Út a pokoltól a mennyországig

16. rész

Elrabolva

Ez a nap sem volt különb a többinél, legalább is azt hittük egészen idáig.
Lina megható beszéde után mindenki elvonult egy kicsit, volt, aki már lepihent a hosszú nap után, volt, akik még beszélgettek. Jinny a tűz mellett üldögélt, mert a sok esőtől és hidegtől már teljesen átfázott.
- Carlos: Kár hogy arra készültem h jó idő lesz és csak egy túrára jövünk, mert most oda adnám a pulcsimat.
- Jinny: Hát az nagy kár, de attól tartok nem sokat segítene az se, ha vizes lenne, de azért ez kedves tőled.
- Carlos: Nincs kedved sétálni egy kicsit? Használjuk ki, hogy egy ilyen szép helyen vagyunk és most még az eső sem szakad per pillanat.
- Jinny: Oké gyerünk! Come on!
Elindultak majd a tó egy kicsit távolabbi partján egy szép kis tisztásra értek.
- Jinny: Nézd, milyen gyönyörű csillagos az ég, egész este tudnám nézegetni.
- Carlos: Miért ne nézhetnénk? - majd lefeküdt a földre és elkezdte figyelni az eget.
 Jinny is lefeküdt Carlos mellé, átölelte szorosan, majd együtt kezdték el nézni a csillagokat.
 
- Jinny: Érzed ezt? Minden olyan egyszerű és tökéletes. Nincsenek szabályok, más emberek, rossz dolgok, amik tönkre tudják tenni az ilyen pillanatokat bárcsak örökre minden így maradhatna. 
- Carlos: Attól eltekintve, hogy egy falat ennivaló nincs nálunk és, hogy Brietának ötpercenként hiszti rohamai vannak, tényleg jó itt lenni.
- Jinny: Jaj, nem arra gondoltam, hanem, hogy itt vagyunk ketten és nem kell semmire se gondolni csak örülni annak, hogy együtt lehetünk!
-  Carlos: Olyan aranyos, amikor ilyen komolyan beszélsz, nagyon szeretem, de..
- Jinny: Jaj ez kedves, de mi az, hogy de?
- Carlos: Emlékszel arra mikor először találkoztunk?
- Jinny: Persze Bradynél találkoztunk először a szilveszteri bulin. Bemutatkoztál, majd Lizzyvel összevesztem, hogy ki legyen veled és-és azt is mondtad, hogy csak jövő félévig maradsz.
- Carlos: Igen, pontosan erre gondoltam.
- Jinny: De miért? Miért csak addig?
- Carlos: Már rég óta szerettem volna elmesélni, hogy miért kerültem ide és, hogy miért nem maradhatok, csak még soha nem volt rá lehetőségem. Tudod minden elég gyorsan történt. A szüleim nem igazán támogatták azt, hogy zenei suliba menjek, de én mindennél jobban erre vágytam, főleg mikor megtudtam, hogy Brady is ide jár. Egy nap nagyon összevesztem a szüleimmel és elszöktem otthonról ide Bradyékhez. Anyu tejesen ki volt rám akadva, de akkor értette meg, milyen fontos ez nekem. Akkor hallgatott meg először énekelni és rájött, hogy nem időpocsékolás az, amit csinálok ezért elvitt, hogy felvételizzek egy zene suliba, Los Angelesbe. Persze akkor nagyon boldog voltam, mert felvettek a következő év januárjától, de akkor még nem tudtam, hogy így alakul a sorsom. És akkor költözött ide az egész családom, hogy addig is tudjak zenét tanulni.
 Jinny csak döbbenten nézett azt se tudta, erre mit mondjon, csak nézett maga elé és gondolatok ezrei kavarogtak benne.
- Jinny: És most mi lesz, elmész? Persze hogy elmész, csak miattam nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget.
- Carlos: Kérlek, ne nehezítsd meg a dolgomat, így is olyan rossz érzés. Meg még nem tudom, most egyáltalán nem szeretnék elmenni és úgy gondolom, hogy ha elég jó vagyok, akkor itt is felfedeznek. De mindig erre vágytam, és ha ezt elmondanám a szüleimnek, hogy nem akarok menni, tuti kihajítanának otthonról.
- Jinny: Abban biztos lehetsz, de nem tudom, mit tehetnél, de azért januárig még van időd eldönteni mit is szeretnél.
- Carlos: Szerintem is.
Majd Jinnyre nézett és megcsókolta.
-  Jinny: Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni, de most gyerünk vissza a többiekhez, már biztos keresnek minket.
- Carlos: Oké, gyerünk, de légy szíves, erről ne beszéljünk egyelőre senkinek.
- Jinny: Rendben! - majd megpuszilta és elindultak vissza a táborhoz.

