Út a pokoltól a mennyországig

15. rész

Elveszve 2. nap

Azt hiszitek, könnyű az élet az erdőben, mert Hófehérkére is rátaláltak a mesebeli állatok, akik elvitték egy kis kunyhóba és megtalálta a hercegét. Hát ez itt nem jött be.
Reggel volt. Már a második napunkat töltöttük az erdőben, de az eső sem akart alább hagyni.
Nem volt könnyű, főleg Brieta hisztijét kibírni. Mindenki a saját függőágyában ült, de már untuk a várakozást.
- Dave: Én már nem bírom ezt tovább, Brieta, fogd már be!
- Brieta: Hogy mit mondtál? Engem te nem csitíthatsz el, senki sem csitíthat el!
- Brady: Brieta, nem érdekel a hisztid, menj, állj ki az esőre és hűtsd le magad! De nagyon szépen kérlek, fejezd ezt be!
- Brieta: Hát én innen egy tapodtat sem mozdulok!
- Dave: Franco, vidd el innen!
- Franco: De hova?
- Dave: Mind egy, csak vidd el innen!
Franco felkapta Brietát és elvitte a tópartra sétálni.
- Én: Hála istennek, nem bírtam volna tovább a nyafogását.
- Brady: Még jó hogy nem szóltunk neki a moszkitóról, ami a feje felett repkedett, akkor tört volna igazán ki a fesztivál.
- Dave: Már csak az hiányzott volna, fejjel mentem volna neki a legvastagabb fának, ami van az erdőben.
- Brady: Egy igazi herendi porcelánnak tartja magát, közben meg csak egy köcsög, nem több!
- Én: Brady kérlek, ne csináld ezt velem.
A röhögéstől, amit Brady keltett bennem, kiestem az ágyból a földre, ahol megmart valami.
- Brady: Jól vagy? Mutasd!
- Én: Semmi gond, csak valami megmart.
- Dave: Az egy madárpók volt, nem?
- Én: Azt hiszem igen.
- Brady: Nem baj, mutasd meg! Látni akarom!
- Dave: Szerintem nem lesz bajod, de mossátok meg a tónál, mert elfertőződhet a nyílt seb, én addig keresek valamit, amivel be lehetne kötni!

Kimentünk a tóhoz, ahol lemostuk Bradyvel a sebet, és kitisztítottuk.
Brady, aki mindig mindent mókának vesz, elkezdett vízzel fröcskölni. Igaz én sem bírtam megállni, és elkezdtük egymást csapkodni.
Nem volt elég nekünk az eső, ami szakadt, de a tetejére még jobban eláztunk.
- Én: Brady, fejezd már be! Tiszta víz vagyok már így is, és nincs más ruhám!
- Brady: Akkor vedd le, és akaszd ki valahova száradni, mondjuk egy fa ágára!
- Én: Milyen kis humor Harold valaki!
- Brady: Úgy is fürdőruha van alattad, gyerünk!
Elkezdett vetkőzni Brady, én pedig csak röhögtem rajta, majd miután levette a pólóját, odajött hozzám és levette az enyémet is.
Igaz, fürdőruhában voltunk mind a ketten, mégis úgy éreztem magam, mintha teljesen meztelen lennék.
- Én: Jól van Brady, most már visszamehetnénk!
- Brady: Minek? Úgy se tudnánk mit csinálni a tábornál. Itt meg legalább szórakozhatunk!
- Én: Szeretem az ilyen fiúkat!
- Brady: Akik ilyen jóképűek, okosak és intelligensek, mint én?
- Én: Akik ilyen rámenősek! Nem hátrálnak meg semmitől, és mindig megnevettetnek!
Nem gondoltam volna, hogy egyszer Bradyt így meg tudom majd nevettetni. Lassan a földön fetrengett szegény, annyira nevetett.
- Én: Most mit mondtam, ami miatt ennyire hanyatt dobtad magad?
- Brady: Bocsi, kicsit elnevettem magam a rámenősön, én biztos nem vagyok olyan! De jó poén volt, ha ezt annak szántad!
- Én: Dehogyis nem!
Hirtelen Bradynek elkezdett fájni a lába. Fogta, mintha valami észveszejtő fájdalom járta volna át a lábát.
- Én: Brady, minden rendben? Mutasd! Nagyon fáj!
Leguggoltam mellé és közelebb hajoltam hozzá, de nem láttam semmi csípésre vagy szúrásra utaló nyomot a lábán.
Brady megfogta a vállam majd a földre fektetett.
- Brady: Miért olyan nehéz tőled távol maradni? Szükségem van rád, mint szúnyognak a vérre.
- Én: A szúnyogokat is vonzom, lehet azért olyan nehéz!
- Brady: Nem bírom tovább, hogy ne csókoljalak meg! – majd a kijelentése után szó mi szó, megcsókolt.

Csodák csodájára, a parton emberalakok tűntek fel, akik a nevünket kiáltották és elkezdtek felénk futni.
Brady meglepődötten nézte, ahogy rohannak hozzánk az emberek.
Felálltunk és láttuk, hogy az osztály második és harmadik fele az. Ők már megtalálták egymást, de a tanárt vagy az idegenvezetőt még nem.
- Carlos: Brady, hát itt vagytok!
- Brady: Carlos, jó újra látni.
- Carlos: Többiek merre vannak?
- Brady: Dave, valószínűleg a tábornál van, Franco Brietával, mi pedig kijöttünk a partra.
- Jinny: Hála istennek, most már csak a tanárt kell megtalálni és az idegenvezetőt.
- Én: Jó, de mégis merre keressük.
- Hanna: Szerintem ne ma keressük meg, az túl sokáig tartana. Azt javaslom, táborozzunk le hozzátok, hogy együtt legyen a két csapat, majd pedig holnap nekiveselkedünk, és megkeressük a tanárt.
- Lizzy: Egyet értek, ne esőben induljunk el megkeresni őket. Semmi értelme nem lenne, ha bolyonganánk a szigeten étlen szomjan.

Mindannyian visszamentünk Davehez, aki kerek szemekkel nézett ránk.
- Dave: Hát ti? Hogy kerültök ide? Hogy találtatok meg?
- Carlos: Bradyt és Linát észrevettük a parton, gondoltuk, hogy itt lesz a csapat harmadik fele valahol.
- Jinny: Egyébként is, mi a tópart másik felén vertünk sátrat, szóval nem is voltunk olyan messze egymástól.
- Dave: Hát ezt örömmel hallom. Amúgy Brady, miért tart órákig lemosni egy sebet?
- Brady: Ja, az pár perc volt. Kicsit lent maradtunk még a parton és mikor észrevettük, hogy elszaladt az idő, akkor találtak ránk Carlosék.
- Brieta: Ó, hát itt vannak az alattvalók is! Nem gondoltam volna, hogy mindenki engem fog majd keresni, de ne aggódjatok, minden rendben van, jól vagyok, szóval most már le lehet kopni, na csáó!
- Bea: Nem miattad jöttünk ide, ha csak te lettél volna itt, akkor kikerültük volna ezt a helyet, de amint látod, van rajtad kívül még négy ember, akik fontosak nekünk! Szóval nyeld le a mérged, és maradj csöndbe, ha megkérhetlek rá!
- Brieta: Nem maradok csendbe, szeretem hallani a hangomat, amint látod! – majd elkezdett énekelni, de már senki sem bírta és Franco odament hozzá és megcsókolta, hogy addig se beszéljen, sértegessen, vagy netán éneklésbe kezdjen!
Kicsit megdöbbentem, mikor láttam Francot csókolózni Brietával. A hányinger kergetett, de nem szóltam semmit.
Brady is észrevette, tehát átkarolt majd szónoklatba kezdett.
- Brady: A mi táborunk a tiétek is. Szerintem gyújtsunk tüzet, lassacskán besötétedik, és nem szeretnénk egymásba botlani! Szóval a terv a következő. Én, Carlos és Franco, elmegyünk és szerzünk élelmet, addig Lina, Jinny, Bea, Emili és Sophi elmennek gyümölcsökért, Hanna meg Dave tűzifát gyűjtenek.
- Brieta: És mi lesz velem?
- Brady: Hercegnőm, téged ért az a nagy megtiszteltetés, hogy nem csinálsz semmit!
- Brieta: Szóval a semmit csinálom majd! Szupcsi, az menni fog!
Elég nevetséges volt Brieta, de jobb volt, mintha mögöttünk jött volna és osztotta volna mindenkinek az észt.

