Út a pokoltól a mennyországig 2. - 3. rész

Sziasztok olvasók!

Sajnálom, hogy eltűntem így nyáron, de sajnos nem nagyon értem rá. De nem feledkeztem meg rólatok! Hoztam is a következő részt nektek, és ezentúl minden héten/második héten hozok új részeket nektek! Remélem tetszeni fog:)
Lina

3. rész

Szinte mindenki másnaposan ébredt fel Beáék házában. Sajnos nem úgy sült el ez a buli sem, ahogy terveztük. Valahogy mindig tönkreteszi valaki. Az utolsó emléke a fele társaságnak, akik még józanok voltak éjfél tájt, hogy hoztak újabb italokat Domonkos barátai, amiknek elég különleges utóízük volt.
Na, de sebaj! Vagy talán még is nagy a baj?
Miután mindenki felébredt, arra lettünk figyelmesek, hogy Carlos Jinnyt keresi.
- Franco: Ne ordibálj már, Carlos! Mindjárt szétrobban a fejem! – mondta Franco elég másnapos fejjel kikelve az ágyból.
- Carlos: Nem láttátok Jinnyt? Az éjjel még itt voltak Domonkossal a nappaliban?
- Én: Azt hittem veled van!
- Brady: Én mielőtt elaludtam volna, akkor láttam őket, kettőjüket, hogy kisétáltak a kertbe, de utána se kép, se hang.
- Lara: A foci csapat sincs itt.
- Bea: Én próbáltam hívni, de ki van kapcsolva a mobilja!
- Laura: Akkor mi lett vele?
- Carlos: Nem tudom, de nekem rossz előérzetem van!
- Bea: Megpróbálom elérni Domonkost, hátha ő tud róla valamit!
Bea kiment a konyhába, hogy felhívja focista barátját, amíg mi próbáltunk visszaemlékezni a tegnapi napra.
Franco félrevonta Larisszát, mivel ő is szeretne beszámolót kapni a tegnapról. Egy emléke sincs arról, hogy mi történt, csak annyit tudott, hogy az este kavartak.
- Franco: Larissza, legyél velem őszinte! Történt köztünk az este folyamán akármi, aminek nem kellett volna megtörténnie?
- Lara: Őszintén, Franco? Nem emlékszem semmire sem! Bár, ha történt volna valami, arról már rég tudnánk, nem?
- Franco: Lehet. De akkor az este meg sem történt, ugye!
- Lara: Semmi nem történt!
- Franco: Rendben, király, akkor ezt megbeszéltük!
- Lara: Ja, tök jó, hurrá!
- Franco: Egyébként, nem is táncolsz olyan rosszul! ;)
- Lara: Te bolond! Mondtam már, hogy bot lábam van!
A távolból figyelve, megakadt rajtuk a szemem. Nem tudom helyes-e, de engem bántott, hogy ennyire jól kijönnek egymással. Lehet azért, mert nekünk már nem volt a régi a kapcsolatunk. Nagyon gáz ez?
- Brady: Minden rendben van?
- Én: Igen, miért? – rántottam el a fejem, mikor Brady érdeklődni kezdett.
- Brady: Csak mert nekem eléggé úgy tűnt, hogy le se bírod venni a szemed Francoról és Larisszáról.
- Én: Nem, ugyan, hova gondolsz! Csak elgondolkodtam rajtuk, milyen szép pár lennének.
- Brady: Hát, nem tudom, Larissza tényleg egy elbűvölő lány. Bárkinek megakad rajta a szeme. Lehetséges, hogy a végén még összejönnek.
- Én: Úgy gondolod? – tudom, hogy ez helytelen, de valahogy nem tetszett az a kijelentése Bradynek, hogy lehet, összejönnek.
Eközben Bea szaladt vissza a nappaliba kicsit megkönnyebbülve.
- Carlos: Na, tudsz valamit róla?
- Bea: Felhívtam Domonkost, aki azt állította, hogy ott alszik a kanapén náluk. Hazavitte tegnap, mert nagyon rosszul volt.
- Carlos: Hogy útálom ezt a Domonkost, de azért köszi!
- Brady: Csak nem féltékenységet látok a szemeidben?
- Dave: Szerintem annyira belebolondult Jinnybe, hogy már azt se tudja, mit beszél!
