Út a pokoltól a mennyországig

14. rész

A halál árnyékában

Alig pár óra telt el azóta, hogy behozták Francot, de még semmi. Egy nővér se jött ki azzal, hogy minden rendben, de még csak annyit se mondtak, hogy várjunk. Az idegeimet tépkedték, és már nagyon be akartam menni hozzá, de nem lehetett. Egyedül voltam a folyosón, és leültem az ajtó mellé a földre. Csak néztem ki a fejemből, és vártam a csodára.
Nemsokára megérkezett Brady is.
- Brady: Kelj fel Lina, még a végén felfázol.
- Én: Ha kell, egész este itt ülök, de amíg nem jön ki valaki, hogy elmondja, mi van Francoval, addig fel se kelek innen.
- Brady: Hidd el, semmi baja nem lesz. De ha itt akarsz ülni, akkor hagy tegyem ide a kabátom és azon ülj.
Majd letelítette a kabátját, és leült mellém. Elővett egy könyvet és felolvasott nekem. Én csak ráborultam a vállára és hallgattam, ahogy mesél. Akkor pár percre megfeledkeztem az összes problémámról. 

Nem sokkal később kijött az orvos a szobából, én pedig felpattantam majd oda rohantam hozzá, hogy megkérdezzem, mi van Francoval. Az orvos csak annyit mondott, hogy stabilizálták az állapotát, de még mindig nem ébredt fel. És nem tudják, miért van kómában, mert nem találtak nála semmilyen belső vagy külső sérülést. Csak az időn múlik minden reményünk. Elégedetlen fejjel mentem vissza Bradyhez, aki látta az arcom alapján, hogy nem mondtak még semmi bíztatót.
- Brady: Miért nem mész be hozzá?
- Én: Mert ez egy kórház, itt nem lehet engedély nélkül ki-bejárkálni a szobákból.
- Brady: Most igen! Ha akarod, addig fedezlek téged. De menj be hozzá.
- Én: Biztos jó ötlet ez? Ne várjuk meg inkább, amíg látogatni lehet?
- Brady: Addigra teljesen kikészülsz. Inkább most menj be hozzá.

·

Beléptem a szobába nővérke ruhát viselve, hogy véletlenül se ismerjenek fel engem.
Láttam, hogy Franco lélegeztetőn van, és tele van szurkálva tűkkel és infúziókkal. Oda is rohantam az ágya mellé, és megfogtam a kezét.
- Én: Meg fogsz gyógyulni, én hiszek benned. Most nem adhatod még fel, hiszen előtted az élet. Kérlek, te is akard, hogy jobban legyél, mert ez már nem az orvosokon múlik, hanem rajtad. Ha hallod, amit mondok, akkor kérlek, gyere vissza, mindenki vár téged.

  Ebben a pillanatban meghallottam, hogy az EKG gép elkezdett sípolni. Megijedtem. Nem tudtam mit tegyek.
- Én: Franco ne menj el, ne hagyj itt most!
Berohant 2 orvos a szobába, majd az egyik megfogta a karomat és kivitt a teremből. Ijedtem néztem, ahogy élesztik újra Francot. Kivittek a szobából majd becsukták előttem az ajtót. Brady átölelt és csak vígasztalt engem.
- Én: Meghalt Brady, érted, meghalt.
- Brady: Nem fog meghalni, azért vannak ott az orvosok, hogy segítsenek rajta, higgy nekem. Nem lesz semmi baja.

