiszen csak köszönő viszonyban voltak.
- Dave: És mesélj magadról. Szeretsz énekelni?
- Hanna: Igen, imádok, ha nem énekelek, akkor is énekelek. – mind a ketten elnevették magukat.
- Dave: És milyen hangszeren játszol?
- Hanna: Hát leginkább zongorázni szeretek, gitározni is tanultam, de az nem nagyon megy.
- Dave: Minő véletlen, én tudok gitározni.
- Hanna: Tényleg?
- Dave: Persze, ha szeretnéd, akkor holnap megmutatom és megtaníthatlak rá. De csak, ha benne vagy!
- Hanna: Mi az, hogy! Nagyon szeretnék megtanulni, és köszönöm, hogy felajánlottad a segítségedet.
- Dave: Nincs mit, erre valók a barátok!
- Hanna: Barátok, értem. Kérdezhetek valamit én is?
- Dave: Persze, ki vele, mondjad csak!
- Hanna: Igazából köztünk szólva marad, de van olyan lány az osztályunkban, aki tetszik neked?
- Dave: Megesküszöl, hogy nem mondod el senkinek?
- Hanna: Igen..
- Dave: Esküdj meg, vagy különben nem mondom el!
- Hanna: Megesküszöm, de mondjad már!
- Dave: Tudod, van az a lány az osztályodban, kicsi szőkésbarna hajú, gyönyörű hangja van és a motoros srác a barátja.
- Hanna: Lina?
- Dave: Igen, ő! Egyszerűen, amióta odajött hozzám beszélni, azóta nem tudom kiverni a fejemből. Annyira gyönyörű és szimpatikus. Van benne valami, valami, ami nem hagy nyugodni, és ez tetszik!
- Hanna: Értem, de nem hinném, hogy összejönnétek valaha is!
- Dave: Miért nem?
- Hanna: Lehet, hogy Brady egy makacs, helyes, minden csajjal kavaró, az iskolában a legnépszerűbb csávó, de tényleg szereti Linát. És fordítva is.
- Dave: Mert mióta is vannak együtt? Pár hónapja? Az nem túl sok.
- Hanna: Hát igazából több mint fél éve együtt vannak. Szerintem azért az elég szép idő, főleg, hogy év elején ismerték meg egymást.
- Dave: Hát nem tudom, de hagyjuk most. Inkább menjünk el egy kávézóba, meghívlak egy italra, biztos szomjas vagy, és közben elmesélheted, hogy jöttél át ebbe az iskolába!

Jinny, aki egy kávézóban vacsorázott Carlossal, próbálta kideríteni, hogy mire készülnek este a fiúk.
- Jinny: Köszönöm, hogy meghívtál, finom vacsora volt. Igazán egyedi és ízletes.
- Carlos: Nincs mit, örülök, hogy ízlett!
- Jinny: Este ráérsz vagy lesz valami programotok?
- Carlos: Hogy érted, hogy valami programom?
- Jinny: Tudom ám, hogy mesterkedtek valamiben, és melegen ajánlom, hogy ne kövessetek el semmi hülyeséget, amivel másokat megbánthattok. Na, ennyit akartam, én megyek is készülődni este, hiszen pizsi party lesz.
Jinny áthajolt az asztalon, megpuszilta Carlost, majd távozott a kávézóból.
Carlos kicsit nyomottan érezte magát, hiszen tudta, hogy Jinny sejti, hogy mire készülnek, ámbár nem tántorította el az ötlettől, hogy este elmenjenek abba a bárba.