- Carlos: Srácok, hé! Csak aggódok érte, ennyi!
- Franco: Szerintem jogos, hogy aggódsz érte! Nekem sem volt szimpatikus az a Domonkos, sőt az egész focicsapat!
- Carlos: Na, látjátok! Nem vagyok egyedül ezzel!
- Brady: Badarság! Ezek csak focisták, a légynek sem tudnának ártani!
- Dave: Pontosan!
- Adam: Srácok, nem tudom mi volt ez a tegnapi buli, de valami iszonyatos volt a vége! – lépett ki az egyik hálószobából, álmos szemekkel Adam és Lizzy.
- Lizzy: Egyáltalán mit keresett itt az a habgép? És ki az a Domonkos?
- Bea: Jinny felszedett egy focistát, ő Domonkos, a habgépről pedig fogalmam sincs.
- Lizzy: Remek.
- Én: Én lassan elindulok haza srácok! Apa biztos aggódik már.
Azt hittük nem lehet már rosszabb. De tévedtünk. Brieta a fürdőszobában sikítozott, mint aki vernének, úgy csinálta.
- Én: Szerintem minél előbb lépek.
- Brady: Hazakísérjelek?
- Én: Nem kell, szerintem te is siess haza, majd délután beszélünk!
- Brady: Rendben. – átöleltem és futva igyekeztem haza.
- Bea: Mit csináljunk hiszti királynővel?
- Carlos: Szerintem menjünk haza! Nekem nincs elég idegzetem ehhez a papagájkirálynőhöz!
- Bea: Köszi, és itt hagynátok vele?
- Carlos: Igen! – mondta sunyin.
- Dave: Szerintem meneküljünk, amíg lehet!
- Brieta: Frankítóóóó!
- Brady: Hát haver, szólít a kötelesség!
- Franco: Jaj de jó nekem! Hurrá!
- Dave: Sok sikert hozzá!
- Franco: Aha, éljenek a szőkék!
- Brieta: Franco gyere már ide!
- Franco: Megyek már!
Franco elég nagy grimasszal a száján ment be a fürdőszobába, ahol Brieta nem bírta kifesteni a szemét, és segítség kellett neki.
- Brady: Én azt hiszem léptem srácok! Délután összefutunk a kávézóban? Bandamegbeszélés kellene tartanunk. Szóljatok Franconak, ha végzett a sminkeléssel!
- Dave: Persze, de én is megyek, szóval Carlos szólj neki te!
- Carlos: Én nem maradok tovább. Elég volt! Szóval én is lépek.
- Brady: Akkor átadnátok neki lányok?
- Lara: Átadom neki, úgy is együtt megyünk haza, majd mondom neki!
- Brady: Köszi, Lara!
A fiúk távozásával a lányok elkezdték kibeszélni a tegnap estét. Mindenkit kifaggattak arról, ami tegnap történt. Legfőképp Lizzyt és Larát kérdezgették, hiszen nekik nem volt barátjuk.. eddig? Vagy lehet, hogy még mindig nincs?
- Lizzy: Adam nagyon aranyos volt! Igazi úriember, nem úgy, mint az a Domonkos, aki rángatta Jinnyt mindenhova magával.
- Bea: Pedig Domonkos helyes pasi. A foci csapa kapitánya.
- Hanna: Szerintem egyáltalán nem helyes!
- Bea: Jó, tudjuk, neked Dave az álom pasid!
- Laura: Remek, mindenkinek van barátja, csak nekem nincs.
- Lara: Majd lesz neked is, ne aggódj!
- Bea: Lara, te inkább mesélj Francoról. Mi volt vele az éjjel? Nagyon eltűntetek!
- Lara: Nagyon aranyos, és atom cuki volt! Megtanított táncolni is!
- Lizzy: Tényleg? Nem tudsz táncolni?
- Lara: Sokáig nem tudtam, de ő megtanított!
- Lizzy: Szerintetek elmondjuk neki?
- Lara: Mit kellene elmondani? Csak azt ne mondjátok, hogy van barátnője!
- Bea: Nem! Csak szerintem, vagyis szerintünk neki Lina tetszik jelenleg!
- Lara: De Lina nem Bradyvel van most?
- Emili: De. Ők most együtt vannak.
- Lara: Akkor mi itt a baj? Majd elfelejti!
- Bea: Hát, nekem nem úgy tűnik, mint aki nagyon el akarná felejteni!

