Út a pokoltól a mennyországig

7. rész

Maradj köztünk, kérlek!

Kietlen volt és rideg. Egy újabb borzasztó éjszaka egy barátom miatt a kórházban. A folyosók üresek voltak és sötétek, ráadásul mindent a félelem és a veszély borított el. Csönd volt, túlságosan is nagy csönd.
Órák óta ültünk a folyosón, és vártunk, hátha valami jó hírt kapunk. Brieta türelmetlensége már az egekbe szökött, annyira elege volt már a hosszas várakozásból.
Hajnali egy fele már mindenkinek elfogyott a türelme, és a csendet a kiabálások, és az egymással való veszekedések váltották fel.
- Brieta: Na, jó, nekem elegem van! Nem lehet igaz, hogy egy nővér vagy orvos sem akar kijönni. Már a sminkem is elfolyt!
- Jinny: Ez legyen már a legnagyobb problémád, Brieta!
- Lizzy: Fogjátok már be, ez egy kórház, itt nem szabad ordibálni emberek!
- Brieta: Téged meg ki kérdezett?
- Franco: Na de lányok! Elég legyen a vitából!
A hangzavarból hirtelen veszekedés tört ki, amire egy-két nővérke is felkapta a fejét. Az egyik kijött az ápolónői szobából, hogy elhallgattassa a gyerekeket. Én persze az egészből mit sem vettem észre, csak ültem a folyosón, némán és magányosan. Hirtelen lepergett előttem Brady élete, és hogy mi lenne velem, ha ő már nem lenne. Eszembe jutott mikor először találkoztunk, amikor először randiztunk, és amikor először csókolt meg. Szép emlékek sorozata tört elő belőlem, amik egyszerre késztettek sírásra és nevetésre is.
 
- Én: Ha elveszítem, én, én nem is tudom, mi lenne velem nélküle. Nem veszíthetem el őt is, mint anyát. Nem. Nem lehetek ilyen balszerencsés. Ő az egyetlen olyan ember, aki tényleg megért. Istenem, kérlek, hozd vissza őt. Ne hagyd, hogy elmenjen, azt nem élnénk túl, én se, és a többiek se!
Végül egy félórára sikerült lehunynom a szememet, de mikor kinyitottam, láttam, hogy a többiek sírnak és egy nővérke guggolt le hozzám, aki közölte, hogy Brady nem élte túl, és meghalt. Annyira megijedtem, hogy hirtelen tényleg felébredtem ebből az egész rémálomból, ami hála istennek tényleg csak álom volt. A többiek lent voltak a büfében, mert már egy jó ideje nem ettek semmit sem. Nekem most egy falat sem ment volna le a torkomon, annyira türelmetlen voltam. Egész este csak vártunk. Én egyedül ültem a folyosón, és vártam, hátha történik valami. Egy kis idő után beleuntam a várakozásba, és, mivel nem volt ott senki, aki kidobjon, bementem Bradyhez.
Szörnyű látvány volt. Tele volt infúziókkal és tűkkel a teste és a karjai is. Borzasztó, ami történt vele. Csak sírni tudtam volna, de megígértem neki, hogy mindig erős leszek, így visszafojtottam a sírást és leültem mellé.
- Én: Kérlek, ne menj el, szükségem van rád, jobban, mint valaha. Ha hallasz engem, akkor maradj velünk. Mindenki vár vissza téged. Most nem adhatod fel, érted? Most még nem! Még Franco is nagyon bánja, amit tett. Kérlek, szükségünk van rád! Szükségem van rád! Nagyon szeretlek, de ne hagyj itt, kérlek.
Végül az érzelmek győztek és elfolyt egy könnycsepp is, ami Brady takarójára esett.

Átöleltem és megpusziltam, hogy érezzem a jelenlétét, de ebben a pillanatban egy ápolónő jött be a szobába, aki megkért, hogy menjek ki, mert a betegnek szüksége van a pihenésre.

A várakozás elég fárasztó dolog volt, így mindenki, aki ott volt, és Bradyre várt, az visszament Jinnyékhez, és ott várakoztak tovább.
- Lizzy: Ez szörnyű! Szegény Brady!
- Carlos: Hagyjuk már ezt a Brady gyereket, minden csak róla szól, szerintem ezt is direkt csinálta, hogy megint rá terelődjön a figyelem! Akárhányszor találkoznak Francoval, mindig lesz belőle valami verekedés. Minden bulit elszúrnak ezek ketten!
- Jinny: Carlos, kérlek, szerinted direkt esett bele a törött üvegbe?
- Carlos: Hát mindjárt gondoltam, hogy nem direkt esett bele, de hogy nekik mindig, mindenhol csinálni kell a fesztivált! Kiborító a viselkedésük egymással szemben.
­- Jinny: Jól van, nyugodj már meg. Mindenki ideges és fáradt, te is látod.
- Carlos: Tudom, nekem is mindjárt a szemeim leragadnak, de most nem tudnék aludni egy percet sem. Ne haragudj rám, csak nagyon kiakasztott ez az egész ügy.
- Jinny: Pedig Brady a legjobb barátod, nem?
- Carlos: Dehogyis nem, ő az egyik legjobb, és nagyon aggódok szintén érte, csak a balesetek belőlem az idegbeteg állatot hozzák ki mindig.
- Jinny: Remélem azért, ha elvág az ujjamat egyszer, akkor nem kell majd pszichológust hívni majd!
- Carlos: Persze, dehogy is kell. Azért ennyire nem akadok ki ilyen dolgokon.