Dave és Hanna, akik tűzifát gyűjtöttek, egészen összehangolódtak a túra során. Egyre többet voltak együtt.
Végigmentek az ösvényen, és mikor úgy érezték, elég tűzifát gyűjtöttek, Dave elejtette az összeset.
- Hanna: Várj, majd segítek! – Hanna lehajolt hozzá és együtt szedték fel a fadarabokat. Dave folyton csak bámulta őt. Elég feltűnően. Hanna először nem vett róla tudomást, de végül ránézett Davera. A két szem végül összetalálkozott. Dave ledobta az összes fát a földre, ami a kezében volt, odahajolt Hannához és megcsókolta.
Hanna elpirultan, ámbár büszkén érezte magát és megölelte Davet. Ő se tudta, hogy abban a pillanatban mi játszódik le a fejében, de örült is neki.
- Hanna: Most olyan furán érzem magam, nem tudom miért!
- Dave: Majd én segítek!
Dave újra megcsókolta Hannát, aki egyre jobba örült a helyzetnek.
- Hanna: Csak annyit akartam mondani, hogy aki utoljára visszaér a táborba az a záptojás! – Hanna felpattant a saját farakásával és visszafutott az ösvény mentén.
- Dave: És csal. Ez tetszik!
Dave is felkapta a farakását és Hanna után futott.

Miután mindenki épségben tért vissza a táborhoz, tüzet gyújtottak, és leültek a tűzrakás köré.
- Bea: Ez a retek meg van mosva?
- Jinny: Igen Bea, megvan. Miért?
-  Bea: Várj, akkor ez most tiszta retek?
Csak Bea nevetett először a saját poénján, majd miután mindenkinek leesett elkezdtünk mi is nevetni. Bár semmi vicces nem volt benne, mégis kínunkban nevettünk már.
- Brieta: Ha, ha, ha, ennek semmi értelme nem volt, még csak nem is vicces. Nem is tudom, hogy tudtok ti egy ilyen szánalmas ember viccnek nevezett beszólásain nevetni, mint Beáé. Semmi humorérzéke nincs ennek a csajnak. Csak a labdát rugdossa, mert ahhoz ért, de semmi máshoz nem!
- Bea: Ha én egy tányér betűlevest ennék, jobb indokokat szarnék, mint amilyeneket te mondasz!
Az egész osztály szakadt a nevetéstől. Brietát kicsit kellemetlenül érintette az, hogy visszaszóltak neki, de nem törődve vele, tovább sértegetett mindenki, mint mindig.
- Brieta: De még ez sem volt vicces, azt ajánlom, tanulj be pár viccest, hátha majd az segít neked.
- Jinny: Legalább ő viccelődik, nem úgy, mint te, te csak csipkelődni tudsz!
- Brieta: Legalább van személyiségem, amit ki is használok ellentétben veled..
- Jinny: Mekkora lotyó vagy istenem! Először Franco, majd Brady aztán megint Franco. Ki jön később? Carlos, vagy netalán Dave?
- Brieta: Ugyan már, én csak felsőbbrendűekkel jövök össze. A többi pornép az nektek való.
- Carlos: Várj, te most engem nevezel pornépnek?
- Brieta: Jaj, életem, nem úgy értettem, csak ha mi egyszer valaha is az életben járnánk, az nem azért lenne, mert helyes vagy, csak azért mert én nagylelkű vagyok, és lásd, hogy mekkora szívem van, minden fiúnak adok egy esélyt.
- Lizzy: Szánalmas vagy Brieta!
- Brieta: Jaj, nézd, a csöndes kislány megszólalt! Mikor veszel már magadnak személyiséget drágám?
- Lizzy: Ha veszek is, sokkal minőségibbet fogok venni, mint a te „Made in China” személyiséged!
- Brieta: Nem kínai, ez egyedi személyiség!
- Hanna: Ha ennyire utálod a képünket miért nem mész el az osztályból, minek jársz ide? Úgy sem hiányoznál senkinek sem!

- Én: Srácok, nyugalom. Kicsit fejezzük már be a veszekedést! Hol vagyunk mi, a bíróságon? Inkább örüljünk, hogy együtt vagyunk. Én nem is tudom, mi lenne, ha történne bárkivel is valami.
Év elején még utáltam ebbe az osztályba járni. Mindenki bunkónak és hencegőnek tűnt, és akkor mikor Brieta mellé kerültem, bocsi Brieta, akkor éreztem magam először úgy, mintha a pokolba kerültem volna, de rájöttem idővel, hogy ez az osztály sokkal összetartóbb, sokkal együttműködőbb, segítőkészebb és jobb, mint bármelyik másik az iskolánkban. Ha baj volt a csapatban, mindenkire lehetett számítani. Ott voltunk egymás mellett mindig, a legnehezebb időszakon át egészen idáig. Nem szabad feladnunk. Mi egyek vagyunk, egy csapat, egy lélek. Négy éven át kell egymást boldogítanunk és nézzétek csak meg, egy év el is ment már belőle. Az idő repül. Mi is megnövünk. Megkomolyodunk. Felnövünk. Felnőttekké válunk. De a barátság szelleme az mindig itt fog élni bennünk, bármi is történjék az osztályban, soha semmi és senki nem szedheti szét ezt az erős láncot, köteléket, ami köztünk kialakult. Bármelyikünk között. Higgyétek el, még Brieta is hiányozna, ha elmenne. Hiányozna a beszólása. Hanna is, aki mindig megmondja mindenről a véleményét, és Beának a poénjai, és Brady, akit nagyon szeretek és mindennél jobban hiányozna. Azt ajánlom, hogy amíg van időnk, minden egyes percét töltsük együtt, használjuk ki, hiszen már csak három évünk maradt. Az első év, ami a kapcsolatok kiépítéséről szólt, az már eltelt, most a maradék háromban pedig már arról lesz szó, hogy melyik kapcsolat mennyire edződik meg. Én veletek szeretném eltölteni ezt a három évet. És ez, azaz idő, amiben már csak a lényeg számít, hogy együtt legyünk!
Az osztály csöndben hallgatott engem, mindenki némán és lehajtott fejjel. Van, aki egy két könnycseppet is elejtett.
- Brady: Azt javaslom, kössünk békét. Mindenki, akivel rosszban voltam idáig, attól bocsánatot szeretnék kérni, hiszen hallottuk a bölcs asszonyom szavait, három év az nem sok, használjuk ki.
- Hanna: Én is sajnálom Brieta, hogy már az első naptól kezdve rosszban voltunk. Indíthatnánk egy új lappal az egészet.
Brieta felkelt és megölelte Hannát, majd mindenki felállt és átölelt mindenkit. Egy igazi csapatszellem. Az első olyan pillanat, amikor mindenki szeret mindenkit, nem pedig fordítva. A hangulat is megváltozott, a feszültségből hirtelen békesség kerekedett. Kicsit váratlanul ért minket ez az egész, de jó volt, hogy végre egy kicsit nyugalom volt az osztályban, bár nem sokáig.