Nem sokkal később

Lizzy jött be a kórházba mankóval, akit Jinny és Sophi kísért be, hogy meglátogassák Francot. Még lufikat is vettek, amin az a felirat állt, hogy „Gyógyulj meg!”
- Lizzy: Hogy van Franco? Be lehet már hozzá menni?
Én csak álltam Brady mellett majd ráborultam a vállára.
- Brady: Az előbb rohant be hozzá 3 orvos, mert leállt a szíve. Most azt várjuk, hogy mikor jön ki valaki, hogy végül is mi lesz vele.
- Jinny: Jézus!
Mindenki némán állt egy órán keresztül és hallgatták, ahogy az orvosokat riasztották egyik helyről a másikra.
- Sophi: Én nem bírom tovább, látni akarom!
- Én: Ne Sophi, nem szabad, én is be akartam menni, de kiküldtek. Most nem szabad bemenni.
- Lizzy: Én megőrülök ettől a várakozástól, ha nem jön ki valaki, akkor berontok és leverek egy hisztit.
- Jinny: Tényleg nem kellene bemennünk hozzá, inkább várjuk meg, mit mondanak az orvosok.
Az órák egyre csak teltek. Érezni lehetett a feszültséget és a halált is a levegőben. Mindenki ült a szoba előtt a folyosón, némán és szótlanul.
Egy orvos jött ki a szobából, egyből mindenki felugrott és odafutott hozzá.
- Jinny: Mondja már, mi van vele?
- Orvos: Gyerekek nyugalom.
- Lizzy: Mondja már! Miért kell itt váratni minket?
- Brady: Lányok, ne kiabáljatok vele. Mondja, mi van Francoval?
- Orvos: Elveszítettük, egyszerűen nem reagál semmire. Visszahoztuk a halálból, de ha 48 óra múlva nem ébred fel, akkor végleg elveszítjük. Sajnálom gyerekek, de itt az idő az úr.

Majd elment.

Mindenki, lefagyott arccal állt. Senki se szólalt meg, csak néztünk egymásra.
- Én: Nem érdekelnek az orvosok. Bemegyek!

Azzal a lendülettel bevágódtam az ajtón. Csak annyit láttam, hogy mereven fekszik Franco az ágyon. Odamentem hozzá, megfogtam a kezét és megpusziltam az arcát.
- Én: Ne menj el, szükségem van rád, kérlek.

Majd ráhajoltam az ágyára és elkezdtem énekelgetni. Nem tudtam mit tegyek, és akkor csak ez jutott eszembe.

·

Nem sokkal később, mint valami csoda folytán, de Franco kinyitotta a szemét. Annyira megörültem, hogy odaugrottam hozzá, és átöleltem. De Franco némán nézett, nyitott szemmel, mint valami élő halott.
- Én: Nem is tudod, mennyire örülök, hogy itt vagy újra, úristen..
- Franco: Te ki vagy? És hol vagyok?
Csak néztem rá, és láttam, hogy valami nincs rendben.
- Én: Franco, és vagyok az, Lina. Nem emlékszel rám?
- Franco: Nem nagyon, és mit keresek én egy kórházban? Mi történt?
- Én: Bradyvel versenyeztetek motoron, majd balesetet szenvedtetek.
- Franco: Ki az a Brady?
- Én: Franco, ez nem vicces, ne játszadozz, jó?
- Franco: Most komolyan, téged sem ismerlek, ki vagy?
Riadtan és elhűlt arccal keltem fel mellőle, majd mentem ki a szobából.
- Lizzy: Na, mi történt? Mi van?
- Brady: Felébredt már?
- Én: Igen felébredt, de..
- Jinny: Na, végre egy jó hír!
- Sophi: Várjunk csak, mi de.. ?
- Én: Nem emlékszik senkire se, mintha amnéziás lenne.
- Brieta: Szóval amnéziás? Biztos ez is a te hibád!
- Brady: Te meg mit keresel itt? Nem látod, hogy ez éppen nem a legjobb idő a veszekedéshez, Brieta!
- Brieta: Én be akarok menni, látni akarom Fránkitót.
- Jinny, Lizzy, Sophi: Ne, nee.
- Brady: Senki nem mehet be hozzá.
Brieta erőszakosan bement a szobába és bezárta az ajtót kulcsra.
- Brieta: Emlékszel rám Franco?
- Franco: Nem, nem ismerlek, te ki vagy?
- Brieta: Én vagyok a barátnőd. És az előző lány, aki bent volt nálad, az pedig mindig szét akart szedni minket. Folyton megkeserítette az életünket és a kapcsolatunkat is.
- Franco: Kicsoda? Lina?
- Brieta: Igen, ő egy szörnyű ember. Minden fiút magának akar, de tudja, hogy te az enyém vagy, ezért akart elvenni téged tőlem.