Kicsit később hallottuk, hogy megszólalt a csengő. Jinny kirohant, hogy megnézze, ki lehet az ilyen későn.

- Bea: Na, megérkezett a party állat, haver srác! Igaz egy csöppet későn, de itt vagyok, és ez a lényeg!
- Jinny: Te eszednél vagy? Mit szívtál te a városi kupán?
- Bea: Levegőt, de azt jó sokat!
- Jinny: Ha, ha, ha, de kis poénos valaki ma!
- Bea: Na, akkor beengedsz, vagy itt verjek tanyát a kapuban?
- Jinny: Gyere be nyugodtan.
A kertben mindenki körben ült a tűz körül, és csöndben várták a pirkadatot.
- Bea: Hát mi folyik itt Gyöngyösön? Most temetésen vagyunk vagy egy giga mega állati bulin? Emberek, hahó! Mi van? Megkukultatok?
- Én: Bea..
- Bea: Juj, tényleg, még nem is meséltem. Képzeljétek el, összejöttem egy focistával, aki irtó helyes és atom cuki. Imádom őt.
- Lizzy: Bea, kérlek, ne most, ha lehet!
- Bea: Mi történt itt? Egyáltalán hol van Brady?
Mindenki szomorúan nézett mikor kimondta a nevét. Többen el is sírták magukat a történtek miatt.
Jinny elmesélte az egészet, ami történt. Beának hirtelen ment el a kedve mindentől. Még a rossz hírt sem merte elmondani, mert nem akarta ennél jobban lehorgasztani a kedvünket.
Hajnali négy fele felkeltem a székből, és elmentem a ház fele sétálni egyet. Hallottam, hogy zörgött a bokor. Először nem mertem odamenni, de mikor közelebb léptem kiugrott egy ember a bokorból és befogta a számat. Mikor megfordultam, nem hittem a szememnek. Először azt hittem, hogy álmodok. Brady volt az köntösben.
- Én: Jézusom. Most vagy álmodok, vagy képzelődök, de te tuti nem itt vagy!
- Brady: De! Hallottam, amit mondtál nekem a kórházban, és annyira meghatott, hogy mikor megtudtam, hogy elmentetek, felkaptam egy köntöst és kiszöktem. Muszáj volt, látni akartalak!
Én csak szótlanul álltam, még most sem hittem el, hogy itt van mellettem, és nem halt meg.
- Én: De én úgy tudtam, hogy..
- Brady: Pszt. Ne mondj semmit.
Majd odahajolt hozzám és megcsókolt. Hihetetlen volt.

Még most sem hittem el, hogy itt van, és a karjaimban tarthatom őt. Meg sem tudtam szólalni.
- Brady: A többieknek nem mondhatod el, hogy megszöktem, rendben? Ez a kettőnk titka maradjon.
- Én: De miért? Hiszen jobban vagy, és ez a lényeg! A többiek mind azt hiszik, hogy meg fogsz halni.
- Brady: Csak miattad jöttem el, de vissza kell mennem, és meg kell várnom, hogy az orvosok azt mondhassák, hogy minden rendben van és hazajöhetek.
- Én: Egyszerűen annyira szeretlek, hogy ember így még szerintem nem szeretett senkit sem. De miért pont hozzám jöttél el?
- Brady: Mert szeretlek, és te hiányoztál a legjobban, és te voltál a legszomorúbb. Nem akartam, hogy azzal a tudattal élj, hogy lehetséges, hogy meghalok. Lásd, itt vagyok, csak miattad.

Nem akartam elengedni Bradyt, ezért visszakísértem a kórházba, megölelt, majd visszaosont észrevétlenül a szobájába.

Boldogan mentem vissza, de rájöttem, hogy nem mosolyoghatok, mert akkor felfedném a titkunkat, így próbáltam kicsit szomorúbb arcot vágni, mikor bementem a kapun. Már lassacskán mindenki aludt a hálózsákokban. Csak Franco volt ébren, aki a tűz előtt ült, és elbambult. Nagyon megsajnáltam, és leültem mellé, hogy átöleljem.
- Franco: Miattam fog meghalni.
 - Én: Nem, Franco, nem fog, higgy nekem. Érzem, hogy Brady jól van. Ne legyél szomorú. Próbálj meg inkább aludni te is. Muszáj.