Viharos idő volt. Feltámadt egy kisebb vihar, ami gallyakat és kisebb állatokat repített magával keresztül az egész dzsungelen, és ráadásként a köd is leszállt.
Hátborzongató volt a hely. Teljesen úgy nézett ki, mintha egy szellemfátyol lett volna az egész, ami beborította a sziget minden egyes szegletét.
A tábortűz körül ültünk. Sokan el sem mertünk mozdulni, mert elég ijesztő volt az erdő, ámbár a tűz is lassan elkezdett kialudni, ezért valakinek el kellett mennie tűzifáért.
Addig tépték egymást a fiúk, míg Brady bevállalta, és elment, hogy kerítsen tűzifát valahonnan.
Elindult a hosszú ösvényen, egyenesen be a rengeteg közepébe. Az első két méter után már nem láttuk Bradyt, olyan sűrű volt a köd a felszínen.
Elég messzire ment el. Talán majdnem a sziget másik felére, ahol nem esett az eső, ezért tudott száraz fát szerezni.
Hirtelen egy reccsenő hangra lett figyelmes a bokorból. Nem tudta először, hogy mi volt az. Azt hitte valami állatféle lehet az, ami előle bujkál, mert megijedt a jelenlététől. De miután egyre hangosabbak és sűrűbbek lettek a reccsenések, letette a tűzifát és a pulóverét a földre, majd elment megnézni, hogy mi az, de nem tért vissza a bokor mögül.

A táborban már türelmetlenül várakoztunk, hiszen kialudt a tűz és mindenki fázott. Igaz, az eső az elállt, de elég erősen fújt még a szél, és a köd sem akart eloszlani, Brady pedig lassan több mint egy órája odavolt.
- Én: Lányok, szerintem Bradyvel történt valami. Már elég rég oda van.
- Hanna: Szerintem csak messzebbre ment el, mint ahogy tervezte. Biztos vagyok benne, hogy mindjárt itt lesz.
- Én: Nem, biztos, hogy nem ment messzebbre. Az is lehet, hogy eltévedt!
- Bea: Vagy elkapták a bennszülöttek és éppen királyukká koronázzák, majd feláldozzák az istenüknek!
- Jinny: Bea, ez nem vicces! Egyébként is, mondták, hogy ez egy teljesen lakatlan sziget, ha figyeltél volna!
- Sophi: Szerintem csak eltévedt. Biztos, hogy hamarosan visszajön egy rakás tűzifával.
- Én: Nem, nekem nem tetszik ez az egész. Elmegyek megkeresni!
- Franco: Én is veled megyek!
- Én: Nem, én megyek el megkeresni, te maradsz és figyelsz a többiekre.
- Franco: Ugyan már, több szem többet lát. Meg különben is, kell egy férfi, aki a vadállatokkal megbirkózik, nehogy valami bajod essen!
- Én: Jó, majd küldd utánam azt a férfit, ha megtaláltad, mert én előttem most egy velem egykorú fiú áll.
- Franco: Ne viccelődj, inkább keressük meg Bradyt.

Elindultunk ugyan azon az ösvényen, amin Brady ment, de egy kisidő után elértünk egy elágazáshoz, de fogalmunk sem volt, hogy Brady merre lehetett.
- Én: Hát akkor itt el kell válnunk.
- Franco: Külön veszélyesebb lenne!
- Én: De nem tudjuk melyiken ment Brady, és ha a rossz irányt válasszuk?
- Franco: Rendben, akkor én megyek a bal oldalin, te menj a jobbon. Kiabálj hangosan, ha hallasz vagy meglátsz valamit!

Elváltunk és elindultunk a saját ösvényünkön.
Franco, aki az erdőben bolyongott, hirtelen meghallott valami ropogást a fák mögül. Odament, hogy megnézze, de azonban ő sem lépett ki a fa mögül.