Franco és Brieta is kimentek a partra sétálni. Franco nem nagyon figyelt Brietára, hiszen folyton csak arra a csókra gondolt, ami közte és köztem történt.
Éppen akkor sétáltak arra a parton, ahol mi voltunk, mikor megcsókoltam Bradyt. Miután elmentünk onnan, mert Brady meglátta Francot, és nem akarta, hogy találkozzunk vele,
Francot elöntötte a düh és a féltékenység, de Brieta miatt türtőztette magát.
Látván a csalódottságot a szemében, Brieta odafordult hozzá.
- Brieta: Ne is törődj velük. Nem érnek annyit. Főleg az a kis boszorkány nem!
- Franco: Ne beszélj így róla, előbb ismerd meg, utána alkoss róla véleményt, Brieta!
- Brieta: Jó tudom, de tudod, nem szeretem, ha szomorú vagy. Rossz látni, hogy egy ilyen helyes motoros srác, mint te egy olyan lány után epekedik, aki meg sem érdemel téged!
- Franco: És ezzel mire akarsz célozni?
- Brieta: Mivel nekem sem jött össze Bradyvel és neked se Linával így lehet, hogy nekünk is meg kellene próbálni. De nem sürgetem, ha nem akarod, hiszen tudom, hogy nehéz egy lányon túllépni. Főleg, ha szereted is.
- Franco: Nézd, ha sikerült túllépnem rajta, te leszel az első, akinek szólok majd, és megígérem, hogy egyszer megpróbáljuk majd.
- Brieta: Szuper!
Brieta Franco nyakába ugrott, aki nem győzte magáról leszedni. Bár ezek után, amiket mondott Franco neki nem is csodálom.
Miután Brieta leszállt végre Francoról, megfogta az arcát,
a szemébe nézett és megcsókolta.
- Brieta: Bocsánat, ezt még nem kellett volna. Sajnálom!
Franco csak mosolygott, hogy milyen kis félős Brieta, majd visszacsókolta.

Lizzy, Bea, Emili és Sophi akik már 8-kor a szobájukban készültek a pizsama partyra, kitárgyalták a többieket, akik nem voltak még itt.
- Sophi: Szerintetek melyik a leghelyesebb fiú az osztályban?
- Bea: Igaz, hogy van barátom, de Dave az határozottan bejön!
- Emili: Nekem inkább Franco.
- Lizzy: Lányok, Brady a legjobb motoros nálunk a környéken, helyes, rámenős, vicces, rengeteg lánynak bejön, népszerű. Szerintem inkább ő a leghelyesebb.
- Sophi: Csak megkérdeztem, ne ezen veszekedjünk már!
- Bea: És nektek mi a véleményetek Lina Brady és a Carlos Jinny párosról?
- Lizzy: Lina hatalmas mázlista, hogy egy ilyen fiú, mint Brady szereti őt. Nagyon édesek amúgy együtt.
- Emili: Jinny meg Carlos is aranyosak, habár mostanában ők is elég sokat veszekedtek, ahogy észrevettem.
- Lizzy: Tényleg? Nekem nem tűnt fel.
- Bea: Te neked soha semmi nem tűnik fel!
- Lizzy: Jól van már! Most hervasztottad el a lelki virágoskertemet Beus!
- Bea: Bocsi, de ezt nem lehetett kihagyni!
- Sophi: Várjatok, a legjobb még csak most jön, ma láttam sétálni Brietát és Francot a parton, és megcsókolta Brieta Francot! Érted, Brieta a második leghelyesebb fiúval van együtt a suliban!
- Bea: Biztos jól láttad és nem képzelődtél?
- Lizzy: Ja, lehet, az is lehet, hogy csak veszekedtek, és Brietának szokása közel hajolni a másikhoz, hogy a nyála a másik arcán landoljon!
- Sophi: Nem, ez nem veszekedés volt, láttam, ahogy Brieta megcsókolta Francot, utána megölelte és mosolyogtak is!
- Emili: Hát akkor Brietának állati nagy mázlija van Francoval!
- Bea: Én csak Francot sajnálom, hogy egy ilyen csajjal áldotta meg a sors, mint Brieta!
- Lizzy: Most képzeljétek el, hatvan év múlva őket veszekedni. – hirtelen egy hangos nevetés kerekedett közöttük.
- Sophi: Amúgy Emili, mióta vagytok jóban Brietával?
- Emili: Hát, igazából ez olyan álbarátság. Csak azért volt velem mindig, mert „gazdag” vagyok, és köztudott, hogy Brieta csak olyanokkal barátkozik, akik vagyonosabbak.
- Bea: És nem volt gáz vele lenni? Mármint úgy értem, hogy-hogy tudtad őt elviselni általános iskolában?
- Emili: Sose vettem tudomást róla, csak mindig mellém állt, amikor páros feladatok voltak, meg nekem beszélt ki mindenkit az iskolából, de nem mintha érdekelt volna. Elhihetitek!
- Lizzy: Hát részvétem Emili!
- Bea: Na, készüljünk, mert nemsokára megjönnek a többiek és, és talán a fiúk is átjönnek este!
- Sophi: Oké, akkor elmegyek az italokért, addig pakoljatok össze!