Út a pokoltól a mennyországig

Péntek 13.

Szóval eljött Carlos születésnapi bulijának a napja. Egész délelőtt Jinny pakolta ki az asztalokat, a székeket és a dj pultot a kertjükbe. Én elég korán érkeztem, körülbelül olyan dél fele, mivel én segítettem neki az ételek és italok pakolásában. A tűzijátékot Franco hozta, Brady pedig zenéket vágott össze. Emili elhozta a házi készítésű feketeerdő tortáját, aminek isteni volt a kinézete. Minden tökéletes volt. Már csak Carlosnak kell megérkeznie este hatra.
Lassan telt az idő, már csak apróbb igazításokat végeztünk a kertben, de nem mertünk pakolgatni, mert féltünk, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet az ünnepeltünk.
- Lizzy: Látok valakit kint jönni erre fele. Szerintem Carlos az.
- Jinny: Mindenki bújjon el!

Mikor belépett a kapunk Carlos, gyertyasorokkal és nyilakkal vezettük el a kertig. Mikor beért a kertbe mindenki kiugrott onnan ahova elbújt.
- Mindenki: Meglepetés!
- Carlos: Mi? Ezt nekem rendeztétek?
- Én: Hát, igazából mi csak segítettünk, az ötlet az Jinny fejéből pattant ki.
- Carlos: Tényleg te csináltad? Ez nagyon kedves volt tőled, te vagy a legjobb barátnő a világon.
Jinny annyira meghatódott, hogy Carloshoz futott és a nyakába pattant.
- Jinny: Emberek, mindenki álljon ide, szeretnék egy közös képet csinálni, meg akarom örökíteni ezt a pillanatot, hogy emlékezhessek rátok.
A fénykép után Carlos szólt pár szót a bulihoz.
- Carlos: Srácok, annyira szeretlek titeket, el sem tudnám képzelni ezek után, hogy egy másik suliba kelljen tanulnom. Annyira örülök, hogy megismertelek titeket. Ti vagytok a legjobb osztályom, és egyben a legjobb barátaim!
Az ünnepi beszéd után minden simán ment egy kis ideig. Olyan éjfél körül járt az óra, amikor már Franco kicsit többet ivott a bulin. Egész végig csak az alkoholt vette a kezébe, nem is evett.
Végül mikor én visszajöttem a házból a kertbe, odajött hozzám és átrángatott a kert másik végébe.

- Franco: Én ezt nem bírom tovább, tudom, hogy annyi gond volt velem, és régebben annyiszor elküldtelek, mikor te szerettél, de azt akarom, hogy újra ugyanúgy érezz, mint akkor.
- Én: Nézd, Franco, én, nem is tudom, mit mondjak..
- Franco: Mondj igent, és ígérem, hogy boldog leszel.
- Én: Annyit ittál, hogy az agyadra ment az alkohol, inkább ne most beszéljük meg ezt.
- Franco: Lehet, hogy kicsit túlzásba estem az ivászattal, de az érzések azok igaziak és tiszták.
- Én: Bocsáss meg, de én most már Bradyt szeretem. Ő lett az, aki régen te voltál. Vele akarok lenni, és ez ellen te nem tehetsz semmit.

Franco teljesen feldühödött. Mikor elfordult és elindult visszafele a buliba, akkor láttam, hogy odamegy Bradyhez, amiből baj is lehet. Futottam is vissza, hogy utolérjem Francot, de ő ráborította Bradyre az asztalt, aki értetlenül nézett rá.
- Brady: Neked meg mi a fene bajod van?
- Franco: Te is tudod, elvettél egy lányt a suliból tőlem, az egyik legjobb lányt. Most pedig igazságosan visszaszerzem.
- Én: Fejezzétek be ezt most azonnal!
 Bradyben felment a pumpa és nekiugrott Franconak. Elkezdtek verekedni. A verekedés vége életveszélyes kimenetelű lett végül. Franco ellökte Bradyt aki a földön levő törött borosüvegbe esett bele, ami beleszúródott a mellkasába. Mindenki megrémült, Brady ott feküdt a földön. Én hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, így idegességemben összeestem. 
 Jinny berohant a telefonért, aki egyből a mentőket hívta ki. Mindenki meg volt ijedve. Csak annyit láttak, hogy Brady a földön fekszik velem együtt, így a buli végül a kórházban folytatódott tovább, de itt már nem a jókedv és a buli hangulat volt az uralkodó érzelem, hanem sokkal inkább a halál és a félelem.