Az erdő szélén én is hallottam valamiféle recsegést ropogást, de nem mentem oda, hanem ahogy a lábam bírta, elkezdtem szaladni, és végül egy tisztásra értem. Láttam a tisztás közepén egy pulóvert. Brady pulóvere volt az. Most már biztos voltam benne, hogy történt vele valami, mert a megérzéseim soha sem csaltak. Leguggoltam a földre, hogy felvegyem a pulóvert, de hirtelen elsötétedett minden, mikor valaki eltakarta az arcomat és befogta a számat.

A táborban a többiek már idegfeszítően várták, hogy mikor térünk vissza, de három óra elteltével, még sehol se voltunk, se Brady, se Franco, se én.
- Jinny: Nem kellene megnéznünk őket? Lehet csapdába estek!
- Lizzy: Jinny, te mindig rémeket látsz. Biztos vitatkozik Franco Bradyvel, hogy kié legyen Lina. Minden tépik egymást ez miatt.
- Emili: Kizárt, szerintem is történt velük valami. Három órája odavannak, ez nem normális dolog.
- Dave: Lányok, mi ez a nagy perpatvar?
- Jinny: Brady miután elment tűzifáért, és nem jött vissza, Franco és Lina elindultak megkeresni, de ez már három órája volt!
- Carlos: Biztos vitatkoznak valahol az erdő közepén. Szerintem semmi bajuk.
- Lizzy: Na, ugye? Szerintem is!
Mindenki állt, mint a befőtt, de senki nem tudta mit csináljanak, ráadásul elkezdett sötétedni is.
Brieta is elkezdett énekelni, de már mindenkinek elege volt a hangjából.
- Dave: Brieta, fogd már be! Még a végén ránk tereled a figyelmet és az erdő összes állatát idevonzod majd!
- Carlos: Szerintem inkább elijeszti, mintsem, hogy idevonzaná őket!
- Jinny: Állj fiúk! Halljátok ezt?
- Dave: Mit?
Majd hirtelen, mintha kisemmizték volna a tábort. Mindenki eltűnt onnan. Mintha elnyelte volna őket a föld.

Reggel volt. Nem tudtuk, hol vagyunk.
Mikor felébredtünk, és láttuk, hogy egy hatalmas totemoszlophoz vagyunk kötözve, méghozzá elég erősen.
Hiába mozgolódtunk, nem tudtunk kibújni a csomók alól.
- Én: Mindenki rendben van?
- Dave: Hol vagyunk?
- Brady: Srácok, emlékeztek, hogy az idegenvezető azt mondta nekünk, hogy ez a hely lakatlan? Hát nem az. Ez egy bennszülött törzs szigete, akikről senki nem tud. Valószínűleg megijedtek tőlünk, és azt gondolták, hogy úgy lesz a legjobb, ha az új „fajt” begyűjtik!
- Én: És ezt honnan tudod?
- Brady: Engem hoztak ide legelőször, és látszott rajtuk a félelem.
- Brieta: Á, a körmöm letört. Ezt nem hiszem el!
- Carlos: Istenem, segíts. És zsenikém, ha már tudod, hogy miért vagyunk itt, akkor azt is tudod, hogyan szabaduljunk ki innen?
- Brady: Mi vagyok én? Indiana Jones? Honnan a fenéből tudjam!
- Sophi: Srácok, ne veszekedjetek!

