Út a pokoltól a mennyországig

12. rész

We are the winner!

Egész éjszaka csak forgolódtunk az ágyunkban Bradyvel. Ő se tudott aludni, és én se. A bűntudat kísértett minket.
Ez a bűntudat teljesen olyan volt, mint a viszkető kiütés, mert sosem múlt el egészen, mert arra késztetett minket, hogy foglalkozzunk vele.
Reggel volt. Hála istennek, éjféltájt sikerült elaludnom.
Az iskolában, egész nap próbáltam Bradyt kerülni, mert féltem tőle. nem mertem bevallani, hogy Franco megcsókolt. Ez egyszerre volt kínos és szánalmas is.
Természetesen pont az utolsó óra után, az udvaron botlottunk egymásba. Először kínos csönd volt köztünk, de rájöttem, hogy be kell vallanom neki, és lesz, ami lesz.
- Én: Brady, én őszinte leszek veled, és nem is akarlak már többet kerülgetni ma.  De nem is akarom, hogy kiborulj.
- Brady: Az igazság az, hogy én se voltam veled teljesen őszinte, és nekem is be kell vallanom valamit.
- Én: Hát, hogy is mondja, Franco megcsókolt. De akaratom ellenére, szóval nem én őt, hanem ő engem.
- Brady: Akkor kvittek vagyunk. Engem Brieta csókolt meg akaratom ellenére.
- Én: Az a szemét..
- Brady: Nem tudom, hogy észrevetted-e már, hogy egyre kevesebbet vagyunk együtt, és nem vagyunk őszinték egymással. Már nem is keresed úgy a társaságom, mint régen. Kár, hogy ennyire megváltozott a kapcsolatunk. Jó lenne, ha újra tényleg az enyém lehetnél, és senki más nem állna közénk soha többé.
Nem mondtam semmit. Először Brady megijedt, mintha valami rosszat mondott volna, de miután felnéztem rá, csak mosolyogtam és megöleltem.
- Én: Hát kezdjük elölről onnan, hogy meg sem történt ez az egész ügy, és megígérjük, de tényleg, hogy innentől kezdve sohasem hazudunk egymásnak, nem titkolunk el semmit, inkább megbeszéljük!
- Brady: Szeretlek!

Vége a rémálomnak, a kedélyek is lecsillapodtak az előadás idejére.
Rengeteget gyakoroltunk, hiszen ez egy életre szóló út lenne számunkra, főleg azokkal, akiket szeretünk.
Egész verseny alatt izgultunk. Mindenki összebújva várta, először a bemutatót, majd miután lezajlott, akkor az eredményhirdetést.
Éppen Carlossal beszélgettem arról, hogy milyen a kapcsolatuk Jinnyvel, mikor szóltak, hogy menjünk ki, mert hirdetik az eredményt.
Mindenki izgatottan rohant fel a színpadra. 12 csapat várta, hogy az ő osztályuknak mondják majd, hogy kezdjenek el ma pakolni, mert holnap utaznak.
- Zsűri: Tehát a döntés megszületett. Nem volt könnyű, hiszen mindannyian nagyon ügyesek, és tehetségesek voltatok. Megmutattátok nekünk, hogy a tánc és a zene igenis lehet szenvedély, és ezt öröm volt nézni. De nem is rabolnám tovább a szót, hiszen mindannyian izgultok. Szóval, aki két hetes utat nyert a Karib-szigetekre és képviseli országunkat, mint kulturális és tehetséges osztály, az nem más, mint a Szolnoki Izabella Gimnázium 9/D osztálya! Nagy tapsot nekik.
Elakadt a szavunk, először meg sem tudtunk szólalni. Mindenki lemerevedett, majd két percre rá fogtuk fel, hogy mi győztünk. Egymás vállán, hátán ugráltunk, mint valami pattogós gumilabda. A büszkeség töltötte be az egész színpadot.
Mindenki rohant haza, hogy elújságolja a nagy hírt. Igaz, Brieta hamarabb hazaért, így már nálunk mindenki tudott róla. A szülők előre előkészítették a bőröndöket, mert volt egy sejtésük, hogy biztos utazunk.

Utazás

Felléptünk a repülőgépre, és azonnal mindenki a párjával szétszóródott a repülőn. Én Bradyvel, Franco Brietával, Jinny Carlossal, Lizzy Beával, Hanna Emilivel, Sophia pedig a velünk utazó Daveval ült.
Érdekes volt az út, mondjuk felét Brady vállán átaludtam, szóval nem sokra emlékeztem belőle. Nagyon fáradtak voltunk már.
Alig vártuk az út végét.
Mindenki aludt mikor már elkezdtünk lefelé szállni.
Brady keltett fel engem, aki megkért, hogy nézzek ki az ablakon.
Mint valami isteni paradicsom, olyan gyönyörű hely volt az egész.