Út a pokoltól a mennyországig

6. rész

Átlagosan indult, balesettel végződött

Ez a nap is teljesen átlagosan indult, mint a többi, de mivel ez egy szünet előtti nap volt, így az iskola is nagyon lassan akart telni, főleg, hogy csütörtök volt, amikor a legtöbb óránk volt egy nap. Már a második órán úgy éreztük magunkat, mintha ezer éve tartana ez a nap, és sosem akarna eltelni.

Az ötödik óránál tartottunk már. Lassan, de biztosan telt a nap. A lányok a tesi öltözőben a padokon feküdtek, nem volt kedve senkinek bemenni tesi órára. Mindenki be volt zsongva a szünet miatt, éppen azt beszéltük meg, hogy ki mit csinál majd.
Jinny az utolsó pillanatban nyitott be az öltözőbe, két perccel csöngetés előtt, majd becsapta az ajtót. Láttuk rajta az izgatottságot, de fogalmunk sem volt mi járt a fejében.
- Jinny: Figyeljetek! Ez most fontos. Carlosnak holnap, azaz pénteken lesz a szülinapja, és szeretnék neki egy meglepetés bulit szervezni. Hangsúlyozom a meglepetés szót. Tényleg szeretném, hogy jól sikerüljön, de nektek is segítenetek kell.
- Én: Ez nagyon aranyos ötlet, de hol lenne a buli?
- Jinny: Arra gondoltam lehetne a kertünkben. Este áthívom Carlost, mert úgy is be volt ígérve egy közös filmnézés.
- Lizzy: Oké ez jól hangzik, majd megyünk segíteni.
- Bea: Mit fogtok vacsorázni? :D
- Jinny: Bea, ne fárassz, kérlek, fogalmam sincs még, majd ami lesz az étteremben a választék, azt. De akkor számíthatok a segítségetekre? Majd meghívok mindenkit az osztályból, de segítenetek kell, hogy jól sikerüljön a meglepetés.
- Emili: Rendben, ha szeretnéd, én beszerezhetek egy tortát majd holnapra.
- Jinny: Ez jó ötlet, de Carlos allergiás a dióra, szóval olyan ne legyen benne.
Miután megvitattuk a bulit Brieta is beállított az öltözőbe, aki egy egész padsort befoglalt. Hirtelen elhallgattunk, majd mikor bejött a tanár mindenki kirohant. Brieta persze be sem ment tesi órára, inkább elment helyette a büfébe salátát enni.

Kicsöngettek az utolsó óráról is. Mindenki felpattant a padból és kirohant a teremből, csak a kémiatanár tartotta tovább öt perccel az órát nekünk. Szerintem ki sem akart engedni, élvezte, hogy szünet előtt még gyors átvesszük az egész könyvet az utolsó két percben és megváltjuk a világot is.
Hála istennek, azaz öt perc gyorsan elment. Miután kimentünk a teremből Brady odajött hozzám, és mondta, hogy két óra múlva találkozzunk a parkban, mert mondani akar valamit.

Két órán keresztül készültem, mert nem tudtam mit akar mondani Brady, de olyan feszült volt a hangja, és már én is ideges voltam. Rohantam, ahogy tudtam, mert már így is késésben voltam.
Brady már a parkban várt már engem.

 - Én: Brady, annyira sajnálom, hogy elkéstem, csak tudod, annyi mindent el kellett intéznem.
- Brady: Semmi baj, inkább gyere velem, mutatok valamit.
Bradyvel elmentünk a motorjához, aminek a csomagtartójából elővett egy kis ajándékdobozkát. Nagyon helyes és aranyos volt. Mikor kibontottam, egy gyönyörű nyaklánc volt benne, persze kristályszív alakú kővel a közepén.
- Én: Ez valami csodálatos, de mire kaptam, nincs szülinapot!
- Brady: Boldog féléves évfordulót. Ma van fél éve, hogy együtt vagyunk. :)
- Én: Ne, ne, ne, ne. Jézusom, egy szörnyű alak vagyok. Teljesen kiment a fejemből. Most el kellene süllyednem szégyenemben! Annyira sajnálom, meg tudsz nekem bocsájtani?
- Brady: Mondtam már, hogy milyen aranyos vagy mikor magyarázkodsz? Olyan kis viccesen csinálod. Amúgy semmi baj. Nekem is ma jutott eszembe, mikor kémián az atomok szerkezetéről mesélgetett a tanár.
- Én: Hogy te mikre nem gondolsz!
 - Brady: Gyere, menjünk el pizzázni. Én állom majd. Kérhetsz bármilyet.

Bradyvel felpattantunk és elindultunk motoron egy közeli pizzázóba.
Estefele Jinny és Carlos találkoztak egy étterem előtt, de Carlosnak fogalma sem volt róla miért pont oda mentek.
- Jinny: Boldog Születésnapot drágám!
- Carlos: Tényleg, ma van a szülinapom, de aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm!
 Beültek megvacsorázni, és miután végeztek, Jinny említést tett arra, hogy holnap át kell, hogy menjen hozzá Carlos filmet nézni, amibe bele is ment.