Franco a távolból hallotta az eseményeket, és kénytelen volt közbeszólni.
- Franco: Nézd, Bea, nem tudom, mit hisztek, de nekem Lina már nem létezik többé. Ő a múlt. Jelenleg senki nem tetszik nekem! Ne hidd el ezeket a badarságokat Lara!
- Bea: Hát jó, te tudod!
- Lara: Akkor most senki sem tetszik?
- Franco: Senki sem!
- Lara: Rendben, akkor hazakísérsz?
- Laura: Nem úgy volt, hogy együtt megyünk haza?
- Lara: Igen, de inkább Francoval akarok most hazamenni!
- Laura: Értem, ahogy felbukkan egy pasi, egyből itt hagysz, köszi!
- Lara: Jaj, ugyan már Lau, csak hazakísér. Te menj a lányokkal addig haza!
- Franco: Nem akarok kellemetlenséget okozni! Ha nagy baj, akkor nem kísérlek haza!
- Laura: Nem, dehogy. Menjetek csak! Én majd Lizzyvel és Hannával hazamegyek!
- Lara: Akkor mehetünk, Franco?
- Franco: Persze!
Miután elmentek Laura megkérdezte Beáékat, hogy Franco hazudott-e az előbb arról, hogy nem tetszik neki Lina.
- Lizzy: Szerintem hazudott!
- Bea: Szerintem is. Ilyen gyorsan nem tudná elfelejteni!
- Laura: Szegény Lara, tökre ki lesz akadva, ha ezt megtudja!

Délután

Az időjárás sem nekünk kedvezett. Elég lehangoló idő volt szombat délután. Én a nap nagy részét a szobámban ülve töltöttem a gitárommal. Félóránként hívtam fel a lányokat, hogy tudnak-e már valamit Jinnyről, azon kívül, hogy állítólag Domonkosnál van. Nagyon gyanús volt nekem az a fiú. Még a szeme sem állt jól.
Nem sokkal később lementem, mert hallottam, hogy valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtót, de senki sem állt ott. Gondoltam először magamban, biztos valaki szórakozott csak. Már éppen indultam volna be a házba, mikor megpillantottam egy borítékot a földön. Se név, se dátum, se feladó nem volt rajta. De még csak írni sem írtak rá, mert az illető tudhatta, hogy kitaláltam volna az írását. Cseles!
Visszamentem a házba, és leültem a kanapéra, hogy kinyissam a titokzatos borítékot, de újra csöngettek. Felpattantam, hogy odarohanjak az ajtóhoz, hátha a titokzatos levél küldője az. A kanapéra tettem a levelet, és odafutottam az ajtóhoz. Kinyitottam, és Brady állt ott, aki tiszta víz volt.
- Én: Hát te? Mi történt veled? Miért vagy csurom vizes?
- Brady: Csak, hogy végre kinyitottad az ajtót! Amúgy nagyon el voltál tűnve ma. Hazarohantál, azt se hagytad, hogy hazakísérjelek. Mi történt?
- Én: Ugyan, semmi. Csak tudod milyen apa. Gondoltam hiányol már!
- Brady: És most itthon van?
- Én: Nem, Brieta anyjával mentek valami nyálas, romantikus vacsorára.
- Brady: Akkor nem zavarok?
- Én: Nem dehogy, gyere csak be. – miután beinvitáltam, leültettem a kanapéra, és elmentem a konyhába, hogy hozzak neki narancslevet.
Brady arra a kanapéra ült, ahol a levelet hagytam. Se perc nem kellett neki, miután kimentem, a kíváncsiság felülkerekedett rajta, és nem bírta megállni, hogy ne nyissa ki a borítékot. Kinyitotta, és egy fényképet talált benne rólam és Francoról, még mikor együtt voltunk. Miután megfordította a képet, az volt rá írva:
„Beszélni szeretnék veled. 6-kor várlak a parkban! Aláírás: Franco”.
Nem tetszett neki, hogy Franco még mindig kajtatott utánam, és szerintem tudta, hogy én még nem nyitottam ki a levelet, ezért ahogy visszatette a képet a borítékba, összehajtotta és eldugta a hátsó zsebébe.
Amilyen gyorsan tudtam, visszajöttem Bradyhez, aki hirtelen felállt.
- Én: Itt vannak a narancslevek! Szeretnél filmet nézni, tudod láttam néhány jót a neten és gondoltam megnézhetnénk, ha már itt vagy.
- Brady: Ez tényleg jól hangzik, de az a helyzet, hogy most jöttem rá, van egy kis elintézni valóm még, ami nem várhat!
- Én: De most?
- Brady: Igen, bocsáss meg, de el kell most mennem! Majd később beszélünk! – megpuszilt, majd kiviharzott az ajtón.
Nem értettem Brady furcsa viselkedését, vagy, hogy mi lehetett ennyire fontos, ami miatt ilyen ideges lett és elment.
Leültem a fotelbe, hogy végre kinyissam a levelet, csak, hogy a levélnek hűlt helye volt. Elkezdtem keresni mindenfele, de se híre, se hamva nem volt már. Gondolkozni kezdtem, hogy hova is tehettem, ha nem a kanapéra. Sajnos nem volt sok időm elgondolkozni azon, hogy hol lehetett az a titokzatos levél, mivel hívtak Lizzyék, hogy menjek át hozzájuk, mert csajbanda megbeszélést tartottak.