Út a pokoltól a mennyországig

14. rész

Elveszve 1. nap

A parton bolyongtam egyes egyedül. Elég messzire futottam el a bártól. Már kilométerekre lehettem, mikor Brady hangja hallatszott fel, aki utánam kiáltott.
- Brady: Kérlek, várj már meg! Hagy magyarázzam meg!
- Én: Minek, hogy aztán megint az legyen, mint mindig, hogy elmondod, mennyire szeretsz, én meg megbocsájtok neked, mintha mi sem történt volna? Vagy te ilyenkor mit vársz, úgy őszintén?
- Brady: Én nem voltam benne ebben az egészben, engem úgy vettek rá. Higgy nekem, kérlek szépen! Én nem akartam ezt az egészet, de pár sör után már nem volt önuralmam, pedig sokszor el akartam onnan menni, de mindig visszatartottak.
- Én: És azt hiszed, hogy beveszem majd ezt a mesét? Brady, annyiszor eljátszottad már a bizalmadat nálam, hogy többé nem vagyok képes neked hinni.
- Brady: Lina, kérlek! Higgy nekem! Megesküszöm bármire!
- Én: Ne esküdözz, még a végén a fejed járja meg, vagy a kapcsolatunk.
- Franco: Tényleg nem volt Brady benne. – sietve jött hozzánk Franco, aki látta, hogy veszekedünk. – higgy neki, ez az egész Carlos ötlete volt. Ő nem akart lejönni, sőt inkább otthon akart maradni, csak mi beszéltük rá. Ne rá legyél mérges, okolj inkább minket érte!
- Én: Jól van Franco, ezt majd mi ketten megbeszéljük. Neked semmi közöd nincs ehhez az egész dologhoz, ez csak mi kettőnkre tartozik.
- Franco: Értem, nem is zavarok tovább, sziasztok!
- Brady: Látod, Franco is megmondta, hogy ebbe én nem voltam benne. Hinned kell nekem!
- Én: Oké, tegyük fel, hogy hiszek neked. És a rúzsfoltok a ruhádon? Na, azok hogy kerültek oda?
- Brady: A lányok nyomultak ránk, utána befestették Carlos száját, aki mindannyiunk ingjét összepuszilta. Elég vicces volt igazándiból.
- Én: Nekem nem tűnt úgy, mintha elég vicces lett volna. Minden lány ki volt borulva. Mi lett volna, ha az osztályfőnök megy értetek és nem mi?
- Brady: Lehet itt fejeződött volna be a kirándulás számunkra.
- Én: Aj Brady, kérlek, többet ilyet ne csináljatok!
- Brady: Megígérem!
Átöleltem szorosan Bradyt, aki fejét a vállamra, én pedig a mellkasára borítottam.
- Brady: Amúgy nagyon jól áll nektek ez a jelmez, kiemeli az alakotokat.
- Én: Ne itt éld ki a fantáziád Brady kérlek!
- Brady: De hogy álljak ellen, egy ilyen testnek, egy ilyen gyönyörű lánynak, mint te?
- Én: Na, inkább menünk vissza és ott folytassuk a beszélgetést, ne itt kint éjfélkor a parton! Mindjárt megfagyok!
Brady lovagiasan felemelt, majd a hotelig visszavitt engem.
- Brady: Hercegnőm, csak ön után!
- Én: Ó, köszönöm!

 Carlos, aki Jinny után ment, nem tudta, hogy kimagyarázni magát ebből az egész helyzetből. Megpróbált mindent, de valahogy mindig rosszul jött ki!
- Carlos: Kérlek szépen, higgy nekem, semmi nem történt a lányokkal, csak szórakoztattak minket, semmi más.
- Jinny: Carlos, én nem is az miatt aggódok, de mi lett volna, ha elkapnak okirat hamisításért? Otthon máshogy büntetnek, mint itt. Lehet, hogy 10 év börtönt kaptatok volna.
- Carlos: Jó tudom, már bánom utólag hidd el!
- Jinny: És mi lett volna, ha helyettünk az osztályfőnök megy el értetek? Vége mindennek! Az első repülővel mehettetek volna haza! Felfogtad, hogy a gyerekes csínytevéseiteknek mekkora súlya és következménye van?
- Carlos: Csak szórakoztunk..
- Jinny: De így? Komolyan mondom, te nem vagy normális.
- Carlos: Jó és most mit vársz?
- Jinny: Minimum, hogy bocsánatot kérj és ölelj meg te tökkelütött!
Carlos átölelte Jinnyt és bocsánatot kért, majd megígérte, hogy a háta mögött soha többé nem jár el szórakozni ilyen helyekre.
- Jinny: Mutasd már amúgy a személyit, amit csináltattál!
- Carlos: Tessék, mondjuk, elég torz képem van rajta.
Jinny eget rengető nevetésbe kezdett, mikor meglátta a fiúk képeit a személyi igazolványukon.
- Jinny: Hát a képen kívül nagyjából minden stimmel rajta, de ne nagyon fogj bele egy ilyen bizniszbe. Nem szeretnék tettestárs lenni!
- Carlos: Tudom, inkább maradok az éneklésnél!

Franco pedig Brieta haragja elől menekült, próbálta egyre gyorsabban szedni a lábait, de hiába. Brieta utolérte.
- Brieta: Még is mit képzelsz magadról, hogy nyugodtan ücsöröghetsz egy ilyen bárban következmények nélkül?
- Franco: Na, álljon meg a díszmenet. Az oké, hogy Lina kiabál Bradyvel, vagy, hogy Jinny leosztja Carlost, de mi nekünk még egyelőre semmi közünk egymáshoz, hogy engem itt kiokíts. Tudtommal nem járunk!
- Brieta: Hát, attól még majdnem a barátnőd vagyok, és aggódok érted! Azt mondtad, hogy össze fogunk jönni!
- Franco: Akkor most tisztázzuk ezt az egészet. Én azt mondtam, hogy majd megpróbálok összejönni veled, és nem azt, hogy máris járunk. A kettő egyáltalán nem ugyan az, ezt jegyezd meg!
- Brieta: Jó tudom, és sajnálom, hogy kiabáltam veled, csak tudod annyira beleéltem magam, hogy végre együtt vagyunk, hogy nem tudtam uralkodni az indulataimon.
- Franco: Jó, nyugi, de még mindig nem vagyunk együtt, csak megpróbáljuk, de nem most! Még nem alkalmas az időpont rá.
Brieta lehajtott fejjel állt Franco előtt szomorúan.
Franco annyira megsajnálta, hogy megölelte, majd visszasétáltak ők is a szállodához.

Visszaérve, már mindenki ott volt a hotel előtt.
- Hanna: Most mit csináljunk, hogyan menjünk vissza feltűnés nélkül?
- Brady: Nyilván nem lifttel, mint mikor lejöttünk. Helyette lépcsőzünk. Csak pár emelet.
- Jinny: Mondod te, aki rendes ruhában van, ellentétben velünk, mi rajtunk csak egy fürdőruha meg egy magas sarkú cipő van.
- Franco: Mi lenne, ha levennétek a cipőt, mondjuk? A lépcső ki van szőnyegezve, nem fogtok felfázni!
Mindenki amilyen gyorsan csak lehetett felsietett a szobájába, majd elköszöntek a fiúk a lányoktól, és elmentek aludni!

Másnap az osztályfőnök már korán felébresztett mindenkit. Senki nem tudott az éjszaka folyamán aludni rendesen, így elég álmos fejjel mentünk le reggelizni.
Az asztalnál az osztályfőnök beszámolt az aznapi terveiről.
- Penny tanárnő: Először is, mindenki összeszedi a cuccát, és csak a legfontosabbakat visszük magunkkal. Túrázni megyünk délután a mellettünk lévő sziget egyik őserdejébe.
Mintha mindenkinek kiszívták volna az agyát, csak álmos szemekkel ültek a reggeli fölött, de még csak a tanárra se figyeltek.
- Penny tanárnő: Mi van veletek srácok? Nem aludtatok az este vagy mi?
- Brady: De tanárnő, csak éjfélkor feküdtünk le, addig néztünk egy horrorfilmet.
- Penny tanárnő: És ti lányok? Ti is horrort néztetek?
- Lizzy: Nem, csak olyan fura a környezet, és nem bírtunk éjfél előtt lefeküdni, sajnáljuk.
- Penny tanárnő: Semmi gond gyerekek, ha befejeztétek a reggelit, lesz három órátok elpakolni, felöltözni, majd pedig egy órakor a hotel előtt találkozunk.