Estefele már mindenki a szállásán volt. A tanár benézett a szobákba, hogy mindenki itthon volt-e, majd miután létszámot számolt, elköszönt tőlünk és visszatért a saját szobájába.

Fiúk

Minden fiú, a takarodó után, elkezdett átöltözködni ingbe és farmerbe. Csak addig volt rajtuk a pizsoma, amíg a tanár bejött leellenőrizni, hogy mindenki itt volt-e már 10-re.
- Carlos: Szóval srácok, itt vannak a hamis személyik. Rakjátok őket el, azután let’s go!
- Brady: Nem tudom, nekem nem tetszik ez az egész.
- Dave: Igen, és mit mondunk a lányoknak, hogy miért nem megyünk át ma hozzájuk?
- Franco: Mondhatnánk, hogy már elég fáradtak voltunk a mai nap után és nincs kedvünk már átmenni.
- Carlos: Na, ennyi!
- Brady: Nem is tudom..
- Carlos: Brady mi lett azzal a bulizós éneddel? Tökre nem olyan vagy, mint régen!
- Brady: Lehet megkomolyodtam! – hangos nevetés tört fel!
- Benett: Te olyan vagy, mint egy kibaszott Pán Péter, sosem nősz fel. Minden csajt megszerzel magadnak, minden buliban ott vagy, na, ez vagy te!
- Brady: Na, jó, ebből elég volt. Majd megmutatom, hogy tudok én bulizni. Menjünk!
- Carlos: Ez a beszéd! Haladjunk!

A bárhoz érve, zökkenőmentesen jutottak be a fiúk oda.
Beültek egy közeli asztalhoz mind az öten.
Táncos lányok álltak a színpadon, akik látták, hogy öt helyes fiú ült távol a színpadtól.
A lányok odamentek a fiúkhoz, hogy csillogtassák tudásukat és tehetségüket. A fiúk élvezték a táncot és a helyzetet is.
- Carlos: Látod Brady, néha ki kell kapcsolni a barátnők nélkül, mert teljesen belehülyülünk, ha minden pillanatban velük vagyunk!
- Brady: Be kell vallanom, most kellemesen csalódtam az ötletedben!
A fiúk egy órája voltak már a bárban, és folyton visszahívták az asztalukhoz a táncos lányokat.