A veszekedésre figyelmesek lettek az itt élő népek, majd kijöttek a sátraikból!
Mindannyian kerek szemekkel néztük a bennszülötteket. Nők és férfiak is voltak egyaránt. Fekete és piros festék volt az arcukon. Bőrük sötét volt, és állati bundákat viseltek. Elég ijesztőek voltak.
- Brady: Mit akartok tőlünk?
A bennszülöttek először csak néztek minket, nem tudták mi félé néphez tartozunk mi, vagy, hogy honnan jöttünk.
- Brady: Értitek, amit mondok?
Az egyik bennszülött válaszolt nekünk.
- Bennszülött: Ige, értünk titeket, nem kell felemelned a hangodat ifjú halandó!
- Brady: Jó rendben, tárgyalni szeretnénk a vezetőtökkel!
A bennszülöttek először tanácskoztak, az egyik harcos elég mérgesnek tűnt akkor.
- Harcos: Nem fogadjuk el az ajánlatotokat! Megsértettétek eme szent helyünk isteni törvényeit. Bűnhődnötök kell!
- Brady: Mégis mivel sértettük meg?
- Harcos: A puszta jelenlétetekkel. Azzal, hogy a tavunkban fürödetek együtt a lánnyal! Azzal, hogy ettetek a mi gyümölcseinkből!
- Brady: Árcsi, ti kémkedtek utánunk? Mellesleg, honnan kellett volna tudnunk, hogy az a ti ételetek, nem volt ráírva, és az idegenvezetőnk azt mondta, hogy lakatlan a sziget!
- Harcos: Ez a hely évszázadok óta a miénk és nem tűrünk el semmilyen betolakodót sem!
Harcos odament Bradyhez és közel hajolt hozzá, mikor ezekkel a szavakkal illette.
- Vezér: Mi folyik itt népek? Mi ez a nagy Istenostromlás?
Mindeni bennszülött letérdelt a földre, mikor megérkezett a vezetőjük, akit Vezérnek hívtak.
- Harcos: Elnézést kérek Vezér, Uram! Csak ezek itt a mi szent földünkre léptek, és megsértették a szent szabályainkat!
- Vezér: Kellj fel Harcos. Nos, hol vannak ezek a szabálysértők?
- Harcos: A szent oszlophoz kötöztük őket, uram!

Vezér is odajött hozzánk, és elkezdett nevetni!
- Harcos: Mi olyan nevetséges, felség?
- Vezér: Ezek csak gyerekek! Ők mindig minden szabályt átlépnek, ismerem én az újvilág embereit, kiszámíthatatlanok, határtalanok, és szabályszegők. Elég régóta tanulmányozom a fajtájukat!
- Brady: Hé, ő mi is itt vagyunk ám, és örülnénk, ha elengednétek minket!
- Vezér: Várjatok csak fiatalok! Hallottam, hogy milyen szabályokat szegtetek meg! Egy feltétellel engedünk titeket szabadon!
- Brady: Mi lenne az?
- Vezér: Három napig a mi népünk tagjai lesztek, betartván a szabályainkat, és hagyományainkat, eggyé kell válnotok a népemmel! Ha ez sikerül, szabadok vagytok!
- Brady: És ha nem?
- Vezér: Akkor az úr kezében a sorsotok, és ő dönt majd a továbbiról!
- Brady: És ha nem fogadjuk el?
- Vezér: Kénytelenek vagytok, hacsak nem akartok egész életetekben egy totemoszlophoz kötve élni a további életeteket!

Mindenki félt ettől az egésztől. Senkinek nem volt ínyére, hogy bennszülöttekkel kellett, hogy együtt éljünk.
- Brady: Elfogadjuk az ajánlatát!
- Vezér: Rendben, mindjárt megérkezik a lányom, Vörös szem, aki körbevezet titeket, ruhát ad, és megmutatja, mi lesz a feladatotok, továbbá elmondja, hogy mik itt a szabályok.
- Harcos: De uram, kizárt, hogy ezek a városi gyerekek meg tanuljanak valaha is köztünk élni. Nézzen rájuk!
- Vezér: Legfontosabb tanítónk a saját szívünk. Hiszem, hogy majd a szívükre hallgatnak, és megváltoznak majd!
Hirtelen egy fekete lovas közeledett, és mikor odaért hozzánk lepattant egy gyönyörű fekete, hosszú hajú, fekete szemű, kipirosodott arcú lány a lóról, és odalépett a Vezérhez! Minden fiú, aki az oszlophoz volt kötve, őt nézte csillogó szemekkel.

- Vörös szem: Üdvözlöm apám, miért hivatott?
- Vezér: Lányom, ezek itt a civilizált emberek, akik a szigetünkre kerültek, és szabályokat szegtek meg!
- Vörös szem: Igen, és én mit tegyek ez ügyben?
- Vezér: Tanítsd meg a szokásainkra, hagyományainkra, mondd el nekik a szabályainkat és adj rájuk rendes ruhákat. Be kell, hogy illeszkedjenek három nap alatt a népünkbe!
- Vörös szem: Igen is apám!