Mindenki visszasietett a szobájába, hogy elpakoljuk a cuccainkat, közbe hevesen folytak a kikérdezések.
- Hanna: Mi lett Bradyvel, Lina? Szakítottatok?
- Én: Nem, dehogy is, megbeszéltünk mindent a tengerparton. És ti Jinny? Nektek, hogy ment?
- Jinny: Jól kiosztottam a fejét Carlosnak, majd megbocsájtottam, hiszen nem tudtam ellenállni annak az aranyos nézésének.
- Én: Jól tetted. Lehet, hogy még kissé éretlenek, de tanulnak a hibáikból!

Fiúk

- Dave: És hogy sikerült megbeszélnetek a lányokkal, hogy ne haragudjanak rátok?
- Carlos: Egész jól ment. Kicsit le lettem osztva, de azt meg is érdemeltem.
- Franco: Brady, beszélhetnénk négyszemközt?
- Brady: Persze, mondjad Amigo!
- Franco: Sikerült kibékülnötök Linával?
- Brady: Ja, persze, hála istennek.
- Franco: Most pedig figyelmeztetnélek valamire! Ne bántsd őt, így is annyit szenvedett már miattam!
- Brady: Megnyugodhatsz, én nem követem el azt a hibát, mint te, hiszen én nem te vagyok!
- Franco: Csak ennyit akartam mondani!
 - Brady: Oké, most pedig én jövök! Te pedig hagyd békén, itt volt rá az esélyed, hogy együtt lehess vele, ehelyett te két évig hagytad, hogy szenvedjen. Szeretett téged. Erre, mikor már van barátja, elkezdesz rá nyomulni és féltékenynek lenni. Ez így nem pálya. Csak annyit mondok, szállj le róla, hagyd őt békén, mert ezzel csak ártasz neki! Jó?
- Franco: Rendben..
- Dave: Minden rendben skacok?
- Brady: Igen, csak elbeszélgettem egy kicsit vele, de semmi különös.
- Carlos: Jó, ha befejeztétek a romantikázást, jöhetnétek segíteni, pakolni.

Egy órakor már mindenki a kapuban várta a tanárt. Jött is Penny tanárnő egy férfival mellette.
- Penny tanárnő: Ő lesz a következő pár napban az idegenvezetőtök gyerekek.
- Idegenvezető: Sziasztok, srácok. Most egy nagyon izgalmas és veszélyes túrára megyünk a Dzsungelbe, de először át kell kelni a veszélyes tengeren egy gyönyörű hajóval.
- Brady: Szerintem ez nem komplett, ha vele megyünk túrázni, két perc alatt elveszít minket.
- Én: Nem tudom, nekem nincs bajom vele, csak egy kicsit dilis!
- Idegenvezető: Szóval van valami kérdés ezzel kapcsolatban?
- Brieta: Igen, nekem lenne!
- Idegenvezető: Mondjad kishölgy!
- Brieta: A pára nem fogja tönkretenni a hajamat, mert két óráig szenvedtem vele, hogy jól nézzek ki!
- Idegenvezető: Fel kell készülnünk rá, hogy heves záporok várhatók, szóval ez lesz a legkisebb gondunk ma! Egyéb kérdés? Ha nincs, akkor fejlődjünk kettes oszlopba, mindenki válasszon magának egy párt!
- Brady: Tisztára, mint az óvodában, de leszel a párom?
- Én: Hát persze, hogy a viharba ne! – belekaroltam Bradybe, majd beálltunk a sorba.
Miután mindenki párokba rendeződött, elindultunk a kikötőbe, ahol felszálltunk egy kisebb hajóra.
Az út a lakatlan szigetig 1 óra volt.
Gyönyörű volt a tenger. A víztükör csillogott. Láttuk az alattunk úszkáló delfineket és halakat is.
A szigettől nem messze, az idegenvezető mesélt az alattunk álló korallzátonyról. Elmesélt róluk mindent, amit tudni kell, és a mérgező fajokról is tett említést túra közben.
A tenger sós szele mindenkit megcsapott.
A szigetre érve, mindenki kimászott a hajóról. Elég homokos volt, azaz oldala a szigetnek, ahol kiszálltunk. Brieta magas sarkúja elsüllyedt a homokban és az odáig kinyúló iszapban. Elég rossz ötlet volt felvenni.
- Idegenvezető: Szóval, az van most, hogy elég ingatag talajon fogunk a sziget feléig menni, szóval nagyon óvatosan lépkedjetek, ha csak nem akartok elsüllyedni ti is, mint az imént a kishölgy!
- Brieta: A szép új cipőm! Ne már!
- Hanna: Jaj, ugyan már, még csak nem is volt szép. Szerintem így jobban mutat!
- Brieta: A te rongy ruháid is csak a kukában mutatnának jobban!
- Bea: Mi van Brieta? Ennél többre nem telik?
- Brieta: Te meg menj csak el és rugdosd a labdádat, ne itt pattogj nekünk!
- Jinny: Fejezd be Brieta, nem vagy különb senkinél!
- Penny tanárnő: Lányok ne veszekedjetek! Fejezzétek be.
- Brieta: De megint ők kezdték, tanárnő!
- Penny tanárnő: Nem érdekel, hogy ki kezdte, csak fejezzétek be. Ne így mutatkozzunk már be első nap az idegenvezető úrnak.
- Idegenvezető: Semmi gond, már rengeteg ilyen diákkal volt dolgom! De most mindenki kövessen engem, csak én ismerem ezt a szigetet!

Elindultunk, majd egyre jobban távolodtunk el a parttól, és egyre jobban vesztünk el a dzsungel belsejében. A sűrű lombok alig engedték átszűrődni azt a kevés fényt is, ami átvilágította ezt a hatalmas erdőt.

- Én: Már fájnak a lábaim! Nem állhatnánk meg egy kicsit?
- Brieta: Most az egyszer életemben először, és legutoljára, egyet értek vele! Nekem is leszakadnak a lábaim!
- Idegenvezető: Nem állhatunk meg, sietnünk kell tovább, ha azt akarjuk, hogy a vihar ne kapjon el minket. Szóval szedjétek a lábaitokat.
 Franco, Brieta, Brady, Dave és én leültünk egy nagyobb sziklára, ami kiállt a hegyoldalon. Úgy gondoltuk, hogy öt percet pihenünk, majd utolérjük a többieket.
- Dave: Nem kellene már elindulnunk? Kicsit lemaradtunk!
- Franco: Dave, nyugi már, nem fogunk elveszni!

Miután felkeltünk nagy nehezen, elindultunk a többiek után, de nem tudtuk őket utolérni.
- Én: Melyik ösvényen mentek tovább? Mert itt van három is!
- Brady: Hát jótól kérdezed, fogalmam sincs igazából, hogy melyiken menjünk tovább!
- Brieta: Azt akarod mondani, hogy eltévedtünk?
- Brady: Hát, nagyon úgy néz ki!
- Dave: Remek, még térerő sincs, hogy felhívjam a többieket!
- Brieta: Én meghalok, nem akarok itt éjszakázni.
- Franco: Maradjunk itt, hátha visszajönnek értünk.
- Dave: Szerintem inkább induljunk el, hátha beléjük botlunk, nem akarok itt fagyoskodni.