Út a pokoltól a mennyországig

A többiek még maradtak egy két óráig a bárban. 
Carlost is letámadták a lányok, de Jinny folyton a nyomában volt, így nem tudták behálózni. A három szőke lányt is elküldte Carlos közeléből, akik Francot próbálták behálózni, de mikor meglátták Brietát egyből elmenekültek. Bea egész éjjel tombolt Lizzyvel, és próbáltak minél több pasival kavarni. Mondjuk Beának sikerült is egyet behálózni, akivel leültek a pulthoz és egész végig ittak. Szerintem már a saját nevükre sem emlékeztek, annyira készen voltak.
Franco is teljesen kész volt a buli után, és Brieta is hazavitte, persze pont hozzánk. Amikor bejöttek a házba, felriadtam a zajra, amit csaptak, szerencsére Brady aludt még. Brieta elment fürdeni addig megkérte Francot, hogy várja meg a konyhában. Persze sötét volt és nem tudtam ki volt lent. Lementem a konyhába majd Franco megijesztett hátulról.
- Én: Neked teljesen elment az eszed, ha apa meglátja, hogy itt vagy, elküld téged.
- Franco: Engem ugyan ki küldene el, én vagyok a másik legszexisebb fiú a suliban. Engem mindenki szeret!
- Én: Igen, persze, meg a másik leghangosabb. Mit keresel itt?
- Franco: Brieta hazahozott, mert szerinte úgy nézek ki, mint a mosott szar, de én még buliznék egy kicsit.
Franco nem bírt magával és elkezdett táncolni a konyhában.
- Én: Ezt nagyon gyorsan hagyd abba.
- Franco: De miért? Én táncolni akarok most azonnal!
- Én: Esküszöm, olyan vagy, mint egy óriás bébi, aki pukkad, mert nem kapja meg azt, amit akar.
- Franco: Igen, pukkadok, mert nem kaphatom meg azt a lányt a suliból, akit akarok.
Franco elkezdett egyre közeledni felém. Hála istennek Brady éppen akkor jött le köpenyben a szobámból, mert felkelt a ricsajra, amit Franco csinált.
- Brady: Itt meg mi folyik?
- Én: Csak éppen elhallgattattam Francot, mert nagyon hangos volt, és nem szerettem volna, hogy felkeljenek a többiek.
- Franco: Nem igaz, éppen..
Befogtam Franco száját, mert részegen képes bármit mondani, és nem akartam, hogy ez miatt balhé legyen. Brieta lejött Francoért, majd felvitte a szobájába.
Brady már józan volt, így könnyebben lehetett vele szót érteni, bár elég nehezen tudtam magam kimagyarázni, hogy miért volt Franco ilyen közel hozzám.
- Brady: Nagyon problémás voltam? Á a fejem, soha többé nem iszok annyit. Túl sokszor hívott meg az a csaj. Mi is volt a neve? Jason, vagy Johanna? Nem tudom.
- Én: Csak egy kicsit voltál hangos, de ne aggód, ura voltam a helyzetnek.
- Brady: És mi van a motorommal?
- Én: Ne aggódj, megkértem Carlos, hogy vigye haza, és majd holnap hozza el suliba neked. Nem mertem részegen motorra ülni veled.
- Brady: Mi lenne nélküled velem. :) Biztos elvesznék egyszer!

Út a pokoltól a mennyországig

Nem sok kellett Bradynek, ahogy felkeltem mellőle, egy másik lány ült oda hozzá. Sötétbarna hajú eléggé közvetlen lánynak tűnt, ami Bradynek az esete volt.
- Brady: Szia, téged hogy hívnak?
- Jessie: Jessie vagyok, és gondolom te vagy Brady, az egyik legszexisebb pasi a suliban.
- Brady: Hát, fogalmazhatunk úgy is. Örvendtem Jessie. Nincs kedved meginni valamit?
- Jessie: De valami húzósat szeretnék. Pálinkát, vagy vodkát.
- Brady: Akkor két vodka naranccsal rendel.
- Jessie: És hogy-hogy már van barátnőd? Azt hittem te ilyen szabadlelkű vagy, aki nem kötelezi magát el az első lánynál.
- Brady: Az is voltam, amíg meg nem ismertem Linát, aki felforgatta az egész életemet, és azután minden más lett.
 - Jessie: Hát nagy kár. Régebben többet voltál ilyen helyeken bulizni, sokkal több csajt szédítettél, az volt az igazi éned.
- Brady: Tudom, de tudod, mikor megismered azt, akivel együtt akarsz lenni, és felkelsz minden nap korán, hogy elmenj érte, hogy együtt mehessetek iskolába, csupán csak azért, hogy láthasd a mosolyát, akkor érzed, hogy megtaláltad azt, aki a mindened, és eldobod érte a régi énedet, csak azért, hogy vele lehess. Még sosem volt velem ilyen. Olyan más minden. Sokkal nyugodtabb az életem.
- Jessie: Látom, jó nagyot estél, de tetszik az életfelfogásod. Keblemre veled, Brady.
- Brady: Akkor igyunk arra, hogy megismerhettük egymást!
- Jessie: Egészség!