Carlos éppen hazafelé sietett, mikor eleredt az eső. Habár nem volt vészes még, de jobb volt sietni, minthogy megázzon és lebetegedjen. A hazafelé vezető úton futottam vele össze, de nem álltam le vele beszélgetni, inkább hagytam, hogy hazamenjen.
Miután elkezdett ömleni az eső, mintha dézsából öntötték volna, Carlosnak nem volt más választása, nem akarta megkerülni az erdőt, mert az hosszú lett volna, helyette az egyik ösvényen letért, hogy átvágjon rajta.

A vihar is feltámadt a város másik részén, pont ahol Carlos volt, így aztán bolyongott az erdőben. Egy kilométer után még tudta, merre kell menni, de amint a viharos szél megérkezett, amilyen gyorsan sietett, olyan gyorsan tévedt is el az erdőben. Egy nagyobb fa alá állt be, mit sem sejtve, ki állt a fa másik oldalán.
Miközben a fa alól tekintett ki, egy alak hátulról átölelte őt. A szíve a torkában dobogott, nem mert megfordulni. Erőt vett magán, megfordult, és megpillantotta a félig átázott Jinnyt. Először nem hitt a szemének, majd amikor magához tért, átölelte.

Parkban

Miközben a város egyik felében szakadt az eső, addig a másik felében még éppen, hogy csak csepergett.
Franco egy padon ült a park közepén, és minden bizonnyal rám várt.
A távolban kiszúrta az éppen arra igyekvő Bradyt, ezért amilyen gyorsan csak tudott, felállt és odébb állt, de Brady utolérte, és elé ugrott.
- Franco: Mit akarsz itt? – vágta rá a mellkasát fogva, mintha nagyon megijedt volna.
- Brady: Ugyan már, ne játszd magad előttem. Lehet, hogy Brieta, Larissza és még Lina is bedől neked, de én nem. Tudom, hogy Linát vártad. – vonta fel Brady a szemöldökét.
- Franco: Ezt honnan vetted?
Brady elnevette magát, mint aki viccesnek találná ezt a helyzetet.
- Brady: Jaj Franco. Én mindig egy lépéssel előtted járok. Azt hiszed, hogy Lina szeret téged, de ez nem igaz.
- Franco: Igen? Honnan veszed?
- Brady: Láttam a levelet, amit Linának küldtél. Elhoztam, mielőtt elolvasta volna.
- Franco: Várj, te elloptad azt a levelet, amit küldtem neki?
- Brady: Nem elloptam, sokkal inkább megkíméltelek téged egy csalódástól. Inkább köszönettel tartozol! – kulcsolta össze a karját.
- Franco: Lehet, hogy most azt hiszed, hogy minden jó, de hidd el, ha egyszer véletlenül elrontasz valamit kettőtök között, soha többé nem megy vissza hozzád. Erről én fogok gondoskodni.
- Brady: Szállj ki végre Lina életéből!
- Franco: Mert ha nem mi lesz?

Brady csak egy „gonosz” pillantást ejtett, nem is mondott semmit rá. A kezébe nyomta a borítékot, majd elfordult Francotól és elment.