Két óráig bolyongtunk a rengetegben, mikor ismerős hangokat hallottunk. A csoport másik fele volt az, amiben Jinny, Carlos, Lizzy, Bea és Hanna voltak. Ők is elváltak a tanártól, de nem találták meg se a harmadik felét az osztálynak, se az idegenvezetőt a tanárral.
- Carlos: Maradjunk csoportokban és vájunk szét. Mi az én csoportommal keleti irányba megyünk, hátha arra vannak. Ti pedig menjetek nyugati irányba!
- Brady: Díjazom az ötletedet Carlos, de szerintem együtt kéne maradnunk. Az erdő este veszélyes!
- Jinny: Szerintem Carlosnak van igaza, növelni kellene az esélyeinket, hogy megtaláljuk a tanárt és az osztály harmadik felét. azt javaslom, váljunk szét!
- Én: Jinny várjatok, lehet, tényleg nem kellene szétválni.
Mikor Jinny után kiáltottam, már messze jártak a bozótosban az ő csapatukkal.
Tehát újra öten maradtunk.
Hirtelen hatalmas mennydörgést hallottunk. El is kezdett szakadni az eső.
Teljesen eláztunk már.
- Dave: Nekem nagyon úgy tűnik, hogy itt kell majd, hogy éjszakázzunk.
- Brieta: Micsoda? Én biztos nem fogok! Azonnal vigyetek ki innen!
- Brady: Hidd el, ha tudnánk, merre kell menni, már rég kimentünk volna innen, minthogy a nyavalygásodat hallgassuk.
- Brieta: Nos, uraim, ha már rátok vagyok utalva, azt tanácsolom, hogy egy franciaágyat építsetek nekem, ami selyemmel van áthúzva!
- Dave: Maximum egy fából barkácsolt ágyban tudnál aludni levelekkel. De ha van kedved keresni selyemhernyókat és selymet fonni magadnak, nem állunk az utadba!
- Brieta: Hogy mi? Te megőrültél? A selyem nem a hernyókból lesz, hanem a boltban lehet kapni készen!
- Brady: Brieta, szerintem inkább maradj csöndbe, mert csak csökkented a túlélési esélyeinket!
- Én: Srácok ne veszekedjünk, inkább keressünk egy folyót, vagy tavat, mert a közelében biztos lesznek bennszülöttek, vagy helyiek, akik meg tudják mondani a helyes irányt, vagy, hogy láttak-e erre fele embereket.
- Franco: Nem hiszem, mondta is az idegenvezető, hogy teljesen lakatlan a sziget. Kizárt, hogy legyenek errefele lakosok is. Habár tényleg kereshetnénk egy tavat, mert vízből nem elég ennyi, amennyit magunkkal hoztunk!

A mi csapatunk is elindult a hatalmas erdőben. Egy óra után, elkezdett sötétedni és még az eső is szakadt. Nem akart alábbhagyni.

Kiértünk egy tópartra, ahol letelepedtünk. Estefele járt már.
- Brieta: Már órák hossza óta gyalogolunk. Én most már egy tapodtat, nem mozdulok innen.
- Dave: Nem is kell. Itt fogunk éjszakázni.
- Brieta: Hogy micsoda? Én biztos nem fogok ide kint aludni. Egy ilyen saras helyen. Nézzetek már le a földre emberek!
- Franco: Nem a földön fogunk aludni, építünk kétszemélyes függőágyakat pálmatetőkkel, és azokon fogunk majd.
- Brieta: Hát én nem építek, az biztos!
- Brady: Akkor te nem alszol sehol, mindenki magának csinálja!
- Brieta: Aj!

Lassacskán a függőágyak is elkészültek.
Dave fát hozott a tábortűzhöz, én meg Franco pedig elmentünk élelemért.
Amíg Brieta a magazinjait olvasgatta, addig Brady pálmalevelekkel fedte be a saját ágyukat.

Az erdőben sétálva láttuk Francoval, hogy új értelmet nyer az éjszaka szó. Az egész hely újjá változik, és a kinyíló virágok, amik illatoznak, gyönyörűvé varázsolják az éjszakát.
- Én: Ez tényleg csodálatos, igazad volt, hogy errefele érdemesebb menni.
- Franco: Én mondtam!
- Én: Jó, elismerem, tévedtem!
- Franco: Várj, mondtál valamit, nem igazán értettem!
- Én: Na, szemét!
- Franco: Lehetne feléd egy kérdésem?
- Én: Igen.
- Franco: Szóval, most, hogy ketten vagyunk, csak azt szerettem volna mondani, hogy nem Brady az, aki hozzád illik. Neked egy olyan fiú kell, aki vigyáz rád, törődik veled.
- Én: Franco, azt hittem, ezt már tisztáztuk. Brady a megfelelő ember számomra. Nem tudom, miért lovagolsz még mindig a témán!
- Dave: Srácok, hát itt vagytok. Hoztam tűzifát! Ajaj, csak nem megzavartam valamit?
- Én: Jaj Dave, dehogy zavartál meg semmit nem, mi is épp menni készültünk vissza!

Visszatértünk a táborhoz, ahol már Brady és Brieta vártak.
Tüzet raktunk, amit próbáltunk megtartani, hiszen bármikor jöhetett volna egy következő kisebb-nagyobb zápor.
Mindenki beszállt a saját függőágyába. Két személyesek voltak, szóval én Bradyvel, Brieta Francoval, Dave pedig egyedül aludt.
Mindenki bent ült az ágyban, kivéve engem, akit a kíváncsiság vezérelt. Elindultam lefele a tópartra.
Brady észrevette, hogy nem vagyok itt, és egyből ő is utánam jött, hogy megnézze, miben mesterkedem.
Látta, hogy leültem a tó partjára, majd elkezdtem vetkőzni. Levettem minden ruhámat kivéve fehérneműt, majd mikor letettem őket, bementem a tóba úszni.

 Sötét volt. Felhőtlen, de sötét éjszaka. Éppen telihold volt. Mikor beúsztam a vízeséshez, ami a tó végén volt, beálltam a vízesés alá. Kicsit hideg volt, de gyönyörű látvány tárult a szemem elé, mikor a tó végéből látszott az egész erdő. Nem is tudtam, hogy ilyen szép tud lenni ez a sziget belülről is. Elkezdtem levenni a maradék ruhámat, majd leültem a vízbe, ahol már csak a fejem látszott ki.

Egy tíz perc sem telt el, hallottam, hogy valaki utánam jött. Hirtelen lebuktam a víz alá, hiszen nem tudtam, hogy ki volt az ilyen későn, és nem akartam, hogy meglásson.
Csak annyit láttam a víz alól, hogy egy ember kezd el felém úszni. Lebukott a víz alá, mikor odaért hozzám, és láttam, hogy Brady volt. Csak mosolyogtunk mind a ketten, mint a tejbe tök, majd közelebb úszott hozzám és megcsókolt engem a víz alatt.

Teljesen libabőrös voltam, sosem csókolt meg még senki sem víz alatt.
Furcsa, ámbár kellemes érzés volt.
Miután felmentünk a felszínre, elfordultam Bradytől.
- Brady: Mi az, mi történt?
- Én: Brady, én.. mit csinálsz itt amúgy? Tán kémkedsz utánam?
- Brady: Csak gondoltam, úszok egyet, hiszen olyan szép teliholdas éjszakánk van.
- Én: Minő véletlen, én is éppen így voltam vele!
Kissé zavarodottan, hátat fordítottam Bradynek, aki odalépett a hátam mögé, majd hátulról átkarolt engem.
Tisztára átjárt a hideg engem, mintha egy kísértet ment volna át rajtam. Annyira más volt minden. Olyan egyszerű, de tökéletes, Brady pedig gyengéd és kedves.

Megfordultam és átöleltem Bradyt olyan szorosan, amilyen szorosan csak tudtam.
- Én: Legszívesebben el sem engednélek!
- Brady: Én se, bárcsak örökké tartana az éjszaka!

Dave és Franco eközben a parton ültek, és látták, ahogy két ember a vízesésnél összekapaszkodva állnak!
- Franco: Szerinted is Lina meg Brady azok?
- Dave: Biztos is. Brady sosem hagyna ki egy ilyen helyzetet, egy ilyen lánnyal, mint Lina. Mondjuk én sem!
- Franco: Hát, én sem, de ez van.
- Dave: Ha jól látom, valami nyomja a lelked. Meséld el!
- Franco: semmi különös, csak tudod, ahelyett, hogy folyton bántottam volna, most én lehetnék vele ott, és nem pedig Brady.
- Dave: Értem. Hát, késő bánat, nem tudok mit mondani.

