Für dich

Az első szerelmed nem mindig, azaz ember, akit először megcsókolsz, vagy az, akivel először randizol. Az első szerelmed az, akihez mindig a többit hasonlítani fogod. Azaz ember, akin sosem teszed magad igazán túl, még akkor sem, amikor már meggyőzted magad, hogy tovább léptél. Sosem gondoltad volna, hogy beleszeretsz, miközben elköveted ezt a hibát újra és újra, akárhányszor csak vele vagy. Mikor a közelében vagy érzed a biztonságot, a tökéletes életet és a nélkülözhetetlen boldogságot. Egyszerre leszel miatta szomorú és vidám, derűs és borongós kedvű, élettel teli és életkedvtelen. Ő lesz a mindened, de egyszerre el is veszíted, így semmid sem marad. Nem teszed meg azt, ami a legkézenfekvőbb lenne: nem próbálsz meg találkozni vele, mert neked az kell, hogy ő keressen föl téged. Keresed, mintha egy igazi kincs lenne, közben kihasznált és eldobott téged, egy másik lányért, aki fele annyira nem szereti majd őt, mint te őt. Soha ne váljon valaki a mindeneddé, mert ha azzá válik és elveszíted, utána nem marad semmid se. Az első és legfontosabb szabály itt az életben, szeress őszintén, és távozz nyugodt lelkiismerettel, éld minden percedet úgy, mintha az lenne életed utolsó perce, mosolyogj, akkor is, ha fáj, mert valaki éppen ebbe a mosolyba fog majd beleszeretni! Csak egy kérdés van bennem, amire választ akarok! Miért nem voltam neked elég jó? Magamat hibáztatom, mert nem tudok olyan szép lány lenni, akinek megfogna a külseje és nincs olyan különleges bensőm, amibe beleszerethetnél. De általad úgy éreztem úgy ragyogok, mint égen a gyémánt, egy gyémánt, akit csak te érinthetsz meg igazán, aki csak a tiéd akar lenni, a te tökéletes gyémántod akartam lenni, egy hibátlan ember, aki boldog akkor is, amikor minden és mindenki ellene van. Így hát szavaim a széllel együtt elszálltak. Mert a kimondott szó sosem tér vissza, egyszer mondtad nekem, hogy szeretlek, azóta sem hallottam róla. Vannak emberek, akik félnek megtenni egyedül lépéseket. De olyan is előfordul, hogy egyedül lusták, mindig kell valaki, aki ott asszisztál mellettük. Aki helyesel, jóváhagy, aki megdicséri, vagy kérkedhet, vagy csak egyedül unalmas megtenni ezeket a dolgokat. S az ilyen embereknél az a baj, hogy nagyon rászoktatjuk őket, s egyre többet akarnak. S egyre többet várnak is el azoktól, akik minden kérésükre ugranak. Ez egy idő után megszokottá, természetessé és kényelmessé válik, oly annyira, hogy minden teendőiket a jó szándékú segítő fogja megoldani, egyedül képtelenné fognak válni az apróbb teendők elvégzésére is. A Szeretet Önzetlen, na de nem szabad visszaélni ezekkel a segítségadásokkal. Bizony olykor "nem"-et kell mondani, másként kitúrja a többi értékes dolgot a segítő életéből. S őket bizony meg kell tanítani egyedül boldogulni, nem mindig fogni a kezüket. S nem engedni azt nekik, hogy ennyire belemásszanak az életünkbe. a Szeretet mindent megtesz, de mértéket kell tartani a segítésből is. Ha az ember önálló feladatot vállal, vállalja úgy, hogy azaz övé, s ne mástól várja a segítséget folyton, s ne más idejét rabolja el az ő csipp-csupp dolgaival. Bár ilyenkor egyes emberek sértve érzik magukat, de figyelembe kell venni, hogy minden egyén önálló életet él. Soha ne élj vissza a Szeretet jóságával, mert igen könnyen elveszítheted.