Éjféltájt járhatott az óra. Brady már az elején a kelleténél túl sokat ivott Jessievel, és már teljesen kiütötték magukat.
Brady szédelegve jött, oda hozzám, kézen fogva Jessievel.
- Én: Hát ti meg mi a fenét csináltok, miért fogod ennek a csajnak a kezét?
- Brady: Mi, hogy ez nem te vagy, ó te jó ég, hát összekevertelek benneteket, mind a kettőtöknek, gyönyörű barna haja és barna szeme van.
- Én: Na, jól van, elég ebből, túl sokat ittál, Brady haza viszlek téged.
- Brady: De nem vagyok részeg, csak jól érzem magam, tombolok! Juhú, nsoi fniov pgea..

- Én: Még beszélni sem tudsz, elég volt. Gyere, menjünk!
Megfogtam Brady karját majd elrántottam Jessie mellől és elköszöntem mindenkitől. Carlost megkértem, hogy vigye haza Brady motorját, mert most életveszélyes lenne egy részeg emberrel motoron utazni, ezért inkább hazagyalogoltunk.
Brady egész úton kiabált. Folyton azt kiabálta, hogy mennyire szeret, és hogy én vagyok élete szerelme. Be kellett vallanom, akármilyen részeg is volt, nekem nagyon tetszett, hogy még berúgva is ilyen aranyos. Brady megállt egy fánál, nekilökött engemet és a szemembe nézett.
- Brady: Ha te most nem lennél, én tuti a padlón lennék egész este.
- Én: De ezért vagyok itt, hogy ne legyél a padlón.
Brady nem lacafacált sokáig és megcsókolt engem. Olyan aranyos volt tőle, csak kár, hogy be volt rúgva.
 Mivel náluk még fennt voltak a szülei, ezért inkább hozzám vittem fel Bradyt, nem akartam, hogy otthon náluk elkezdjen tombolni és a szülei kiszúrják, hogy teljesen részeg, nálunk pedig elég nagy a lakás, és a többiek hála istennek már aludtak. 
Felvittem az emeletre, de nem láttam semmit a sötétben. Csak a hold fénye világított be a szobába. A lámpának a kapcsolóját sem találtam, Brady pedig nem bírt magával, folyton ölelgetett és azt suttogta, hogy szeretlek. Végül beledöntöttem az ágyamba, de magával rántott, és úgy aludt el. El sem akart engedni, így egész éjjel együtt aludtunk. Annyira jó volt, hogy még csak meg sem próbáltam felkelni az ágyból.

Út a pokoltól a mennyországig

Folytatás:Estefele Brady értem jött, hogy elvigyen a Retroba. Felöltöztem, és siettünk is oda, de mikor odaértünk már lassacskán tele volt a hely. Az összes kilencedikes ott volt. 
Leszálltunk a motorról és bementünk a bárba, ahol már vártak minket. Jinny és Carlos utánunk jöttek be a terembe. Az osztályból lassacskán mindenki itt volt. Talán egykét ember volt, aki nem jött el aznap bulizni, mert nem volt kedve.
Brady nem sokat várt, egyből elvegyült a tömegben, ahol minden lány az évfolyamból odament hozzá beszélgetni. Elég sok olyan lány járt hozzánk, akiket nem bírtam. Mind olyan más volt. Szép szóval nem lehetett őket jellemezni. Kérették magukat egész bulin Bradynek, Franconak és Carlosnak, mivel ők voltak a legnépszerűbb és leghelyesebb fiúk a suliban. De, mint kiderült mindegyiknek van barátnője, aminek egy- két évfolyamtársunk nem nagyon örült, így közbe akartak lépni.
Bradyt egyből ellepte három szőke lány, akik együtt rosszabbak voltak, mint Brieta.
- Egyik lány: És mondd Brady, igaz, hogy bekötötték a fejedet, és már elígérkeztél egy lánynál?
- Brady: Igen. Ő a legszebb lány az iskolában, szerény és imádnivaló.
- Másik lány: Akkor te tényleg szereted azt a csajt, ugye?
- Brady: Mindennél jobban. Nem tudom elképzelni a hátralevő életemet nélküle, annyira imádom.
- Harmadik lány: Egy ilyen fiúnak, mint te, nem kellene leállnia egy lány mellett, aki olyan, hogy elveszi az eszedet. Neked buliznod kellene, és mindig más lánnyal lenned. Hiszen te vagy az egyik legnépszerűbb pasi a suliban, majdnem minden lány odavan érted. Annyi lánnyal kavarhatnál az évfolyamból, és te pont az osztálytársadnál ragadtál le?
Nem tetszett, hogy rámásznak Bradyre, ezért odamentem hozzájuk, hogy köszönjek nekik.
- Én: Hali lányok! Szia, szerelmem, nem mutatsz be a hölgyeknek?
- Brady: Jaj, milyen udvariatlan vagyok. Lányok, ő itt az a lány, akiről meséltem.
- Egyik lány: Örülünk, hogy megismerhettünk, bár személy szerint jobban örülnék, ha nem lennél!
Én csak értetlenül néztem a szőke banyára és társaira, akik nevettek, és Brady is elkezdett nevetni velük.