Visszaúsztunk a partra, ahol Dave és Franco ültek és látták, ahogy kimásztunk a vízből, szinte majdnem teljesen ruha nélkül. Tisztára át voltunk már fázva.
- Én: Ő, sziasztok, srácok! Higgyétek el, semmi nem történt, csak úsztunk egyet Bradyvel.
- Dave: Értjük mi!
- Brady: Tényleg nem volt semmi sem.
Franco savanyú arccal nézett Bradyre, aki teljesen büszke volt magára, majd hátat fordítva nekünk, visszament Daveval a függőágyakhoz.
Felöltöztünk, majd Brady megfogta a kezemet, és mi is visszamentünk a többiekhez.
Felmásztunk a függőágyba, ahol ketten aludtunk, majd lassacskán álom jött a szemünkre, nekünk is, végül sikerült, elaludnunk 11-fele.

Carlos csapata, akik a sziget másik felén jártak már, ők sem reménykedtek abban, hogy aznap még megtalálják a tanár, az idegenvezetőt vagy a csapat harmadik felét, ezért letelepedtek az erdő közepére, ahol sátrat vertek abból, amit kínált a természet nekik.
Tábortüzet raktak ők is, majd körbehordták korhadt fatörzsekkel az egészet, amire leültek, hogy felmelegedhessenek.
- Jinny: És most mi lesz?
- Carlos: Nem tudom. Bízzunk abban, hogy holnap már egyszerűbb lesz minden.
- Bea: Most még egy poén sem jut az eszembe, amit el tudnék itt sütni!
- Lizzy: Hála az istennek, vagyis ó, ez borzasztó, Bea poén nélkül kell ma elaludnunk. Hogy fogok én így aludni az éjszaka?
- Bea: De vicces vagy Lizzy!
- Hanna: Srácok, én annyira fáradt vagyok, hogy elteszem magamat holnapra. Ti jöttök?
- Lizzy: Én megyek, szóval jó éjt!
- Bea: Én is léptem, jó éjt Jinny, Carlos!
- Carlos: Nos, ketten maradtunk.
- Jinny: Carlos, mondtam már, hogy mennyire szeretlek?
- Carlos: Hagy is gondolkozzak, nem még soha nem mondtad!
- Jinny: Hahaha, milyen kis vicces valaki. Pedig csak egymilliószor mondtam már ezen a héten! De te sosem mondtad még nekem!
- Carlos: Tényleg? Biztos vagy te benne?
Carlos elkezdett Jinny felé hajolni, majd mikor majdnem összeért a szájuk, kialudt a tűz.
- Jinny: Francba már!
Carlos mosolygott és folytatta, amit elkezdett az előbb. Szóval oda hajtól és megcsókolta Jinnyt.
Jinny is elmosolyodott és Carlos mellkasára borította a fejét. Egy fél óra után el is aludt. Carlos felemelte Jinnyt és bevitte a sátorba, és befektette az ágyába. Lehúzta a sátor cipzárját, majd befeküdt mellé, és nézte, csak nézte Jinnyt, aki békésen aludt. Megpuszilta a homlokát, majd ő is elaludt.

Penny tanárnő, aki egész este forgolódott az ágyában, csak a reggelt várta. Nem tudta elhinni, hogy elvesztette a fél osztályát. Egész éjszaka a bűntudat gyötörte, és csak rémeket látott. Próbálta magát azzal nyugtatni, hogy egy elég eszes osztály vagyunk mi, akik rafináltak, és biztos kitalálunk valamit, hogy túléljük az éjszakát és az esőerdőt meg azt a sok veszélyt, ami oda kint van.

Út a pokoltól a mennyországig

13. rész

Első nap, avagy gondolkozz férfi módra!

Csak egy trópusi sziget, az osztályunk és a tanárunk, senki és semmi más. Se tanulás, se házi feladatok, se dolgozatok. Ez az igazi osztálykirándulás. Bár mondjuk korán sem volt olyan felhőtlen és nyugodt a kirándulás, mint kellett volna.
Szóval megérkeztünk a Karib-szigetekre. A táj fantasztikus volt.
A helyiek igazán kedves népek voltak. Mindenkit szívesen láttak a szigeten, aki arra megfordult.
A repülőről leszállva mindenki csak ámult. Rég jártunk ilyen szép helyen.
- Penny tanárnő: Gyerekek, a terv a következő. Először is hívunk egy hajót, ami átvisz a szigetre, ahol a szállodánk van. A lányok és a fiúk külön szobákban lesznek.
- Brady: De miért?
- Penny tanárnő: Mert csak, ne ellenkezzetek. Szóval, ott tartottam, hogy elfoglaljuk a szállást, majd mindenkinek lesz még két órája a környékkel megismerkedni, de 10-re mindenkinek a szálláson kell lennie. Nincs apelláta.
A fiúk csöndben maguk között kitárgyalták, hogy úgy sem az lesz majd, amit mondott.
- Brady: Én biztos átmegyek majd a lányokhoz, állítólag pizsama party lesz majd náluk az első éjszaka. Nem fogom kihagyni.
- Carlos: Ugyan már Brady, ezekkel? Inkább menjünk a közeli 18-as bárba. Azt hallottam, hogy a hely egész jó, és a lányok is.. huhú!
- Franco: Én benne vagyok, de hogyan szökünk be, ha 18-as a hely?
- Carlos: Én erre is készültem, látjátok, csináltattam hamis személyiket!
- Dave: Te mire nem készültél, úgy őszintén?
- Brady: Hát, nem is tudom srácok, de ez olyan kacifántosnak tűnik, biztos jó ötlet ez?
- Carlos: Jaj Brady, ne szórakozz már, csak egyszer vagyunk itt egy ilyen helyen, használjuk már ki? Vagy félsz, hogy Lina megtudja? Ne nevettess már!
- Brady: Jó, menjünk akkor.
- Carlos: Na, szuper! Hidd el, nem fogod megbánni!
A fiúk a markukban röhögve indultak el a tanár és az idegenvezető után. Mi nem is értettük az egészet, hogy min röhögnek a fiúk.
- Jinny: Ezek min nevetnek?
- Én: Fogalmam sincs, de nekem nem tetszik ez az egész nevetgélés, majd mindjárt kiderítem!

- Én: Brady, édesem, mitől van ilyen jó kedvetek?
- Brady: Csak örülünk, hogy végre egyszer nem az iskolában ülve hallgatjuk a tanár hülyeségeit, hanem egy király szigeten.
- Én: Aha, értem. 
- Jinny: Szerintem tuti hazudnak, és készülnek valamire este.
- Én: Szerintem is, majd derítsük ki.

Beértünk a szállodába, ahol kipakolhattuk a bőröndöket, és végre elfoglalhattuk a szobánkat. A lányok kaptak egy szobát, ahol több ágy volt mosdókkal és fürdőkkel meg egy tengerre nyíló terasszal.
 A fiúk a mellettük lévő szobát kapták ugyan ezekkel a felszerelésekkel.

Miután mindenki kipakolt, a tanár elengedett 8-kor mindenkit ki a partra, hogy felfedezzék a helyet, de sajnos 10-re haza kellett jönnünk.
- Én: Brady, kimegyünk a partra sétálni?
- Brady: Persze, menjünk, ha te szeretnél.
Elmentünk sétálni a naplementében. Gyönyörű volt ez az egész. A helyzet, maga a hely, és az, hogy azzal lehetek, akit szeretek.
- Én: Brady, én örülök, hogy végre megoldódtak a problémák. Nagyon hiányoztál már. Gondolni sem mertem volna, hogy egy ilyen szigeten, csak te meg én sétálunk a naplementében a parton.
- Brady: Mint egy valóra vált álom, igaz?
- Én: Nem, te annál sokkal több vagy! Amikor azt mondom, szeretlek, akkor még csak meg sem közelítem a valóságot. Te több vagy, mint egy egyszerű barát. Még álmodni se mertem volna,
hogy egyszer majd másként tekintek rád! Te mindig ott voltál velem, amikor kellett, jóban, rosszban te fogtad a kezem.
Bármikor, bármiben számíthattam rád. Annyira örülök, hogy vagy nekem. És tudom, sőt biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megváltozni.
Szeretlek!