Vörösszem levágta rólunk a kötelet egy gyors kézmozdulattal. A fiúk csak ámulták és bámulták a gyönyörű bennszülött lányt.
- Brady: Szia, én Brady vagyok! És ők a barátaim, Lina, Jinny, Lizzy, Bea, Dave, Carlos, Franco, Benett, Sophi, Emili, Hanna és Brieta!
- Vörös szem: Sziasztok, örülök, hogy megismerhettelek titeket! Most pedig gyertek velem, megmutatom, hogy hol fogtok lakni.

A fiúk rögtön utána mentek, de mi lemaradtunk a lányokkal.
- Én: Nekem nem tetszik, hogy Brady így körülugrálja ezt a Vörös szemet. Nem is olyan széplány.
- Jinny: Nekem sem tetszik, amit Carlos csinál! Megint olyan lett, mint egy pincsikutya, aki rohan az után, aki kaját ad neki!
- Lizzy: És most mit csinálunk?
- Én: Menjünk utánuk, mást úgy sem tehetünk itt!

Elértünk egy kisebb szalmaházhoz, ahol a lányoknak voltak a ruháik.
- Vörös szem: Lányok, nektek oda bent vannak a ruháitok. Kérlek, menjetek be, és öltözzetek át, majd gyertek ki, mert a fiúk helyét is megmutatom.
- Brieta: De én ezt nem veszem fel, ez undorító!
- Vörös szem: Azt ajánlom, vedd fel, különben mehetsz pocokfogásra!
- Brieta: Az meg micsoda?
- Vörös szem: Inkább ne akard megtudni!
Brieta kivételesen nem veszekedett tovább, és átöltözött.
A ruhánk elég maga mutató volt. Egy rövidebb párducbundából készült szoknyaféleség és egy kisebb top, ami éppen, hogy eltakarta a kebleinket.
Kiléptünk a sátorból és a fiúknak egyből ránk szegeződött a tekintetük.
Brady odajött hozzám és megfogta a derekamat.
- Brady: Mint egy vadmacska, annyira tüzes vagy!
Vörös szem odajött hozzánk és szétszedett minket!
- Vörös szem: Sajnálom, hogy megzavartam ezt a bájos pillanatot, de nálunk tilos a lányoknak és a fiúknak házasságig egymáshoz érniük. Ez egy szabály, legalább két méter távolságnak meg kell lennie köztetek. És ezt mindenkinek mondom! Lányok és fiúk, nem érhettek egymáshoz, hacsak el nem múltatok 20 évesek, vagy nem házasodtatok össze, amit kétlek!
- Én: Mik ezek a hülye szabályok?
- Vörös szem: A népünk szabályai, amit évszázadok óta betartunk.
- Brady: Akkor te még sosem öleltél meg egy fiút sem?
- Vörös szem: Még csak két méternél közelebb sem mehettem apám miatt. Higgyétek el, engem is dühítenek a szabályok, nem csak titeket.
Vörös szem elindult a fiúk sátrához, és a fiúk szokás szerint a lány mögött, mint a kislibák, akik az anyjuk után mennek.

- Hanna: Hát ezt nem hiszem el, Dave is bedől ennek a csajnak. Először játssza itt a Hero-t, majd sajnáltatja magát. Ez így nem pálya!
- Én: Nekem van valami gyanús ebben a Vörös szembe. Mintha a lányokat kiközösítené, és a fiúkat megszerezné magának, és lehet, hogy ez a szabályos dolog csak kitalált.
- Jinny: Ha tényleg igaz ez, akkor elég jól csinálja.
- Bea: Szerencsére az én barátom az Magyarországon van és nem itt!
- Sophi: Szerintem menjünk, mindjárt lemaradunk, és a végén még a vulkánba dobnak minket, mert nem követtük a vezetőnket megszegve a szabályukat.

Mint az erdőmodellek úgy sétáltunk végig a kitaposott úton a miniszoknyában. Elég fura érzés volt. Sosem viseltünk még ilyen „ruhát”.