Lányok

- Én: Szerintem már rég átöltöztek a fiúk. Nem kéne megnéznünk, hogy elindultak-e már hozzánk, vagy mit csinálnak ilyen sokáig?
- Jinny: Nekem ma nagyon gyanús volt Carlos, szóval menjünk.
Benyitottunk a fiúkhoz, és láttuk, hogy sötét volt. Az ágyak szépen megigazítva voltak, pont mikor érkeztek.
- Hanna: Ezek elmentek valahova!
- Lizzy: Jó, oké, ezt mi is látjuk, de hova?
- Brieta: Nem tudom, hogy vagytok vele, de mikor Francoval voltam ma, láttam, hogy Davetől kapott egy sms-t, hogy este 10-kor indulnak valamiféle bárba!
- Én: Brieta, te egy zseni vagy!
- Brieta: Ezt eddig is tudtam!
- Én: Nem az, de Brady is olyan kis szótlan volt ma, és mikor szótlan egy fiú? Ha valami olyat csinál, ami a barátnőjének nem tetszik!
- Jinny: Ez az, Carlos is ma olyan különösen viselkedett vacsora közben!
- Bea: Na, ebből elég, menjünk és keressük meg őket!
A lányok nem tétováztak. Bezárták a fiúk szobájának ajtaját, majd kabátot vettek és hálóingbe mentek le a partra, ahol látták, hogy egy közeli 18+ -os bárban zajlott az élet.
- Én: Szerintetek itt vannak?
- Jinny: Biztos is!
- Hanna: Honnan tudod?
- Jinny: Carlos ért a személyi hamisításhoz, biztos ezt hallgatta el előlem a múltkor is az a szemét!
- Brieta: Én nem várok tovább, bemegyek és megölöm Francot!
- Én: Ne, ne, ne, Brieta várj!
- Brieta: Mi van?
- Én: Etessük meg őket a saját főzetükkel!
Körbegyűltünk a bár előtt és megbeszéltük, hogy hogyan járjunk túl a fiúk eszén.

A fiúk jól szórakoztak bent, de mikor a főnök visszahívta a lányokat az öltözőbe, akkor öt újabb lány jelent meg, szinte alig ruhában, csupán egy fürdőruha díszelgett rajtuk és egy maszk takarta az arcukat.
Az öt lány odament a fiúkhoz.
- Carlos: Ez az cicák, gyertek a papához!
- Brady: Üljetek ide hozzánk szépen!
- Franco: Hallottátok, gyertek, nem azért fizetünk mi titeket, hogy egyhelyben álljatok
Az egyik lány odament Bradyhez, elvette a kezéből a sört, majd mikor elkezdett táncolni ráöntötte az egész üveget!
- Brady: Hé, ezt most miért kaptam?
A lány lerántotta a maszkot. A fiúk teljesen el voltak ámulva.
- Brady: Lina, én izé, hogy is mondjam..
- Én: Igen? Én? Izé? Most magyarázd ki magad ebből csókkirály!
A fiúk elkezdtek nevetni, majd mikor a többi lány is levette magáról a maszkot mind elhallgatott, mint a sír.
- Én: Na, most lehet mondani, itt vannak a „cicák”. És én még azt hittem, hogy rég megváltoztál, csak azért, mert szeretsz engem. De úgy látom, ugyan az vagy, mint régen. Egy nőcsábász!
- Brady: De drágám én..
Kifutottam a bárból, mikor csak a csókfoltokat megláttam a fiúk ruháin. Brady utánam is futott.
A többiek is némán álltak miközben minden lány egy-egy fiút osztott le.
- Jinny: Még is hogy gondoltad te ezt azzal a kevés aggyal, ami neked van? Hogy titokban marad ez az este? Hogy félrelépsz, de én mosolyogva fogok majd az öledbe omlani, vagy mire számítottál úgy őszintén?
- Carlos: De édesem, cukorborsóm, meg tudom magyarázni, az van, hogy..
- Jinny: Nem! Nem érdekel a magyarázatod!
Jinny is elrohant a bárból, miközben a többi vendég úgy érezte magát, mintha valami Mónika show-ban lennének.
- Brieta: És te így akarsz esélyt adni nekem, hogy közben minden lánnyal, aki a bárban van, lefeküdsz? Szánalmas!
 A lányok mindannyian kimentek a bárból, és a maradék három fiú a többi lány után ment magyarázkodva és szégyenkezve egyben. A bárban ülő többi ember csodálkozva nézte végig a jelenetet, majd, mintha mi sem történt volna, folytatták a beszélgetést.