Megérintettem Brady arcát és közelebb hajoltam hozzá. Csak néztem mélyen a szemeibe, de olyannyira elvesztem, hogy egy pillanatra, mintha nem is itt lettem volna, hanem a mennyországban.
Megcsókoltam.
 Ketten a parton állva, naplementében, egy gyönyörű szigeten. Tényleg olyan, mintha egy tökéletes álom vált volna valóra.
 Vele minden olyan más. Lehet, hogy nem hibátlan vagy tökéletes srác, de számomra a legjobb.

Dave és Hanna is együtt sétáltak a parton. Igaz, ők még nem ismerték egymást annyira, hiszen csak köszönő viszonyban voltak.
- Dave: És mesélj magadról. Szeretsz énekelni?
- Hanna: Igen, imádok, ha nem énekelek, akkor is énekelek. – mind a ketten elnevették magukat.
- Dave: És milyen hangszeren játszol?
- Hanna: Hát leginkább zongorázni szeretek, gitározni is tanultam, de az nem nagyon megy.
- Dave: Minő véletlen, én tudok gitározni.
- Hanna: Tényleg?
- Dave: Persze, ha szeretnéd, akkor holnap megmutatom és megtaníthatlak rá. De csak, ha benne vagy!
- Hanna: Mi az, hogy! Nagyon szeretnék megtanulni, és köszönöm, hogy felajánlottad a segítségedet.
- Dave: Nincs mit, erre valók a barátok!
- Hanna: Barátok, értem. Kérdezhetek valamit én is?
- Dave: Persze, ki vele, mondjad csak!
- Hanna: Igazából köztünk szólva marad, de van olyan lány az osztályunkban, aki tetszik neked?
- Dave: Megesküszöl, hogy nem mondod el senkinek?
- Hanna: Igen..
- Dave: Esküdj meg, vagy különben nem mondom el!
- Hanna: Megesküszöm, de mondjad már!
- Dave: Tudod, van az a lány az osztályodban, kicsi szőkésbarna hajú, gyönyörű hangja van és a motoros srác a barátja.
- Hanna: Lina?
- Dave: Igen, ő! Egyszerűen, amióta odajött hozzám beszélni, azóta nem tudom kiverni a fejemből. Annyira gyönyörű és szimpatikus. Van benne valami, valami, ami nem hagy nyugodni, és ez tetszik!
- Hanna: Értem, de nem hinném, hogy összejönnétek valaha is!
- Dave: Miért nem?
- Hanna: Lehet, hogy Brady egy makacs, helyes, minden csajjal kavaró, az iskolában a legnépszerűbb csávó, de tényleg szereti Linát. És fordítva is.
- Dave: Mert mióta is vannak együtt? Pár hónapja? Az nem túl sok.
- Hanna: Hát igazából több mint fél éve együtt vannak. Szerintem azért az elég szép idő, főleg, hogy év elején ismerték meg egymást.
- Dave: Hát nem tudom, de hagyjuk most. Inkább menjünk el egy kávézóba, meghívlak egy italra, biztos szomjas vagy, és közben elmesélheted, hogy jöttél át ebbe az iskolába!

Jinny, aki egy kávézóban vacsorázott Carlossal, próbálta kideríteni, hogy mire készülnek este a fiúk.
- Jinny: Köszönöm, hogy meghívtál, finom vacsora volt. Igazán egyedi és ízletes.
- Carlos: Nincs mit, örülök, hogy ízlett!
- Jinny: Este ráérsz vagy lesz valami programotok?
- Carlos: Hogy érted, hogy valami programom?
- Jinny: Tudom ám, hogy mesterkedtek valamiben, és melegen ajánlom, hogy ne kövessetek el semmi hülyeséget, amivel másokat megbánthattok. Na, ennyit akartam, én megyek is készülődni este, hiszen pizsi party lesz.
Jinny áthajolt az asztalon, megpuszilta Carlost, majd távozott a kávézóból.
Carlos kicsit nyomottan érezte magát, hiszen tudta, hogy Jinny sejti, hogy mire készülnek, ámbár nem tántorította el az ötlettől, hogy este elmenjenek abba a bárba.

Franco és Brieta is kimentek a partra sétálni. Franco nem nagyon figyelt Brietára, hiszen folyton csak arra a csókra gondolt, ami közte és köztem történt.
Éppen akkor sétáltak arra a parton, ahol mi voltunk, mikor megcsókoltam Bradyt. Miután elmentünk onnan, mert Brady meglátta Francot, és nem akarta, hogy találkozzunk vele,
Francot elöntötte a düh és a féltékenység, de Brieta miatt türtőztette magát.
Látván a csalódottságot a szemében, Brieta odafordult hozzá.
- Brieta: Ne is törődj velük. Nem érnek annyit. Főleg az a kis boszorkány nem!
- Franco: Ne beszélj így róla, előbb ismerd meg, utána alkoss róla véleményt, Brieta!
- Brieta: Jó tudom, de tudod, nem szeretem, ha szomorú vagy. Rossz látni, hogy egy ilyen helyes motoros srác, mint te egy olyan lány után epekedik, aki meg sem érdemel téged!
- Franco: És ezzel mire akarsz célozni?
- Brieta: Mivel nekem sem jött össze Bradyvel és neked se Linával így lehet, hogy nekünk is meg kellene próbálni. De nem sürgetem, ha nem akarod, hiszen tudom, hogy nehéz egy lányon túllépni. Főleg, ha szereted is.
- Franco: Nézd, ha sikerült túllépnem rajta, te leszel az első, akinek szólok majd, és megígérem, hogy egyszer megpróbáljuk majd.
- Brieta: Szuper!
Brieta Franco nyakába ugrott, aki nem győzte magáról leszedni. Bár ezek után, amiket mondott Franco neki nem is csodálom.
Miután Brieta leszállt végre Francoról, megfogta az arcát,
a szemébe nézett és megcsókolta.
- Brieta: Bocsánat, ezt még nem kellett volna. Sajnálom!
Franco csak mosolygott, hogy milyen kis félős Brieta, majd visszacsókolta.

Lizzy, Bea, Emili és Sophi akik már 8-kor a szobájukban készültek a pizsama partyra, kitárgyalták a többieket, akik nem voltak még itt.
- Sophi: Szerintetek melyik a leghelyesebb fiú az osztályban?
- Bea: Igaz, hogy van barátom, de Dave az határozottan bejön!
- Emili: Nekem inkább Franco.
- Lizzy: Lányok, Brady a legjobb motoros nálunk a környéken, helyes, rámenős, vicces, rengeteg lánynak bejön, népszerű. Szerintem inkább ő a leghelyesebb.
- Sophi: Csak megkérdeztem, ne ezen veszekedjünk már!
- Bea: És nektek mi a véleményetek Lina Brady és a Carlos Jinny párosról?
- Lizzy: Lina hatalmas mázlista, hogy egy ilyen fiú, mint Brady szereti őt. Nagyon édesek amúgy együtt.
- Emili: Jinny meg Carlos is aranyosak, habár mostanában ők is elég sokat veszekedtek, ahogy észrevettem.
- Lizzy: Tényleg? Nekem nem tűnt fel.
- Bea: Te neked soha semmi nem tűnik fel!
- Lizzy: Jól van már! Most hervasztottad el a lelki virágoskertemet Beus!
- Bea: Bocsi, de ezt nem lehetett kihagyni!
- Sophi: Várjatok, a legjobb még csak most jön, ma láttam sétálni Brietát és Francot a parton, és megcsókolta Brieta Francot! Érted, Brieta a második leghelyesebb fiúval van együtt a suliban!
- Bea: Biztos jól láttad és nem képzelődtél?
- Lizzy: Ja, lehet, az is lehet, hogy csak veszekedtek, és Brietának szokása közel hajolni a másikhoz, hogy a nyála a másik arcán landoljon!
- Sophi: Nem, ez nem veszekedés volt, láttam, ahogy Brieta megcsókolta Francot, utána megölelte és mosolyogtak is!
- Emili: Hát akkor Brietának állati nagy mázlija van Francoval!
- Bea: Én csak Francot sajnálom, hogy egy ilyen csajjal áldotta meg a sors, mint Brieta!
- Lizzy: Most képzeljétek el, hatvan év múlva őket veszekedni. – hirtelen egy hangos nevetés kerekedett közöttük.
- Sophi: Amúgy Emili, mióta vagytok jóban Brietával?
- Emili: Hát, igazából ez olyan álbarátság. Csak azért volt velem mindig, mert „gazdag” vagyok, és köztudott, hogy Brieta csak olyanokkal barátkozik, akik vagyonosabbak.
- Bea: És nem volt gáz vele lenni? Mármint úgy értem, hogy-hogy tudtad őt elviselni általános iskolában?
- Emili: Sose vettem tudomást róla, csak mindig mellém állt, amikor páros feladatok voltak, meg nekem beszélt ki mindenkit az iskolából, de nem mintha érdekelt volna. Elhihetitek!
- Lizzy: Hát részvétem Emili!
- Bea: Na, készüljünk, mert nemsokára megjönnek a többiek és, és talán a fiúk is átjönnek este!
- Sophi: Oké, akkor elmegyek az italokért, addig pakoljatok össze!