Átöltöztek a fiúk is, akiken egy ágyékkötő volt párducmintával. Az se takart többet, mint a lányoké.
- Vörös szem: Milyen jól néztek ki ágyékkötőben! Főleg ti, Brady és Franco. Kihangsúlyozza az izmaitokat!
- Franco: Nekem elég fura ez a ruha. Olyan kényelmetlen, de ha te mondod, akkor biztos!
- Vörös szem: Egy nap, és már is közénk fogtok tartozni fiúk! Higgyétek el! Ja, és ti is lányok.
- Hanna: Szóval, meséld már el nekünk a szabályaitokat, kíváncsiak vagyunk rá!
- Vörös szem: Igazából 4 alapszabályunk van! Az első, hogy tiszteld istent, és a vezetőtöket és engedelmeskedj neki! A második, fiú és lány között, minimum két méter távolságnak kell lennie. Nem érhetnek egymáshoz, nem aludhatnak együtt, és semmi olyat nem csinálhatnak, ami megsérti ezt a szabályt. Harmadik: Mindig és légy hű! A negyedik és egyben legutolsó: Élj a népednek!
- Jinny: Jaj de jó. És akkor még csak meg sem ölelhetem Carlost, semmi?
- Vörös szem: Nem, tilos! Ezt fogadjátok el lányok! De a fiúknak is szól. Senki nem nyúlhat senkihez. Ez egy törvény. Kész. Pont. Még valami?
- Jinny: Semmi.

Teljesen lehervasztott minket ez az egész, hiszen, amíg egymagunk-voltunk, nem voltak szabályok, most, hogy ide keveredtünk, olyan, mintha egy szigorított iskola padjában ülnénk és a tanár az Isten lenne, aki látja minden egyes mozdulatunkat, lépésünket, cselekedetünket.
Esteledett. Miután körbejártuk a falut, mindenkit nyolcra beparancsoltak a saját szalmaházába. A lányok is és a fiúk is elmentek a sajátjukba.
Brady kiült a szalmaház elé levegőzni.
Vörös szem is éppen arra járt, aki leült Brady mellé.
- Vörös szem: Hát te? Neked nem a házadban kellene lenned?
- Brady: De, bocsánat, mindjárt visszamegyek, nehogy megbüntessenek ez miatt is!
- Vörös szem: Hagyjad, nem kell. Nem árullak be! – majd közelebb ült Bradyhez, ezzel átlépve a két méteres szabályt.
- Brady: Hogy-hogy?
- Vörös szem: Azt nem mondtam, hogy én nem vagyok szabályszegő! Brady, nagyon bejössz nekem!
Vörös szem még közelebb bújt Bradyhez, aki elég kellemetlenül érezte magát, hiszen ő egy bennszülött lány volt, és Bradynek már volt barátnője.
- Vörös szem: Azt akarom, hogy miután letelt a három nap, te maradj itt velem! Betöltjük a 20 életévünket és összeköthetnénk örökre az életünket!
- Brady: Csábító ajánlat, de nekem van már barátnőm, akit nagyon szeretek. Mellesleg, engem várnak haza a szüleim, a barátaim, a tanáraim. Be akarom fejezni a zeneiskolát.
- Vörös szem: Ugyan, ezek csak kifogások!
Odahajolt Bradyhez és megcsókolta.
Brady egy pillanatra majdnem bedőlt neki, és beadta magát, de hirtelen, mintha az égből esett volna le, elrántotta az arcát.
- Brady: Te meg mi a fenét csinálsz? Mi nem volt érthető azon, hogy barátnőm van. Ma még azt sem hagytad, hogy megöleljem őt, te meg itt megcsókolsz. Eszednél vagy?
Mérgében felállt Brady és bement a szalmaházba. Vörös szem csak nevetett a markában. Ha Bradyt nem sikerült neki, akkor majd megpróbálja a többi fiúval holnap.

- Én: Lányok, nekem bűzlik itt valami. Vörös szem a fiúkkal kivételezik, mintha el akarná őket venni tőlünk.
- Jinny: Hála istennek, azt hittem, csak nekem tűnt ez fel!
- Hanna: De mit tehetnénk?
- Bea: Meséljünk neki vicceket majd dobjuk be a folyóba!
- Én: Bea, kérlek ne most! Ennél sokkal ütősebb kell.
- Bea: Szerintem ez elég ütős! Vagy te a baseball ütőre gondoltál?
- Brieta: ááá!
- Jinny: Mi történt?
- Brieta: Nekem elegem van. Megölöm azt a csajt! Egereket engedett be a házunkba!
- Lizzy: Lehet, el akar küldeni minket.
 - Én: Ha ő is mocskosan játszik, játszunk mi is úgy!