- Én: Most meg mi a fenén nevettek.
- Harmadik lány: Csak egy poén volt te kis butuska, nem kell mindent mellre szívni, na, gyerünk csajok, hálózzuk be Carlost, ha már Brady foglalt.
- Én: Megtudhatnám mi volt ez az egész?
- Brady: Ugyan már Lina, csak szórakoztak, úgy se mentem volna bele semmibe, csak beszélgettünk.
- Én: De kinevettél. Kösz szépen. Na, én léptem!
- Brady: Várj már, most hová mész?
- Én: Mindegy, hogy hova, csak el innen.
- Brady: Na, nem mész te sehova.
Majd egy határozott mozdulattal Brady felemelt és elvitt engem a pulthoz.
- Brady: Látod, most már csak veled vagyok.
- Én: Nézd, ott van Jinny és Carlos, nézd milyen cukik. Odamegyek hozzájuk, ha nem baj.
 - Brady: Persze, menj csak nyugodtan, szórakozz, és addig megkeresem Benettet.

Út a pokoltól a mennyországig

5. rész

Fiatal még az éjszaka!

Már-már a márciusi hónapunkat tapostuk, mindenki érezte, hogy lassan itt a tavaszi szünet szele is. A tanárok is megérezték a jegyeinkből, hogy lassan közeleg a szünet. Igaz, az évvége még messze volt, de már mindenki lelkesen várta a következő három hónapot.
Az iskolában éppen becsöngettek. Mindenki készülődött a tantermébe. Nekünk pont matekóránk volt, ahol dolgozatot írtunk volna. A tanár bejött a termünkbe, hogy kiossza a feladatlapokat, de hirtelent megszólalt a csengő. Mindenki értetlen fejet vágott, hiszen már egyszer becsöngettek. A tanár mondta, hogy biztos tűzriadó van, de nem sok kedve volt kimenni, mert ha kimegyünk, azzal megint 10 perc megy el az órából és mire visszajövünk addigra már több mint a fele óra elmenne, és nem lenne időnk a dolgozatra.
Mindenki nyüzsgött a teremben, majd bejött hozzánk egy rendőr, hogy kikísérjen a suliból. Az osztályfőnökünk csak nézett mindenkire, majd segített a rendőrnek kiterelni mindenki az épületből.
Már lassan egy óra eltelt azóta, hogy az összes diákot és tanár evakuálták az épületből, de még nem jött senkise, hogy elmondja mi történt. Végül odamentünk egy rendőrhöz, aki éppen a kapuban állt az iskola előtt, hogy megkérdezzük, mi történt itt, és meddig lesznek itt a rendőrök.
- Rendőr: Gyerekek, itt most eljárás folyik, csak annyit mondhatok, hogy valaki betelefonált a rendőrségre, hogy bombát találtak a Szolnoki Izabella Gimnázium alaksorában, ami bármelyik pillanatban felrobbanhat. Egyelőre nem találtunk semmit sem, de jobb lenne, ha minél messzebbre mennétek el innen, mert sosem lehet tudni, hogy igazi robbanószerrel van dolgunk, vagy pedig csak kamuriasztás volt az egész.
- Brady: Értjük mi ezt, de meg tudná mondani nekünk, hogy körülbelül meddig tart a kivizsgálás?
- Rendőr: Mi sem tudjuk, de valószínűleg nem lesz ma a gyerekeknek iskola, így szerintem hazamehettek majd. De ezt kérdezzétek meg a tanárotoktól.
Mindenki futott is az osztályfőnökéhez, akik azt mondták várjunk még egy kicsit. Mi kikönyörögtük, hogy engedjen el minket hamarabb. Végül meglágyult a szíve a tanárnak és azt mondta, hogy ne mondjuk senkinek, hogy hazaengedett, és a tanár is lelépett valahova. Mondjunk helyette annyit, hogy elmentünk sétálni az osztállyal.

