Út a pokoltól a mennyországig

9. rész

Szenvedélyünk a tánc

Éppen felébredtem miután elment Franco. Az egészet csak megálmodtam. Kicsit meg is könnyebbültem. De eléggé nehezemre esik majd Francoval együtt énekelni egy ilyen álom után. Sőt, úgy érzetem, hogy nem tudnék már egy osztályba járni vele.
Hála istennek akkor már péntek volt, a hét utolsó napja. Mindenki egy mosollyal teli, vidám arccal lépett be a terembe. Mindenki örült a pénteki napnak. Éppen csak, hogy beléptünk a terembe, Brieta bevágódott egy csokor virággal, amit Francotól kapott, még tegnap születésnapjára. Azóta hordozgatta magával, és folyton az orrom alá kente, hogy milyen gyönyörű virágot kapott, és hogy kitől kapta. Be kell vallanom, nem nagyon izgatott az egész dolog, hiszen tudtam, hogy Franco csak jó szándékból adott neki virágot, nem volt semmi hátsószándéka, csak egy szép gesztust akart kelteni, hogy ne érezze magát Brieta egyedül az osztályban. Az osztályfőnök, Penny tanárnő, bejelenteni akart valami fontosat, ezért hívta össze az egész osztályt a nagyszünetben. Elmondta, hogy egy hatalmas táncverseny lesz az iskolánkban, és az első 5 legjobb táncos képviselheti iskolánkat az országos tánc és ének párbajon. Mindenkit felizgatott ez a verseny, már-már annyira, hogy sokan egymásnak estek miatta. A táncverseny a tornateremben lesz holnap egy órakor, ma délben pedig fel lehet rá iratkozni. Mindenkit várnak szeretettel, akik úgy érzik tehetségesek Hip-Hop-ban, és meg szeretné mutatni másoknak is.

Tanítás után lementünk a tornaterembe, és beálltunk a sorba, hogy feliratkozzunk a versenyre. Nagyon sokan jelentkeztek. A mi osztályunkból, Camilla és Gery kivételével mindenki indult.
Jelentkezés után mindenki hazament egyből, hogy keressen valami koreográfiát, amit majd holnap bemutathat. Én már tudtam is, hogy mit szeretnék majd előadni. Mivel mindenki internetről nézte le, ezért én nyilván előnnyel indulok, hiszen ez egy saját koreográfia, amit még egy hónappal ezelőtt kezdtem el megcsinálni. Most már csak tökéletesíteni kellett.

·

Pár órával később találkoztam Lizzyvel és Jinnyvel. Megbeszéltük, hogy elmegyünk egy pizzázóba, és elhívtunk még néhány embert is magunkkal. Később, jött Franco Emili és Steve is. Utánuk jött Brady és Sophi. Mindenki kérdezgette a másikat a táncterveikkel kapcsolatba, de senki nem mondott el semmit, így minden a holnapon múlott. Miközben sétáltunk kint a sötétben, fejembe pattant egy ötlet:
- Én: Miért nem indulunk csapatként? Úgy sokkal több esélyünk lenne, mint egyenként.
- Brady: Igazad van, mondjuk, hogy hoznánk össze valami közösen holnapra, ha már csak fél napunk maradt?
- Én: Egy csapat vagyunk, ne felejtsük el, mi együtt össze tudnunk hozni mindent, az idő csak egy korlát, de nekünk még az sem szabhat határokat! :D
- Franco: Igaza van Linának, együtt képesek leszünk rá, meg tudjuk oldani, hogy bejussunk a döntőbe, mint csapat.
- Lizzy: Én benne vagyok, szerintem ez remek ötlet
- Jinny: Én nézek pár csapatkoreográfiát a netről.
- Én: Nálunk tudnánk gyakorolni is, és nekem már van egy koreográfiám, amit egy hónapja csináltam meg, azt szerintem csapatokra is lehetne alkalmazni.
- Steve: Én viszek gépet meg hangfalakat, hogy a zenét ki tudjuk választani, amire táncolunk.
- Sophi: Nekem tetszik az ötlet!
- Én: Remek! Akkor egy mindenkiért, és mindenki egyért.
Mindenki elkezdett futni hozzánk, hogy gyakoroljunk. Brieta látta, hogy őt kihagyták, hiszen követett minket és hallgatózott. A gyakorlás után, miután mindenki elment, Franco megállt az ajtóban, átölelt és annyit mondott: „Jó éjszakát”, majd elment.  Hazafelé Franco összefutott Brietával az egyik utcasarkon:
- Brieta: Frankító, mit kerestél te Lina házába? Én úgy tudtam Bradyvel van most együtt.
- Franco: Csak gyakorolni voltunk a közös koreográfiánkat. Egyébként is, hogy jön ez ide, hogy kivel van együtt Lina? Azzal van, akivel akar, nem az én dolgom.. Meg tudtommal csak barátok, semmi több.
- Brieta: Biztos? Mert mintha én mást hallottam volna a folyosón. Mindenki azt mesélte, hogy összejöttek..
Franco felvonta a vállát, majd elsuhant Brieta mellett és hazament.