Estefele már mindenki a szállásán volt. A tanár benézett a szobákba, hogy mindenki itthon volt-e, majd miután létszámot számolt, elköszönt tőlünk és visszatért a saját szobájába.

Fiúk

Minden fiú, a takarodó után, elkezdett átöltözködni ingbe és farmerbe. Csak addig volt rajtuk a pizsoma, amíg a tanár bejött leellenőrizni, hogy mindenki itt volt-e már 10-re.
- Carlos: Szóval srácok, itt vannak a hamis személyik. Rakjátok őket el, azután let’s go!
- Brady: Nem tudom, nekem nem tetszik ez az egész.
- Dave: Igen, és mit mondunk a lányoknak, hogy miért nem megyünk át ma hozzájuk?
- Franco: Mondhatnánk, hogy már elég fáradtak voltunk a mai nap után és nincs kedvünk már átmenni.
- Carlos: Na, ennyi!
- Brady: Nem is tudom..
- Carlos: Brady mi lett azzal a bulizós éneddel? Tökre nem olyan vagy, mint régen!
- Brady: Lehet megkomolyodtam! – hangos nevetés tört fel!
- Benett: Te olyan vagy, mint egy kibaszott Pán Péter, sosem nősz fel. Minden csajt megszerzel magadnak, minden buliban ott vagy, na, ez vagy te!
- Brady: Na, jó, ebből elég volt. Majd megmutatom, hogy tudok én bulizni. Menjünk!
- Carlos: Ez a beszéd! Haladjunk!

A bárhoz érve, zökkenőmentesen jutottak be a fiúk oda.
Beültek egy közeli asztalhoz mind az öten.
Táncos lányok álltak a színpadon, akik látták, hogy öt helyes fiú ült távol a színpadtól.
A lányok odamentek a fiúkhoz, hogy csillogtassák tudásukat és tehetségüket. A fiúk élvezték a táncot és a helyzetet is.
- Carlos: Látod Brady, néha ki kell kapcsolni a barátnők nélkül, mert teljesen belehülyülünk, ha minden pillanatban velük vagyunk!
- Brady: Be kell vallanom, most kellemesen csalódtam az ötletedben!
A fiúk egy órája voltak már a bárban, és folyton visszahívták az asztalukhoz a táncos lányokat.

Lányok

- Én: Szerintem már rég átöltöztek a fiúk. Nem kéne megnéznünk, hogy elindultak-e már hozzánk, vagy mit csinálnak ilyen sokáig?
- Jinny: Nekem ma nagyon gyanús volt Carlos, szóval menjünk.
Benyitottunk a fiúkhoz, és láttuk, hogy sötét volt. Az ágyak szépen megigazítva voltak, pont mikor érkeztek.
- Hanna: Ezek elmentek valahova!
- Lizzy: Jó, oké, ezt mi is látjuk, de hova?
- Brieta: Nem tudom, hogy vagytok vele, de mikor Francoval voltam ma, láttam, hogy Davetől kapott egy sms-t, hogy este 10-kor indulnak valamiféle bárba!
- Én: Brieta, te egy zseni vagy!
- Brieta: Ezt eddig is tudtam!
- Én: Nem az, de Brady is olyan kis szótlan volt ma, és mikor szótlan egy fiú? Ha valami olyat csinál, ami a barátnőjének nem tetszik!
- Jinny: Ez az, Carlos is ma olyan különösen viselkedett vacsora közben!
- Bea: Na, ebből elég, menjünk és keressük meg őket!
A lányok nem tétováztak. Bezárták a fiúk szobájának ajtaját, majd kabátot vettek és hálóingbe mentek le a partra, ahol látták, hogy egy közeli 18+ -os bárban zajlott az élet.
- Én: Szerintetek itt vannak?
- Jinny: Biztos is!
- Hanna: Honnan tudod?
- Jinny: Carlos ért a személyi hamisításhoz, biztos ezt hallgatta el előlem a múltkor is az a szemét!
- Brieta: Én nem várok tovább, bemegyek és megölöm Francot!
- Én: Ne, ne, ne, Brieta várj!
- Brieta: Mi van?
- Én: Etessük meg őket a saját főzetükkel!
Körbegyűltünk a bár előtt és megbeszéltük, hogy hogyan járjunk túl a fiúk eszén.

A fiúk jól szórakoztak bent, de mikor a főnök visszahívta a lányokat az öltözőbe, akkor öt újabb lány jelent meg, szinte alig ruhában, csupán egy fürdőruha díszelgett rajtuk és egy maszk takarta az arcukat.
Az öt lány odament a fiúkhoz.
- Carlos: Ez az cicák, gyertek a papához!
- Brady: Üljetek ide hozzánk szépen!
- Franco: Hallottátok, gyertek, nem azért fizetünk mi titeket, hogy egyhelyben álljatok
Az egyik lány odament Bradyhez, elvette a kezéből a sört, majd mikor elkezdett táncolni ráöntötte az egész üveget!
- Brady: Hé, ezt most miért kaptam?
A lány lerántotta a maszkot. A fiúk teljesen el voltak ámulva.
- Brady: Lina, én izé, hogy is mondjam..
- Én: Igen? Én? Izé? Most magyarázd ki magad ebből csókkirály!
A fiúk elkezdtek nevetni, majd mikor a többi lány is levette magáról a maszkot mind elhallgatott, mint a sír.
- Én: Na, most lehet mondani, itt vannak a „cicák”. És én még azt hittem, hogy rég megváltoztál, csak azért, mert szeretsz engem. De úgy látom, ugyan az vagy, mint régen. Egy nőcsábász!
- Brady: De drágám én..
Kifutottam a bárból, mikor csak a csókfoltokat megláttam a fiúk ruháin. Brady utánam is futott.
A többiek is némán álltak miközben minden lány egy-egy fiút osztott le.
- Jinny: Még is hogy gondoltad te ezt azzal a kevés aggyal, ami neked van? Hogy titokban marad ez az este? Hogy félrelépsz, de én mosolyogva fogok majd az öledbe omlani, vagy mire számítottál úgy őszintén?
- Carlos: De édesem, cukorborsóm, meg tudom magyarázni, az van, hogy..
- Jinny: Nem! Nem érdekel a magyarázatod!
Jinny is elrohant a bárból, miközben a többi vendég úgy érezte magát, mintha valami Mónika show-ban lennének.
- Brieta: És te így akarsz esélyt adni nekem, hogy közben minden lánnyal, aki a bárban van, lefeküdsz? Szánalmas!
 A lányok mindannyian kimentek a bárból, és a maradék három fiú a többi lány után ment magyarázkodva és szégyenkezve egyben. A bárban ülő többi ember csodálkozva nézte végig a jelenetet, majd, mintha mi sem történt volna, folytatták a beszélgetést.