Mindenki feloszlott kisebb bandákra az osztályból, és ahogy kimondta a tanár, hogy mehetünk, egyből elviharzottak a gyerekek mindenfelé.
Én Bradyvel mentem volna el sétálni, de Brady motorral volt, így inkább elvitt engem motorozni a városba. Mindenfele elmentünk, de végül egy tónál kötöttünk ki, ahol meg is álltunk.

Lekapott engem a motorról, és azt mondta, hogy csukjam be a szememet, mert van egy kis meglepetése számomra.
- Én: Most már kinyithatom?
- Brady: Még nem!
- Én: Aj Brady, már nagyon kíváncsi vagyok!
- Brady: Most már kinyithatod!
Kinyitottam a szememet, és láttam, hogy egy piros-fehér kockás kisszőnyeg van kiterítve a tópartra, és rajta egy kis piknikkosárka meg egy gyertya, és a tetejébe még tele van szórva rózsaszirmokkal, amihez egy kis ösvény vezet, ami szintén rózsaszirmokkal volt kirakva.
- Én: Jaj, és ezt mire kaptam? :o
- Brady: Nem lephetem meg a világ legjobb barátnőjét, csak úgy ok nélkül?
- Én: Dehogyis nem, ez nagyon kedves volt tőled! Köszönöm.
Egész délután lent voltunk a parton, majd sétáltunk egyet a tónál.

Tíz perccel később felhívtak minket, hogy a közeli Retro klubban buli lesz, amire minden kilencedikes az iskolánkból, azaz az egész évfolyamot meghívták. Brady rávett engem, hogy menjek el vele, mert az egész osztály, sőt az egész évfolyam itt lesz, és nem szabadna kihagyni egy ilyen bulit. Nehézkesen, de végül belementem egy újabb buliba, amiről még fogalmam sem volt, hogy ténylegesen kik lesznek ott, és hol lesz.

Út a pokoltól a mennyországig

Parkban

A mozi után, Jinny és Carlos kimentek a Parkba sétálni és beszélgetni, mert nem volt kedvük visszamenni a suliba a többiekhez.
- Carlos: Nekem nagyon tetszett a film, máskor is elmehetnénk!
- Jinny: Én benne vagyok, szívesen megyek veled filmet nézni.
- Carlos: Fú, hogy is mondjam, rég voltam ilyen jóban egy lánnyal, mint veled.
- Jinny: Ezt, hogy érted? Beával nem voltál ilyen jóba?
- Carlos: Beával elég felszínes volt a kapcsolatunk, nem volt meg, azaz igazi baráti megnyílás köztünk, az a feloldott hangulat.
- Jinny: Értem. Hát sajnálom!
- Carlos: Annyira aranyos vagy, amikor beszélsz, olyan kis édes. Ahogy mosolyogsz, nekem az tetszik a legjobban. Imádom a mosolyodat.
- Jinny: Jaj, ne is mondd, még a végén elpirulok.
- Carlos: Van is miért, nem sok széplány fordul meg nálam.
- Jinny: Ugyan már, az iskolában te vagy a harmadik olyan fiú, akiért minden , vagyis majdnem minden lány odavan.
- Carlos: És te kiért vagy oda? Ha szabad kérdeznem.
- Jinny: Hát, tudod, most van egy fiú, akit nem rég ismertem meg, és elég közel kerültünk egymáshoz. Nagyon aranyos, kedves, jó fej, vicces és szerény is.
- Carlos: Ki az? Hogy hívják? Ide jár az iskolába? Tudni akarom.
- Jinny: Jó, nyugi, egyébként itt ül mellettem és éppen vele beszélgetek.
Carlos csak mosolygott, először nem tudott rá válaszolni. Elég sokat rágódott, de végül elmondta, hogy mit akar.
- Carlos: Nézd, Jinny, tudom, hogy egy szoknyapecérnek tartasz, hiszen vonzom a lányokat, amiről nem tehetek, vagy is de, egy kicsit tehetek, mert igen jóképű és jóvágású srác vagyok, de veled valamiért olyan más, ha beszélgetek. Gyorsabban ver a szívem, akárhányszor meglátlak. Minden nap azért kelek fel, hogy láthassalak az iskolában mosolyogni.
- Jinny: Jaj, egyem is meg, annyira aranyos vagy!
- Carlos: Nem is tudom, hogy mondjam, vagy, hogy kezdjek neki.
- Jinny: Mondjuk az elején?
- Carlos: Nem jönnél el velem randizni, csak hogy megpróbáljuk, milyen lenne? :)
- Jinny: Úr isten, de, ezer örömmel.
Jinny hirtelen Carlos nyakába ugrott és átölelte, el sem akarta ereszteni.