Út a pokoltól a mennyországig

13. rész

Baleset

Éppen felkeltem, mikor felhívott telefonon Brady, hogy menjek le hozzá, mert itt áll a házunk előtt. Azt se tudtam, mit vegyek fel, vagy, hogy hol áll a fejem. Mikor leértem, láttam, hogy egy motor mellett állt. Meg is kérdeztem tőle, hogy övé-e ez a motor. Mondta is, hogy igen, és hogy azt szeretné, hogy én legyek az első, akit elvisz rajta. Néztem is, hiszen még sose ültem motoron, mert a szüleim veszélyesnek tartották. De nem is nagyon érdekelt a véleményük. Felvettem a bukósisakot, felültem Brady mögé, majd elindultunk. Elvitt engem egy kávézóhoz, ahol leültünk Jinnyhez, Francohoz, Sophihoz, Emilihez és Beához. Látták, hogy Brady motorral hozott engem. Franco persze be is pukkadt és egyből mikor leszálltunk, el is köszönt, majd elment.
- Franco: Nekem van még egy kis dolgom, szóval elmegyek. Sziasztok!
- Én: Mi baja van Franconak, hogy ilyen gyorsan el is ment, még csak köszönni se köszönt, hanem elviharzott, mint a szél.
- Jinny: Nem tudjuk, már mikor ide értünk, akkor is ilyen nyomott kedve volt. Még csak nem is reggelizett velünk.
- Bea: Tipikus Pánt Péter, sosem nő fel, biztos pukkad.
- Brady: Mi lenne, ha egyszer nem Franco lenne a téma. Én már unom, hogy Franco így, Franco úgy.
- Én: Jól van Brady, nyugi.
- Brady: Szóval, ha befejeztük a Franco-s témát, akkor mit szeretnétek enni? Én állom mindenkiét.
- Bea: Nekem bármi jöhet, farkas éhes vagyok!
- Jinny: Nekem egy forró csoki elég lesz.
- Sophi: Én egy kakaós csigát szeretnék.
- Én: Én nem kérek semmit, köszönöm.
- Brady: Ugyan, enned kell valamit!
- Én: Tényleg nem vagyok éhes, de azért aranyos vagy, köszönöm.
- Brady: Nem érdekel, akkor is, legalább egy turmixot igyál meg.
- Én: Na, jó, egy narancsos turmix jó lesz.
- Brady: Én is így gondoltam!

Fél órával később

Még csak fel se keltünk az asztaltól, láttuk, hogy egy motor áll meg mellettünk. Miután leszállt róla a srác és a lány, és levették a sisakot a fejükről, akkor láttuk, hogy az Franco és Brieta. Kicsit szúrta a szememet az, hogy Brietával volt, de próbáltam nem kimutatni.
- Brieta: Mi van Lina, nem tán féltékeny vagy?
- Én: Rád? Isten ments.
- Brieta: Ó de kár. Pedig látom a szemedben a haragot.
- Brady: Akadj már le Brieta, és menj el innen, ha jót akarsz.
- Franco: Hogy beszélhetsz így egy lánnyal?
- Brady: Ha nem fejezi be az állandó másokkal való ellenségeskedést, tényleg nem jár jól.
Végül a veszekedés odáig fajult Franco és Brady között, hogy verekedés helyett, inkább úgy döntöttek, hogy egy motorversennyel oldják meg az egészet.
Nem tartottam jó ötletnek, hogy ezek ketten ilyen lelkiállapotban motorra üljenek.
Persze, hogy a töltésre mentek ki ahol éppen elférnek ezek ketten egymás mellett motorral. Nagyon féltettem Bradyt és Francot. Tudtam, hogy ez csak balul sülhet el, de nem tudtam lebeszélni egyiküket se erről az őrültségről.

Mikor felültek a motorra, odaléptem Bradyhez, hogy legalább ő tegyen le erről az őrültségről. De annyira makacs volt, hogy meg se hallgatott.
Egy perc se kellet, Brieta elindította őket. Az első 50 méterben láttam, hogy még egyenesen haladnak. Láttam, hogy kb. 100 méter után volt egy nagyobb kő, ami kiállt Franco oldalán. Mikor odaért, elrántotta a kormányt és nekiment Bradynek, akit lelökött a motorról és legurult a töltésen, Franco pedig átrepült és a motorral együtt ugyan abba az irányba zuhant, mint Brady. Nagyon megijedtem. Mindenki futott oda hozzájuk velem az élen. Láttam, hogy egyikőjük sem mozdul meg, csak mereven fekszenek a földön. Odarohantam Bradyhez, aki kinyitotta a szemét. Nagyon megkönnyebbültem, de éppen akkor szólt hozzám Sophi is.
- Sophi: Franco nem kel fel. Nem reagál semmire. És a pulzusát se érzem. Lina csinálj valamit!
- Én: De mit, úristen, Bea, hívd a mentősöket!
- Bea: Jó, hívom már.
- Én: Franco, ébredj fel, erős vagy!
Brady látta, hogy mindenki Franco körül volt, és féltékeny lett, majd hogy felhívja a figyelmemet, elkezdett fuldokolni.
- Én: Brady, jól vagy? Mondj valamit! Szólalj már meg!
- Brady: Jól vagyok, hagyj csak, foglalkozz Francoval, ő rosszabbul van.
- Én: Nem, Francoval ott vannak a többiek, nem hagylak itt téged!
Majd miután felült Brady, átölelt engem.

Megjöttek a mentősök, és elvitték Francot a kórházba. Igaz, hogy Brady már talpon volt, és nem volt rosszul, de biztonság kedvéért őt is bevitték kivizsgálni, hogy nem szerzett-e valamilyen belső sérülést. Elkísértem Bradyt, ezért én is beszálltam a mentőkocsiba, a többiek pedig buszra szálltak.

Kórházban

Az ajtó előtt várva, hirtelen lepergett előttem, az hogy Franco bármikor meghallhat. Nem akarok hazudni, de nagyon féltettem. El is kezdtem sírni. Éppen abban a pillanatban jött ki Brady az orvostól.
- Brady: Ne sírj, itt vagyok, semmi bajom nincs az orvos szerint, de majd a vizsgálatok, kimutatják, hogy szereztem e komolyabb sérülést a horzsoláson kívül.
- Én: Ja, nem, nem azért..
- Brady: Franco miatt vagy ideges?
- Én: Most gondolj bele, bármelyik pillanatban meghallhat, és ez az én hibám lesz.
- Brady: Dehogy a tiéd. A mi hibánk, mi mentünk bele ebbe az egész motoros őrültségbe. Igazad volt.
Figyelj, nem lesz semmi baja. Erős fiú, mindent kibír. Higgy nekem!
- Én: Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem, mi lenne nélküled.